2016. július 2., szombat

3000

2016. július első napján a Változó Világ Facebook-oldala elérte a 3000 „kedvelést”.
Köszönjük, kedves látogatóink, barátaink!
Jó ez az érzés, és jó szívvel kimondjuk.
Úgy is, hogy ennek az érzésnek népes társasága van, a hasonló alkalmak körül szokásosan csapott zajos ünneplést is problémásnak tartjuk, enyhén szólva.
Vajon, milyen társaságot emlegetünk, milyen érzések kavarognak keblünkben? Semmi különös, az eléggé közismert Facebook-ambivalencia, kellő tapasztalatokkal és töprengésekkel súlyosítva. A Változó Világ szinte elsőként adott ki egy külön kötetet a jelenségről, éspedig különösen értelmes tárgyilagos feldolgozásban, ami szakavatott szerzőjét, Beleznay Pétert dicséri. És, mondani sem kell, a Változó Világ szinte elsőként hozta létre saját Facebook-oldalát. Minden jól ment, de idővel a kezdeti csendes aggályokból súlyos kételyek lettek.
Nem szeretném részletesen ismételni a régi aggályokat, azokat már a Facebook-kötet utószavában kifejtettem, (Erre addig a Változó Világ 20 éves történetében nem volt példa, hogy mint főszerkesztő magamhoz vegyem a szót.)
Közben sokat lehetett sejteni a Facebook, és általában a „szociális média” hátterében zajló, igen nyugtalanító jelenségekről, mégis mellbe vágó volt tényeket is látni a legzajosabb – és a számtalan csendes – leleplezés révén...
Semmi kétség ma már, hogy a szociális médiák jelenlegi konstrukciója egy veszélyes zsákutca, ugyanakkor immár sok százmillió ember azokhoz van láncolva.
A problémák, veszélyek nagy réstét rá lehet fogni a körülményekre, a titkos szolgálatok – minden értelemben határtalan – kíváncsiságára. Csakhogy maguk a szolgáltatók sem Böjte-testvérek… Profitéhség, politikai és kulturális elfogultság, pancserség, a sor hosszú, és feltehetőleg nem lenne tanácsos különösebben részletezni, feltéve, ha viszontlátni akarom ezt a bejegyzést itt-ott…
Az efféle problémákat a Változó Világ-oldal alig érezte meg közvetlenül, bár „élményeink” vannak. A legjelentősebb hátrány talán az a sötét (vagy mondjuk így: nem transzparens) gyakorlat a lájkolások lemorzsolása, amibe kezdett a Facebook egykét éve. Előtte ilyet nem észleltünk, egy-egy látványos „kilépés” kivételével, de onnan kezdve folyamatosan csökken. éspedig viszonylag komoly ütemben lájkolónk száma. Sokszor hetente van 10-20 új lájkoló, és 15-25 „eltűnés”. És itt a nagy kérdés: milyen „algoritmus” alapján töröl kedveléseket a Facebook. Az teljességgel kizárható, hogy hirtelenül elterjedt volna a facebookozók körében az a divat, hogy maguktól töröljék a „megunt” vagy „kiszeretett” oldalakat. Az is kizárható, hogy egy átlagos látogató, aki az évek folyamán már sok száz, nem ritkán sok ezer oldalt lájkolt, számon tartsa azokat, feltűnjön neki, hogy valamelyik kedvence hónapok óta nem jelentkezik – nála. És mondani sem kell, hogy az, hogy az én oldalam megjelenik-e egy lájkolóm hírfolyamában, a Facebook „szuverén” döntése, amelyet én csak jelentéktelen mértékben, éspedig a sötétben tapogatozva befolyásolhatom.
Hát persze, fizethetek – és akkor annak esélye, hogy itt meg ott megjelenik, megugrik. Sőt, a lájklemorzsolódás is mérséklődik (annyit nem volt példa fizetnünk, hogy ez a lemorzsolódás teljesen megszűnjön…)
A sors iróniája, hogy amikor ez a … nem igazán korrekt gyakorlat elkezdődött, egészen közel voltunk a 3000 számhoz…
Többek között ezért is csak visszafogott tud lenni a mostani örömünk.
De ez a visszafogottság nem árnyékolhatja be jó érzéseinket, látva-tapasztalva vendégeink reakcióit, sok esetben hűségét. Igen, sok száz név már ismerős…
Ez is egy nap, mint a többé. Ez a szám is csak egy röpke alkalom néhány gondolat megosztásához. És folytatjuk. Derűvel. És főleg célokkal.



* * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése