2015. július 11., szombat

A civilizáció 351. – Az ember kódja

A civilizáció kritikus ponthoz érkezett. A történelemben sokszor így gondolták, és mégis volt folytatás. Ez általában nem külön megmagyarázhatatlan csoda műve volt, hanem az ember különleges, nagyszerű tulajdonságainak, rendkívüli túlélő képességének eredménye. Sosem volt könnyű a túlélést biztosítani, ellenkezőleg, ennek magas, hihetetlenül magas ára volt, hatalmas véráldozatokkal járt.
Eddig az volt a tipikus, hogy egy embercsoport fenyegetett egy másikat. A fenyegető csoport gyakran nép formájában jelent meg, de valójában egy hatalmi struktúra fenyegetett így vagy úgy sodródott a hatalmi struktúra után, de ritkán kívánta a háborút. Amerikában az új telepesek belekezdtek az őslakosság kíméletlen irtásába, de ez nem a fehér amerikai nép műve. A nácik is belekezdtek „a zsidó kérdés” „végső megoldásába”, de ez nem volt a német nép műve. A sor folytatható katarokkal, koptokkal, örményekkel, kurdokkal, korzikaiakkal, sok ezer olyan nép és embercsoport nevével, amelyet a mai átlagos műveltségű ember nem is hallott.
Csak hogy ma nem egy jól körülhatárolható nép vagy embercsoport szembesül egy fenyegető másikkal. Ma az egész emberiség saját magával szembesül.
Felmerül a kérdés: nem a földi evolúció egy hibás terméke-e az ember?
A dolog – a földi evolúció szempontjából – nem feltétlenül végzetes. 60 millió éve kiderült, hogy a dinoszaurusz is hibás termék. Egyszer később kellett 6 millió év az emberszabású majmok megalkotásához. Nagy valószínűséggel az elkövetkező egymilliárd év hasonló lesz a Földön az elmúlt egymilliárdhoz. Újabb fejlesztési kísérletek tucatjait hajthat végre kényelmesen az evolúció.
Ha lelépünk a történelem színpadáról.
Hogy ez ne következzen be, nem elég eszelősen bízni és erősíteni az amúgy is káprázatos túlélő képességünket. Önvizsgálatra és – példa nélküli – evolúciós önkorrekcióra lenne szükség.
Precíz diagnózisra van szükség: mi az a túlélő képességünk komplexumában, ami most magunk ellen fordul. Nagy vonalakban a válaszokat ismerjük, de a precíz diagnózis kritikus pont, mert most már nem maga a válasz az sorsdöntő, hanem maga a tevőleges önkorrekció.
Erre már csak néhány évtizedünk van, de azok bizonyára annyira sem lesznek békések és nyugodtak, mint az elmúlt évtizedek.



* * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése