2011. október 30., vasárnap

A titoktartás művészete


A templomban a pap jámbor hangon a közönséghez fordul:
„Testvéreim! Azért gyűltünk itt össze, hogy e férfit és e nőt a házasság szentségében egyesítsük. Ha valaki bármi olyat tud, ami e házasság ellen szól, most szóljon vagy tartsa titokban örökre.”
Erre feláll egy férfi és ezt mondja jól tagolva: „Én ezt a második opciót választom!” Aztán elégedetten visszaült.

2011. október 24., hétfő

A meleg dícserete


Csodálatos és éltető erő a meleg.
Csodálatos és éltető erő a hideg.
Mi meleg, mi hideg?
Az abszolút nullánál hidegebb nincs. Ez az érték viszonylag közel van, csupáncsak 290 fokra hétköznapjaink átlag hőmérsékletétől… Mi ez a minket melegítő Nap hőmérsékletéhez képes? A Nap belseje hatezer fokon ég, a Napkorona hőmérséklete viszont a kétmillió Celsius fokot is eléri. Mellesleg ez a hőmérsékletkülönbség oka máig a nagy tudományos rejtélyek közé tartozik.
És vajon létezik-e abszolút meleg? Mint amilyen a fénysebessége a sebesség világában?
De minek ezek a szélsőséges, ember által el nem képzelhető, meg nem élhető értékek? Ami döbbenetes, az, hogy az ember a lehetséges hőmérsékletek milyen keskeny sávjában életképes. És milyen keskeny sávban érzi jól magát!
Itt is, mint több más szükséglet, például a táplálkozás, a szexualitás, a kultura esetében, van egy alapszínt, és egy ciklikusan jelentkező igény. Pótolhatatlan jótétemény a megmelegedés élménye, élvezete. Ehhez sokszor bármilyen meleg is megfelelő, de ne higyük, hogy a meleg egyforma! Én többször is tapasztaltam a mélyből érkező termálvíz csodáját. De lezuhanyozni napmelegítette vízzel is fennséges érzés. Gondoljuk meg, milyen útot tett meg az az energia, amely simogatja börünket. Hasonlóan kényeztető a napra kitett párna, lepedő…
És végül, minden csodák csodája: a test, a szerető test melege, legyen az anyánk, vagy a szerelmünk…
  

2011. október 19., szerda

Megbocsátani


A megbocsátás megtisztulás. Azt lehet megbocsátani, amiért haragszunk. A haragunknak viszont oka és története van. Az ember ok nélkül nem szokott haragudni. Az okot, sokszor nem könnyen, de ki lehet deríteni. Ez a ráció feladata. A haragnak van viszont egy sajátos története, és ez mindig a lelkünk sajátja. Az élet sokszor nehéz, a nehéz munkánál is nehezebb. És mi történik a nehéz munka közben a legnemesebb, legszebb emberrel is: izomlázat kap, verejtékezik, léheg, bepiszkolódik. De íme, vége a munkának, megfürdünk, megpihenünk, újra ragyog nemességünk, szépségünk. Ahogy a megpróbáltatások után megtisztítjük testünket, így meg kell tisztítani a lelkünket. Meg kell szabadulnunk a harag piszkától. Hogy a lelkünk nemessége, szépsége újra ragyogjon!
Jót teszünk ezzel annak, akire haragudtunk? Aki meg is érdemli haragunkat? Ki tudja? Nem lehetséges, hogy a megbocsátásunk nagyon büntetés a számára, mint a haragunk? A haragon a haragosunk – ha van egy csöpp esze – inkább nevethet. Joggal. Hiszen a haragós ember könnyen válik nevetségessé, és ami rosszabb: szánalmassá. A haragós ember gyenge.
Aki tud megbocsátani erős, és a lelke tiszta.
De ne szégyelld a haragodat! Ha nagy a munka, ha nagy a tett, nagy lehet a kiváltott harag is.
Csak az a fontos, hogy tisztulj meg.
Még nagyon kezdetleges a haragvási és a megbocsátási kultúránk egyaránt.
Milyen jó lenne, ha megértenénk mind a haragnak, mind a megbocsátás jelentőségét.
Milyen jó lenne, ha a megbocsátás is olyan megszokott rituálévá válna, mint a testi tisztálkodás.
Ha lenne a lelki megtisztulásnak is menetrendje, megszokott pillanata, akár a heti programunkban.
Milyen jó lenne, ha az egész közösségnek lenne egy közös ünnepnapja a megbocsátásnak…


Az Élet Útmutatója

2011. október 13., csütörtök

A könyv


A könyv életünk fontos részévé vált. A könyv az életünk szegélyező csodák részévé vált. Egy kicsit olyan, mint a kenyér az asztalon. Egy kicsit olyan, mint a barátunk, akivel elmegyünk beszélgetni. Fontos, nélkülözhetetlen, jó. A könyv a legtermészetesebb tárgy az életünkben. És mégis: egy friss találmány. Egy tárgy, amelynek ma elveszítésétől kell tartani.
Művek évezredek óta vannak. Azokat évezredekig a szájhagyomány tartotta életben. Az írás felfedezése azt eredményezte, hogy a művek különféle tekercsekbe, később összefűzött lapokra kerültek. A mai értelemben vett könyv csak Gutenberg találmányai, a XV. század közepe után jelent meg. Történelmi távlatban ez rendkívül rövid idő. De ez idő alatt a könyvírás is, a könyvnyomtatás is, és a könyvolvasás is szédületes méreteket öltött. Már a 19. század folyamán meggyökeresedett az, hogy egy művelt ember otthonából nem hiányozhat a házi könyvtár. A huszadik században ez már végképpen megszokottá vált. Ebben a vonatkozásban az értékek demokratikus elosztása a legnagyobb eredményeket érte el. Semmilyen szegénység nem volt többé akadálya annak, hogy a művelt ember rendelkezzen egy értékes magánkönyvtárral, vagy hogy hozzájusson az ezerszámra található közkönyvtárak kincseihez.
Most sokan attól tartanak, hogy az elektronikus könyv a hagyományos könyv végén jelenti majd. Ennek eldöntését nem lehet, és nem kell magunkra vállalni, ez a jövőre tartozik.
Az a fontos, hogy ma zavartalanul örüljünk a könyvnek, tiszteljük és élvezzük azt, gondozzuk és gyarapítsuk magánkönyvtárunkat. És olvassunk! Minél rendszeresebben!



* * *

2011. október 12., szerda

Gondolkozni és cselekedni

Gondolkozzunk!

1. Egyesült békés és demokratikus világ!
2. Mindenkinek munka!
3. Mindenki számára egyenlő esély egészségre, oktatásra, kultúrára, sportra.
4. Fenntartható, igazságos és etikus gazdaság!
5. Fenntartható, igazságos és etikus fogyasztás!
6. A köztartozások kiszervezése a bankokra!
7. Az állam és a vallás szétválasztása!
8. Az állam és a politika szétválasztása!
9. Szabad és örömteli élet!
10. A szellem uralma!

Cselekedjünk!

2011. október 9., vasárnap

Nincs jobb a rossznál

Nincs jobb a rossz időnél, mondja az azonos című regény szerint az ismeretlen amszterdami gitáros szomorkás dalának refrénje.
Nincs jobb a rossz gyereknél, mondja egy közmondás.
Nincs jobb a rossz lányoknál, mondja egy másik közmondás.
Nincs jobb a rossz barátnál, mondja egy jó barát.
„Ki vagy te?” – kérdezi Faust a Sátántól.  „Az erő része, amely mindig rosszra tör, és mindig jót mível…” a válasz.
Jó és rossz összeér.
És van jó, és van rossz összeérés.
Nincs jobb a rossz összeérésnél?

2011. október 8., szombat

Szociális Mozgalmak Figyelő

  
Várva az Új Forradalomra, nem lehetünk közömbösek a történelem eddigi forradalmaival szemben, és még kevésbé a jelenleg is zajló forradalmakkal, mozgalmakkal szemben.
Mindaz, ami a forradalom lényegét adja, tudás-, hit- és erőforrás az emberek számára. Mindaz, ami a forradalomban tévedésnek, kudarcnak, bűnnek bizonyult, feldolgozandó tanulság.
A forradalmak sorsa viharos és nehéz, emlékét rendszerint meggyalázzák. Néha ez történik a győztes forradalommal is, de törvényszerűen az elbukottal.
Elhallgatják, kitörlik az emberek emlékezetéből, meghamisítják.
Elhallgatás, manipuláció és meghamisítás az osztályrésze a jelenkorban kibontakozó mozgalmaknak is.
Ezért fontos lenne egy világméretű összefogás a szociális mozgalmak és forradalmak érdekében.
Egy ilyen összefogás elsődleges célja lenne:
- ápolni minden dicső mozgalom és forradalom emlékét,
- kutatni és terjeszteni minden mozgalom és forradalom igazságát,
- harcolni az elhallgatás és a hamisítás ellen,
- hírt adni, fórumot biztosítani korunk minden szociális mozgalma és forradalma számára,
- feldolgozni a múlt és a jelen mozgalmainak, forradalmainak tanulságait.
Hasonló összefogásra számos példa van, amelyből fontos lenne tanulni, hasznosítva a jót, elkerülve azt, ami összeegyeztethetetlen a kezdeményezés szellemével.
Legyen ennek az összefogásnak a neve: Szociális Mozgalmak Figyelő, angolul: Social Movements Watch (SMW).
Te is figyelj, kutass, harcolj!
„Te légy az a forradalom, amire szüksége van a világnak!” – üzeni ma a történelem.
Itt az idő!

2011. október 6., csütörtök

A jelkép törvényei


A dolgok néha jelképpé válnak. Egy gesztus, de ez már nekem többé nem gesztus, hanem szimbólum… Egy szó, ugyanígy… Egy tárgy, ugyanígy… Mi történik ilyen változásnál? A dolog megszólal. Szól hozzád, üzenetet küld. A te nyelveden beszél. És te hírtelenül megérted az ő nyelvét. Megérted a gesztus nyelvét. Megérted a madarak nyelvét. Megérted a fűszál nyelvét. Megértesz valami fontosat.
De vajon, ők beszélnek hozzád? Az igazság az, hogy valami akkor válik számodra jelképpé, ha abban visszhangozni hallod saját belső felismerésedet. Saját igazságodat.
A saját belső igazságunkat nem könnyű meghallani, meglátni, megérteni. Határunk az észlelés, éber, zsarnoki őr. A szemünk is szüntelenül néz, néz kifelé, kémlel. Mennyi gyakorlás kell, amíg megtanulunk befelé nézni.
Igen, ismerjük ezt a döbbenetes mondást: szembe nézni saját magunkkal. Elvonttá, elkoptatottá vált. És mégis, milyen nehéz a tükör elé állni, és fürkészően belenézni egyenesen saját szemünkbe. Nem együgyűen nézegetni arcunk részleteit, hanem fürkészően belenézni egyenesen saját szemünkbe. Szinte olyan ez, mintha egy idegen ember nézne bele a lelkünkbe. És képes sok titkot, sok igazságot kiolvasni.
Talán ennél is fontosabb, amikor a külvilágban pillantjuk meg saját igazságunkat. A jelképet mi teremtjük. A jelkép nem más, mint a bennünk megszületett felismerés felvillanó visszatükröződése, többé vagy kevésbé tagolt, érthető visszhangja.
Ha megértjük, a jelkép üzenetté válik. Ha felismerjük benne lelkünk nyomát, de nem értjük, akkor ez kínzó és misztikus jelkép marad. És dolgozni kezd…
Meg kell tanulni a jelképek nyelvét, a jelképek törvényeit.
Ez a lelkünk uralma a világ fölött.

Készíts leltárt igényeidről!


Készíts leltárt igényeidről! Egy komoly, őszinte és teljes leltárt. Így tudod tudatosítani magadban, mi az, ami valóban fontos, és mi az, ami kevésbé. A feladat azért nehéz, és azért jelentős, mert sokszor nem vagyunk kellően tisztában azzal, mire van igényünk. Igényeink pedig vannak, és általában erősek. Erősek, de általában rejtőzködnek, mi magunk sem ismerjük eléggé. A tudatos vizsgálat olyan, mint a napfény. A tudatos vizsgálat rendet tud rakni lelkünkben, működésünkben. Így, ami eddig rejtett és ösztönös volt, napfényre kerül, látható és netán ellenőrizhető, korrigálható lesz.
Azon tudunk uralkodni, amit ismerünk.
Ismerd tenmagadat? Igen, ismerd meg igényeidet!

2011. október 5., szerda

A forradalom forradalma

Forradalom!
Forradalom kell!
Forradalommal tudjuk megváltani a világot!
Forradalommal tudjuk megváltani magunkat!
Forradalom lesz!
A forradalom jön!
Hallom!
De ma nem az a kérdés, hogy lesz-e, az sem, hogy mikor. Az a kérdés, hogy milyen forradalom lesz ez. Eddig is voltak forradalmak. Vannak, akik lelkesen üdvözlik a forradalmak erkölcsi erejét, felszabadító, mámorító érzését. Vannak, akik a forradalmakban látják a történelem mozdonyát. Vannak, aki a reformokra esküsznek, és kárhoztatják a forradalmak által okozott felfordulást. Vannak, akik nyíltan harcolnak a forradalmak ellen, és büszkén vállalják az ellenforradalom szolgálatát.
Akármit is gondolnak egyesek, a forradalmak rendszerint az egyetlen módja a társadalom mély problémáinak megoldására. Nem a legjobb, hanem az egyetlen reális módja.
Forradalmak voltak, forradalmak lesznek.
Felfordulásokkal, áldozatokkal, változó, ellentmondásos eredményekkel.
Ezekkel eljutottunk egy történelmi válaszúthoz.
Ma minden eddiginél nehezebb lesz forradalmakat indítani, a nehezen indított forradalmaktól is egyre nehezebb méltó változásokat, igazi eredményeket várni. Ugyanakkor soha eddig nem volt ekkora szükségünk igazi forradalmi változásokra.
Ezért ma a forradalmak forradalmát kellene végrehajtani, és ez lesz az emberiség legnehezebb feladata.
„Te légy az a változás, amit látni akarsz a világon!” – mondta Mahatma Gandhi.
„Te légy az a forradalom, amire szüksége van a világnak!” – üzeni ma a történelem.
Itt az idő!

2011. október 4., kedd

A százkarú ember


Hány karja van egy embernek? Normális esetben látszatra kettő. De az ember valójában egy százkarú lény. Minden kar egy profilt jelent. Van egy izmos dolgos apai kar, van egy szerető, simogató anyai kar. De van ezek között egy erős védelmező kar és egy gyilkos kar, van egy becsületes figyelmeztető kar és egy csapdát állító kar, van egy erőt adó kar és egy hadonászó beteg kar, van egy igazmondó kar és egy hazug kar, van egy adakozó kar és egy tolvaj kar, van egy jámbor kar és egy cinikus kar, van egy fájdalmat okozó kar és egy örömöt adó kar, van egy lármát csapó és egy húrokat pengető kar…
A legtöbb ember normális körülmények között karjainak egy kisebb részét képes használni – ki mire képessé tette magát. A többi élettelen csonknak látszik, és általában az is marad. De vannak a nagy próbatételek nagy pillanatai – és akkor láss csodát, egy olyan kar is megmozdul, amelyre soha nem gondoltunk volna, hogy erre képes. Megmozdulhat ilyen rendhagyó pillanatokban a megbocsátó kar, de megmozdulhat a bosszú vaskarja.
Van olyan pillanat, amely a legtöbb emberben képes életre kelteni valamelyik kart. Van olyan pillanat, amely a legtöbb emberből csinálhat gyilkost. De vannak olyan emberek is, akikből semmilyen pillanat nem képes gyilkost csinálni. És vannak olyan emberek, akikből semmilyen pillanat nem képes életre kelteni a bosszút osztó kart.
Áldottak, akiknél a legrosszabb pillanatok sem képesek életre kelteni a legrosszabbat. És közöttük boldogok, akik a legtöbb karjukat képesek jóra mozgatni.

Íme, egy erős apai és egy gyengéd anyai kéz

2011. október 1., szombat

Milyen világot akarunk?


Egy békés, erőszakmentes világot akarunk. Olyan világot, amelyen nem dúlnak háborúk, és nincsenek hadseregek, amelyek háborúra készülnének, amely nem áldozza erőforrásainak harmadát gyilkolásra, pusztításra és erőszakra.
Egy világot, ahol minden ember fenség!
Egy világot, amelyen mindenkinek van hasznos és méltó munkája!
Egy világot, ahol mindenki egyenlő, és a kölcsönös tisztelet természetes és feltétlen követelmény!
Egy világot, ahol mindenkinek biztosítva van a sérthetetlen élettér.
Egy világot, ahol mindenkinek biztosítva van a tanulás lehetősége képességei szerint, a hozzáférés az emberiség teljes kultúrájához, a sportolás lehetősége, az utazás lehetősége, a közéletben való részvétel lehetősége.
Egy világot, ahol mindenkinek reális esélye van kiváló egészségben és örömben élni 100 évig.
Egy világot, amely egységes, oszthatatlan és demokratikus.
Egy világot, ahol humánus jog biztosítja az emberek együttélését, ahol mindenki becsületesen teljesíti kötelességeit, és bátran védelmezi jogait.
Egy világot, amelyet a szabad és teremtő szellem ragyogja be.