2014. május 4., vasárnap

Hatalom, a hatalom sáncain kívül

A felvilágosodás óta szinte egyöntetű vélemény szerint a jó közállapotok egyik alapfeltétele a hatalom megosztása. A kritérium, a már-már közhely szerint független törvényhozás, független végrehajtó és még függetlenebb bíróság kellene. Rendben van, de hol itt a tudomány?
Kérem, ne keverjük bele a, mi tagadás, rosszhírű hatalomba a tudományt. A tudomány ne sározódjon be, maradjon makulátlan, koncentráljon nemes feladataira! Valahogy így reagálnának sokan a fenti kérdésre. Mi előtt túlzottan belehevülnének a tudomány szeplőtlenségének védelmébe, bátorkodnék emlékeztetni Francis Bacon angol lordkancellár és nem mellesleg filozófus híres szavaira: „Emberi tudás és hatalom egy és ugyanaz.”
Igen, ugyanaz, de nem egészen ugyanaz a hatalom. A helyzetet bonyolítja az is, hogy tudás és tudomány sem ugyanaz. De hagyjuk a filozófia csábításait, és nézzük meg racionálisan a világ állapotát. A világ jó ideje minden társadalom fejlődésének fő ereje, de a közéletben egy kedves és sokszor megdicsért mellékszereplő. Nagy időnként, de legalább évente egy-két alkalommal megkapja a maga megtiszteltetését, hátba veregetését, az „igazi” hatalom nagy akrobata-doktoraitól.
A tudomány jelenlegi társadalmi helyzete immár méltatlan és elfogadhatatlan. Időszerű, sürgető lenni elindulni azon az úton, amely elvezetne ahhoz, hogy a tudomány a hatalom másik három oszlopához hasonló reális helyzetbe és jogi státuszba kerül.
Ezen az úton viszonylag egyszerűen és hatékonyan jelentős lépések tehetők meg. Az állam egy sor fontos intézménye áthelyezhető a tudomány kezelésébe (tulajdonjogostól). Ilyenek a tudományegyetemek, a múzeumok, a közgyűjtemények, a levéltárak, a KSH stb.
A tudomány, értelemszerűen az Akadémia jogosítványai sokféleképpen bővíthető. Egy lenne fontos: elkezdeni ezeket bővíteni.
Ennek a folyamatnak kétszeres haszna lenne. Egyrészt a tudomány szerepe megnőne. Lenne valakinek kétsége, hogy ennek mérlege pozitív lesz, és hogy ez a pozitívum sorsdöntő lehet? Másrészt, a hatalommegosztásában megjelenő negyedik oszlop jótékony hatással lenne a pártállami szindróma blokkolásához. Talán nem drámai hatással, de ez ellen a sokszor végzetes szindróma ellenében a legkisebb hatást is meg kell becsülni. Mint a tűszúrást a lufinál.
Holnap a Magyar Tudományos Akadémia új elnököt választ.
Egy egyetemi osztálytársam és kiadóm egyik szerzője verseng a pozícióért.
Mindkettőjüknek drukkolok, mert bízom benne, hogy bárki is legyen az Akadémia új elnöke, felelősséggel harcol majd a tudomány méltóbb szerepéért.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése