Mitől lenne az igazságszolgáltatás a kiválóság oázisa?

Minden nap akadnak hírek, amelyek felkavarnak, felháborítanak, megdöbbentenek. Sokszor elgondolkozom: vajon, mekkora lehet a hírszerkesztő része ebben? Mi tagadás, manapság a hírszerkesztés, az újságírás minősége csapnivaló. Vannak esetek, amikor elképesztő ostobaságok, logikátlanságok is átjönnek, olyan ostobaságok és logikátlanságok, amelyek nem lehetnek a valóság része, csak a csapnivaló hírszerkesztés selejtje. Rosszabb, amikor nem lehet eldönteni: a hírszerkesztő vagy a valóság hibádzik…
Újra kellett ilyen gondolatokon töprengeni, amikor ma hallgattam a híradást az állam pervesztéséről a Postabank könyvvizsgálójával szemben. A 10 évig húzódó per utolsó stációja a Legfelső Bíróság lett, ahol elbukott a jogerős ítélet felülvizsgálata. Az ügy lényege: a könyvvizsgáló mentesül kártérítési kötelezettsége alól (ez önmagában több milliárdos kár a köz számára), tetejében az egész bírósági eljárás milliárdos költsége is az államot, vagyis a közt sújtja.
A történet kulcsmondata az a kajánul hangzó megjegyzés, miszerint az állam pervesztését egy szakértő vélemény késedelmes benyújtása okozta. Vajon mekkora lehetett ez a késedelem, hogy azt a 10 évig töprengő igazságszolgáltatás nem bírta elviselni? Vajon a köz szolgálatában álló igazságszolgáltatás nem volt képes odahatni, hogy az állam igyekezzen a vélemény beadásával, hanem inkább megfricskázta, felsőbbségesen átsikolva az anyagi konzekvenciák fölött?
Nem, nem csak a hírszerkesztés minősége csapnivaló. Egy szétzilált társadalomban mitől lenne az igazságszolgáltatás a kiválóság oázisa? El lehet várni, hogy úgy viselkedjünk, mintha ez így lenne. Egy hamissággal több vagy kevesebb, számít ez?


Az alkotmány
Az alkotmánybíróság
A demokratikus jogállam