2015. március 21., szombat

Költészet, ami nem szégyen

Szép dolog filozofikusan felvázolni a jó társadalmat, gondoltam én (A civilizáció megírása után), de még szebb lenne, folytattam a gondolatot, megírni ennek a jó társadalomnak a szabályait, legesleginkább annak alkotmányát.
Gondolatot tett követett, emezt egy szégyellnivaló csalódás. Mert a gyakorlati ész, jó, saját gyakorlati eszem nem akarta bevenni a sarjadó paragrafusokat… Mi lesz ebből? Jó társadalom? Jogi gumicsontokból? Mert lehet-e egy száraz mondat tégla egy eszményi eszméhez?
Civilizált államok érvényben lévő alkotmányainak tucatjait tanulmányoztam… Ez megszelídítette előbbi csalódásomat. Förtelmes élmény volt alkotmányokat olvasni, de mégis segített egy fontos felismeréshez: az alkotmány nem az a jog- és társadalmi rend számára, ami az axióma-rendszer egy matematikai elmélet számára. Inkább olyan mint egy vers, amelyet a meghívott színész elmond egy konferencia kezdetén. Költészet.
Rendben, suta a példa. Talán jobb lenne azt mondani: olyan, mint az alaphang megadása egy kóruselőadás kezdetén. Igen, a legtöbb példa suta. Segít megérteni, ha meg akarod érteni… Ez az, az alkotmány is olyan, mint egy példa a megértés folyamatában…
De akkor is költészet, de nem az irodalom világából való, hanem az érteleméből.
Így viszont, éreztem én, vállalható a jó alkotmány megalkotásának feladata… És – remélem – teljesíthető… Mármint számomra…
Bár lenne egy csapat…


* * *


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése