Áprilisi bejegyzésem 1980-ban

Valóban, előszó nélkül egy dolgozat nem kerek. De én nem egy egyszerű bevezetőt akartam összeállítani doktori disszertációmhoz, hanem – persze, röviden – felvázolni minden világné-zet alapjait. Érthető törekvés, nem? Különösen, ha tisztában vagyok azzal, hogy az építmény sajátos ortodoxiám stílusjegyeit fogja hordozni. Ehhez a sajátos ortodoxiám sajátos alapjai kellenek, semmivel sem kevesebb.
Ezzel olyasmire vállalkoztam, amiben már volt tapasztalatom. Amikor elméleti matematikusi tanulmányaim befejezéséhez szakdolgozati témát kerestem, nem tudtam megelégedni kevesebbel, mint a legizgalmasabb és legelméletibb kérdés, amit csak el lehet képzelni. A keresés sikerrel járt. A kérdés így szólt: képzeljünk el egy halmazt valamilyen matematikai struktúrával. Mit lehet elmondani arról a matematikai struktúráról, amelyet az adott struktúra generál az eredeti halmaz összes részhalmazaiból álló halmazon. Némi kompromisszumot tettem: „bármilyen matematikai struktúra” helyett egy általános topológiai struktúrát vettem. Végül is a topológia az algebrai vagy egyéb struktúrákkal szemben kellően elvont, légszerű. Bár ebben az esetben nem akartam saját stílust érvényesíteni, a problémafelvetés megérdemelte a matematika szilárd alapjainak felvázolását. Bertrand Russell ezt a Principia Mathematica 3 vaskos kötetében ugyan megtette, de bennem komoly módszertani kételyek maradtak.
Érthető talán, hogy végül is a matematika szilárd alapjainak felvázolása helyett egy rövid összefoglalót tettem szakdolgozatom elejére. Huszon végeztünk akkor elméleti matematika szakon. Az én szakdolgozatom „jó” minősítést kapott. Az összes többi „kitűnő”-t. Egyesek így vannak: a kisebb-nagyobb kudarcokból ugyan tanulnak, de főleg arra gondolnak: „Igen, jó úton járok!” Igen, nekem a teljesség kell. Véges a karom, véges az életem, de a végtelenségből jövök, annak jegyeit hordom. Korlátok zárnak be, ezért lázongó vágyak és szenvedélyek vezérelnek.

1980

[B]