2016. október 28., péntek

Fele kérdés, fele felelet

Több graffiti-gyűjteményben szerepel: „Isten (Jézus, a szeretet stb.) a válasz! De mi volt a kérdés?” Azóta ez a szellemesnek tűnő riposzt számtalan újságcikkben, blogbejegyzésben is előfordul.
A válasz mindenképpen fontos, majdhogynem a legfontosabb – bár melyik láncszem mondhatja el jogosan magáról, hogy ő a legfontosabb a láncban? Talán a leggyengébb… Hiszen az összes többi érte drukkol, benne van reményük. És a válasz valóban egy láncszem egy láncolatban, az élet láncolatában. Ami közvetlenül megelőzi, éppenséggel lehet egy kérdés, de ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy kérdés nélkül is fontossá válhat a válasz. Gondoljunk arra, hogy ezek értelemrétegek: válasz-válaszreakció-reakció. Egy sértésre-pofonra jöhet a válasz, anélkül, hogy firtatnánk, mi volt a kérdés (amit az esetek nagy többségében akár utólag is érdemes elvégezni). Továbbá a válasszal nincs vége a történetnek. Kell a végkifejlet, a tisztázás, a kiegyezés, a siker. Megtalálhatjuk a világ legbölcsebb válaszát. Ezzel még nem nyertük meg a csatát (játszmát stb.). Ha kannibálok, vagy még rosszabb: gazemberek gyűrűjében vagyunk hihetetlen szerencse is kell a megmeneküléshez. Egyébként „csak” munka, harc, kitartás…
Szerencsére az emberek többsége nem kannibál vagy gazember, de zavartalan derűre ne számítsunk. Kiver a hideg verejték a hét ókori bölcs legbölcsebbikének, Priénéi Biasz a delphói jósdában vésett mondásától („Az emberek többsége rossz."). Annyit viszont kénytelen vagyok elismerni: Az emberek többsége, amikor fontos lenne valamit meglátni, arra vak, amikor fontos lenne valamit meghallani, arra süket, amikor fontos lenne bátornak lenni, gyáva.
Ez lenne a bámulatos túlélési képességünk ára? Jó kérdés… Bár engem nem a jósága, hanem a fontossága izgat.
És általában is, izgatnak, felvillanyoznak a kérdések. Gyűjtő szenvedélyemmé váltak. Így fel kellett figyelnem arra, hogy ezek sajátos csoportokba oszthatók.
Személyes-ismerkedős kérdések:
- Melyik a kedvenc énekesed?
Műveltségi kérdések (ezek a műveltségi játékokban lehetnek 10 vagy egymillió forintosok is):
- Melyik volt a legnagyobb birodalom?
Fejtörő feladványok:
- Áron elhatározta, hogy hétfőn, szerdán és pénteken csak igazat mond, más napokon mindig hazudik. Egyszer azt mondta barátjának: „Holnap igazat fogok mondani.” Melyik napon mondta ez?
Titkokat firtató (rendszerint igen veszélyes) kérdések:
- Ez a párt kitől kapott anyagi és egyéb támogatást a választások előtt?
A tudományos-technikai kutatás és gondolkodás során születő fajsúlyos szakmai kérdések (sejtések, hipotézisek):
- Miért fordul meg a Föld mágneses tere, mivel jár ez?
A jövőre vonatkozó kérdések:
- Ki nyeri meg az elnökválasztást Amerikában?
Végül az emberi szellem nagy, választ nem váró, csak szüntelen gondolkodást igénylő kérdései:
- Mi az élet értelme?
Mára már elmondhatom, hogy kultikus tiszteletet érzek a kérdések iránt. Vallom, hogy a kérdezés joga alapvető emberi jog. Mennyire nevetséges és felháborító az a még érvényes szabály a spanyol udvarban, miszerint tilos a királyhoz kérdéssel fordulni. Erről eszembe jut Montaigne mondása: „Ülhet valaki akár a világ legmagasabb trónján, akkor is a seggén ül.” Kultikus tiszteletem a kérdések iránt nem abból fakad elsősorban, hogy kérdezni a szellem fiatalos állapotára vall, kíváncsiságot tanúsít, vagy hogy kérdezni bátor dolog. A tisztelet annak szól, hogy maga a kérdés hívja, szólítja a választ. A jó kérdés pedig felér a válasz felével. Sokszor nehezebb eljutni a kérdéshez, mint megtalálni rá a jó választ…


Részlet Most, valamikor-ból

* * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése