Az email dicsérete

Hosszú évek óta van ilyen című oldala a Változó Világ portálnak. Azért, mert hosszú évek óta meggyőződésem, hogy az email a modern technika egyik legnagyszerűbb találmánya.

Ez a tény viszont nem tudatosult igazán, illetve sok valóságos és mondva csinált probléma is terheli, nehezíti hasznosítását. Ma már az email szóra sokak fejében egyből a spam szó ugrik elő, de egybe gyakrabban a vírus veszedelme is beárnyékolja a képet.

Közben több alternatíva, illetve konkurens is született, legelőször is az sms, de megemlíthető a „tweet” is, csetüzenet stb. Ám ezeket mind zárójelbe tehetjük, mert valóban egyszerű, többnyire speciális, vagyis éppen hogy korlátozott klónjai az immár „klasszikus” emailnek.

Ide még egy zárójel kívánkozik: az email nevéről. Ma már világszerte ismerik a terminust, éspedig többnyire ebben a formában, amely, szinte mondani sem kell, az „elektronikus levél” angol nyelven, az „elektronikus” jelző külön meghonosodott rövidítésével. Külön részletkérdés, illetve hálás vitatéma, hogy – immár – egybeírandó-e az „e” és a „mail”, vagy megőrzendő az általános szakmai kötőjeles forma. Ez utóbbi ugyanis változatlanul érvényes, és változatlanul termékeny, egyre újabb és újabb fogalmak születnek e szerint a szabály szerint, és azoknál fel sem merül (még?) az egybeírás. (Hasonló karriert futott be az „i” az Apple-termékek esetében, ami viszont egy kereskedelmi márka „magánügye”.) Szerintem az email esetében az egybeírás elfogadható és támogatandó, de ezt a kardinális kérdést a gyakorlat fogja eldönteni az évek során.

De miért érdemes beszélni az emailről?

Két nagyon káros tendenciát látok ebben a témában, ezért fontosnak tartom, hogy beszéljünk erről.

Az első, amely régebbi és harsányabb: a spam jelensége, amely valóban súlyos és komoly veszélyt jelent az email jótékony szerepére a modern társadalmakban. Ezzel kapcsolatban már sokszor beszéltem arról, hogy a spam elleni „küzdelem” sok szempontból elhibázott, néha már-már álságos. Ugyanakkor az internet szabályozásával és fejlesztésével foglalkozó hatóságok és szakmai szervezetek nem jeleskednek (hogy megmaradjunk az udvarias formuláknál).

A másik, szerintem nagyobb és aggályosabb gond az, hogy a „nagyok”, hatalom és üzlet nagyjai tudatosan elnyomják az emailt, mint korszerű, hatékony, nem utolsó sorban gazdaságos (magyarán: ingyenes) – és demokratikus! – eszközt.

Ezzel kapcsolatban egyszerűen botrányos esetek sokaságával találkozunk nap mint nap. Adva van például egy nagy „modern” cég (társadalmi felelősségvállalással, etikai kódexszel, briliáns PR-ral stb. stb.), csak éppenséggel egyetlen egy email cím nélkül! Több témában kapunk is tőlük reklámanyagot, számlát stb. stb., de mindig azzal a bizonyos előtaggal a küldő cím: „no-replay”. Egyesek odáig mennek, hogy kapcsolatfelvételre emeltdíjas telefonvonalat biztosítanak. Mi ez, ha nem felháborító botrány – amelyet a hatalom még mindig eltűr.

De hát maga a hatalom is egyre jobban igyekszik elérhetetlenné válni a levélíró polgárok előtt. Egy időben szinte hivalkodtak a minisztériumi weboldalak a miniszter@mx.gov típusú email-címek megadásával, de mára már a látszatra sem adnak, mindenki legfeljebb a sajto@mx.gov melegebb tájaira van elküldve.

Senkinek nem lehet illúziója, hogy ha megadva a miniszter „közvetlen” email-címe, panaszunk akadálytalanul és egyenesen az ő fülébe jut. De a kommunikáció joga a felelőssége mégis ezt kívánna. Itt és a társadalmi élet számos egyéb, akár fontosabb területén. Ha ésszerűen használnánk ezt a valóban korszerű, hatékony, gazdaságos és demokratikus eszközt, nagy lépést tennénk a jó irányba.

Nem elhallgatni, éppen üdvözölni szeretném az e téren észlelhető pozitív folyamatokat. Mostanában egyre több fejlesztésről, vagy legalább tervről lehet hallani, amikor a jövőben hivatalos vagy éppen peres ügyeinket már elsősorban email útján intézhetjük. Jó lenne, ha ez nem csupán a modern közigazgatás kényszere lenne, hanem az email nagyszerűségének általános fel- és elismeréséből fakadna.

Biztosra veszem, hogy az email szinte forradalmasítani lenne képes ezer területen a kommunikációt és az ügyintézést. Két egyszerű példa: egyszerűen lehetne megoldani, hogy minden rendszámtábla, illetve minden cégjegyzék-szám email-cím is legyen.

És végül: az email egy levél. Az elmúlt évezredekben a levelezés a királyok és a nagy elmék privilégiuma volt. 2-3 évszázada kezdődött el annak fokozatos „demokratizálódása”. Ebből dokumentumként vagy fikcióként könyvtárnyi olvasmány maradt meg okulásunkra-épülésünkre, minta gyanánt is… Igen ilyen is lehet a levelezés… Ma is…

* * *