Nagy örömmel összeállítottam egy könyvet 1935-ről. Az ötödik ebből a műfajból, születhetett volna gyorsabban is, sógorom–jó barátom 75. születésnapjára. De nem. Hosszú, nehéz vajúdás volt. Majdnem egy év késedelem… Nem is csodálkoztam ezen, nem bosszankodtam. Hiszen végig tudtam, hogy életem egyik legfontosabb könyvét írom. A világ egyik legfontosabb könyvét!
Látom, ahogy sokan felkapják a fejüket: „Miket beszél ez az ember?”
Felelős vagyok azért, ami megtalálható 1935-ben, ezért kell kimondanom a meghökkentő állítást.
A kötet szerkezete azonos a Változó Világ könyvsorozat évkrónikái számára kidolgozott és jól bevált mintával: egy általános bevezető rész, utána a tulajdonképpen eseménykrónika, hónapokra bontva, minden hónap végén egy rövid jegyzet (amely néha kötődik a hónap valamelyik eseményéhez, legtöbbször viszont csak a jegyzetekből felépülő gondolatmenethez illeszkedik), végül egy rövid összefoglaló az évről, kitekintéssel a jövőre.
Ennél a kötetnél – ezt már jó előre elhatároztam – csak egy-két témában keresem a közvetlen kötődést, a jegyzeteket a bennem régóta feszülő gondolatoknak szentelem. Régóta? Egyes esetekben évtizedekről van szó. Egyes esetekben évezredekről van szó…
De ha évtizedekig vártam, miért nem vártam még egy keveset, miért nem gondoskodtam gondolataim méltó kifejtéséről, megfelelő keretekben, azaz önálló, csak azoknak szentelt kötetekben?
Be kell látnom, és be kell őszintén vallanom, hogy nem érzek magamban sem tehetséget, sem elszántságot az íráshoz. Az a meggyőződésem is demoralizál, miszerint az igazság mindig egyszerű.
Egyszerű és rövid.
Ugyanakkor életemben sokszor megéltem, hogy az igazság kimondása, egyszerűen, röviden és csendesen semmire nem vezet. Az embereknek hangerő kell, hatásos elemek, görögtűz, mazsorettek, mennyiség, piedesztál, konferanszié…
Vagy legalábbis egy könyv…
Tessék! Itt egy könyv! És kötelespéldányok belőle, lerakva a Nemzeti Könyvtárba, az örökkévalóság számára.
Szó sincs arról, hogy most kényelmesen hátradőlnék kedvenc recsegő faszékemben. Nem említettem azt az apróságot, hogy 1935 bolgár nyelven íródott. Bizony, a jegyzeteket legalább minél előbb, kibővítve magyarul is szeretném megjelentetni. Meg folytatni a Változó Világ kiadását, a Változó Világ Mozgalom szervezését, az Emberhit felépítését, Az Élet Útmutatójának írását…
Sok a feladat?
Nem. Ez mindössze egy feladat. Egy kihordott terv…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése