Az Emberhit építése

Elkezdődött, aminek el kellett kezdődnie!
Elkezdtem az Emberhit építését. De mi ez, és valóban helyes volt-e belevágni egy ilyen újabb kalandba?
Az Emberhit alapja egy új hitrendszer, amely több lényeges ponton különbözik minden eddigi vallástól. A (magyar) vallás szó arra fejezi ki, hogy valaki, általában egy nagyobb közösség valamilyen hitet vall. Ebből nem kellene következnie annak, hogy mit hisz az illető ember vagy közösség. Mégis, a vallás szóra mindenki arra gondol, hogy a hit középpontjában isten áll. Azaz, a hit valójában – minden kétség nélkül – istenhit. Vajon miért?
A hit és istenhit összetévesztésén nem lehet csodálkozni. Eddig nem igen ismerünk isten nélküli hitvallást. Ebből a körből még a primitív (a hegy és a tó szellemében hívő) animista hitet sem lehet kizárni. Természetesen, mindenki hallott már az istentagadókról. Már számos ókori filozófusra –indokoltan vagy indokolatlanul – sütötték rá ezt a bélyeget, míg a felvilágosodás korában a szabadelvű gondolkodók körében általánossá nem vált az ateizmus. Később az ateizmus a világ egy harmadában állami ideológiává és politikává, a lakosság körében pedig hétköznapi gyakorlattá lett. Ma viszont szemtanúi vagyunk annak, hogy a globalizált fogyasztói társadalomban jelentős a tudatos szekularizáció, a gyakorlati ateizmus. Közben szédületes ütemben terjed a hagyományos hitvallásokat erodáló ezotéria. Szemmel látható, hogy a drogkereskedelem és a prostitúció mellett – és itt-ott közelében – ez lassan a harmadik legjelentősebb iparág.
Istenhit, ateizmus és üzletszerű ezotéria elvben egymásnak esküdt – hogy ne mondjam: halálos – ellensége. Mégis, viszonylag békében kénytelenek együtt élni a globalizáció kíméletlen versenyében. Ennek a furcsa békés együttélésnek egyik alappillére a határok sérthetetlensége: a vallásoké a hit, az ateizmusé a szabadság, az ezotériáé az üzlet. Mindenki nyugodt és boldog, már amennyire lehet ebben az öldöklő világversenyben. Talán csak a társadalom nem lehet ennyire nyugodt és boldog.
A döntő áttöréshez mindenek előtt be kell látni, hogy az eddigi ateizmus minden istenhit tagadása közben még nem ismerte fel, hogy istenhiten kívül is lehet hit. Más okból de ugyanezt nem képesek elfogadni a régi istenhívő vallások sem. Az ezotéria? Nem lehet kétségünk, hogy ha majd egyszer új ismeretlen területeken megérzi az üzleti lehetőségeket, fürgén és készségesen ott lesz.
Ez volt tehát az a döntő felismerés, amely az Emberhit felvállalására késztetett: rehabilitálni a hit társadalmi szerepét, úgy, hogy középpontjába az embert, alapjává a tudást, céljává a közösségben és az örömben élést téve.
Nem csak bátorságom, de építőanyagom sem lett volna ehhez az új vállalkozáshoz, ha nem győződtem meg, hogy az egész írott történelmünk korlátlanul biztosítja az ehhez szükséges ismereteket, tapasztalatokat, gondolatokat. Álljon itt most egy majdnem kortárs költő üzenete.


Még nem elég!
Nem elég megborzongni,
de lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
fagyot is bírjon el,
ki acél akar lenni,
suhogni élivel.

Nem elég álmodozni.
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el;
jövőnket - tudni kell!

Nem elég a célt látni;
járható útja kell!
Nem elég útra kelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek,
elöl indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer!

Nem elég a jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell:- az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: - az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!

Nem elég - a Világért!
Több kell: - a nemzetért!
Nem elég: - a Hazáért!
Több kell most: - népedért.
Nem elég: Igazságért!
- Küzdj azok igazáért,
Kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

Váci Mihály

Emberhit
Poesis


[E]