Az emberek hosszú évezredek óta közösségekben élnek, olyan közösségekben, amelyeknek működése egyre meghatározóbb az ember élete szempontjából.
A közösség működése sokszor nagyobb jelentőséggel bír, mint a természeti környezet milyensége.
Termékeny alföldön is élhetnek nyomorultul emberek, a sivatagban vagy a jég birodalmában is élhetnek boldog emberek.
Azt látjuk általános gyakorlatnak, hogy egy közösségen belül különböző csoportok alakulnak: vannak gazdagok és szegények, elnyomottak és elnyomók, urak és szolgák.
Azt látjuk, hogy ezekben a közösségekben nem csak jelentős különbségek alakulnak ki az emberek között, de ezek a különbségek könnyen ellentétekké válnak, súlyos konfliktusokhoz, a közösségek rossz működéséhez vezetnek. Ezek a problémák többnyire mindenkit elérnek, az urak és a gazdagok sincsenek biztonságban. A közösségek fokról-fokra többet fordítanak erőforrásaikból az ellentétek kezelésére, mint az emberek jólétére.
Az emberek évezredek óta gondolkoznak a közösségek jó átalakításán. Azt sokan látják, hogy ahogy minden az életben, így maguk a közösségek is változnak. Tehát igen is lehet azokon tudatosan, az emberek érdekében változtatni.
Minden korban voltak gondolkodók, akik igyekeztek megérteni a közösségek működésének törvényszerűségeit, a rossz működés okait, kidolgozni javaslatokat, terveket a közösségek jobbá tételére.
Így kialakultak általános fogalmak és eszmék. Olyan fogalmak, mint állam, polgár, társadalom, politika, jobb- és baloldal, olyan eszmék, mint igazságosság, szabadság, demokrácia, haladás.
Már az ókori gondolkodók alakítottak különféle modelleket és rendszereket. Ezek ritkán jártak konkrét eredményekkel, mint például Platón elképzelései az államról, de évszázadokon át termékenyen hatottak a későbbi korok gondolkodóira. Ezzel együtt szinte minden korban akadtak bölcs gondolkodók, akik az uralkodók szolgálatába álltak, és kisebb-nagyobb befolyással voltak a történelem alakulására, ahogy például Arisztotelész, aki Nagy Sándor tanítója és tanácsadója volt.
Az elmúlt évezredekben tervszerű közösségalakító munkát különféle vallások és szekták végeztek, de tartós és kedvező eredmények nélkül.
A reformációt és a reneszánszt követő viharos európai fejlődés mélyreható közösségátalakítást indított el. Ez döntő részben az ipar és a kereskedelem, egy szóval a tőke spontán munkája volt, de a felvilágosodás, majd a forradalmak kora egy sor gondolkodót adott a modern társadalomnak.
Döbbenetes módon, a soha nem látott fejlődés, az emberi szellem által elért szédületes csúcsok iszonyatos szenvedést zúdítottak az emberekre. Ekkor születtek, immár a tudomány igényével újabb forradalmi társadalomátalakító elméletek. A Marx tanításaival felvértezett munkásmozgalmak harcolni kezdtek egy új társadalmi rend, a kommunizmus kialakításáért. Ez a mozgalom először 1917-ben Oroszországban, nem sokkal később még több tucat országban, beleértve Kínát győzött, egy radikálisan új társadalmi berendezkedést és életmódot honosítva.
A kommunizmus megjelenése a Földön sokak számára lelkesítő győzelem volt, amely előrevetítette egy osztályok nélküli társadalom, egy békés világ felépítésének vízióját. Ezzel viszont a világ két ellenséges részre szakadt. Kapitalizmus és kommunizmus halálos ellensége lett egymásnak. Elkezdődött egy világméretű polgárháború, amelyben a kapitalizmus 1989-ben jelentős csatát nyert, az ős ellenség Szovjetunió ellen. A kapitalizmust sokáig ezt végső és totális győzelemnek akarta láttatni a kommunizmus fölött, de hamarosan el kellett csöndesednie, hiszen a kommunizmus igazi óriása időközben Kína lett, amely hamarosan az egész világ megközelíthetetlen szuperhatalma lesz, változatlanul a sajátos – és a külvilágban eléggé kevéssé ismert – kínai kommunizmust követve.
Marx annak idején úgy gondolta, a kapitalizmus túlhaladása véget vet az antagonisztikus osztályokra tagolódó társadalmaknak, az emberiség előtörténetének. A kapitalizmus apologétái viszont egyenesen a történelem végét vizionálták az 1989-es győzelem után.
A zavaros ezredvég, amelyben most élünk, drámai erővel teszi fel a kérdést: hogyan tovább?
Alig lehet kétséges, hogy a kapitalizmus, ahogy eddig megismertük, nem alkalmas a közösség jobbá tételére az elkövetkező évszázadokban.
Alig lehet kétséges, hogy a kommunizmus, ahogy eddig megismertük, sem alkalmas a közösség jobbá tételére az elkövetkező évszázadokban.
Nincs embertelenebb és gyalázatosabb az emberi történelemben, mint a piaci diktatúra.
Nem lehetünk büszkék a szociális diktatúrára.
Nem számíthatunk a piaci demokráciára.
Még nem ismerjük igazán a szociális demokráciát.
Tudnunk kell, hogy a piaci diktatúra kísértete még itt van a Földön!
Tudnunk kell, hogy a szociális diktatúra kísértete még itt van a Földön!
Tudnunk kell, hogy a piaci demokrácia csak erős, virágzó és bölcs társadalmak sérülékeny vívmánya.
Tudnunk kell, hogy a jövő egy szociális demokrácia alapján építhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése