2016. december 6., kedd

A baloldali előválasztásról



Professzor – A napokban nagy meglepetést okozott az MSZP előválasztási javaslatával. Szerintem ez egy figyelemre méltó újítás, amely ilyen formában talán első a világon.
Kapitány – Igen? És mi ez az újítás? És mi ez az MSZP? Nem akartál esetleg MPSZ-t mondani? Nem gyakran használják, de ez a Fidesz hivatalos neve, nemde?
Doktor – Így van, apró betűcsere a végén, az obligát M háta mögött… Amúgy csakugyan létezik az MSZP, „értékes brand”, ahogy az előző elnökük nyilatkozott… Közben viszont nem csak a betűk lettek felcserélve, hanem a szerepek is, az MPSZ lett az utódpárt, az MSZP egy marginális csoport, sok eklektikával…
Mester – Kedves barátaim, ne rugózzunk most a pártok hálóján, nézzük meg ezt a kezdeményezést, mert az szerintem is fontos. Nem csak az elmúlt hét legfontosabb belpolitikai híre, de megkockáztatnám, a rendszerváltás óta az egyik legfontosabb társadalompolitikai kísérlet?
Doktor – Valóban? Az elmúlt hét legfontosabb híre lenne? Ugyan egyszer fél füllel hallottam valamit erről, de aztán se hallani, se látni nem hallottam és nem láttam se folytatást, se kommentárt…
Kapitány – Ezen nem kell különösebben csodálkozni, nálunk nem erős az összefüggés a hírek fontossága és a szócséplés mennyisége között…
Professzor – A terv lényege az, hogy minden választó kerületben tartanak előválasztást, amelyen bárki indulhat, aki 500 ajánlást kap az erre az előválasztásra regisztrált választóktól. Aki pedig ezen az előválasztáson első helyen végez, ő lesz a baloldali koalíció hivatalos jelöltje a rendesen választáson.
Kapitány – Tehát akár 106, mert ugye, ennyi a választó kerület, tehát akár 106 egészen új személy is indulhatna majd a választásokon? Komoly kockázatot vállal a párt nomenklatúra.
Mester – A kockázat elvben nagy, és éppen ezért ez nem csak fontos és okos elképzelés, de igen bátor is. Más kérdés, hogy nem lehet kétségünk, ahogy mindig és mindenhol, lásd legutóbb a demokratáknál Amerikában, a pártközpont gondoskodni fog, hogy a terep lejtsen a védett személyek javára. De remélhetőleg ez technikailag sem lehetséges mind a 106 körzetben, tehát akár a csapat többsége is új arc lehet majd. Ez pedig perdöntő lehet.
Doktor – Kell, nagyon kell új arc. Ismeritek az új kupleráj aranyszabályát, ugye?
Kapitány – Igen nagy kár, hogy a parlament fele pártlistákról oson be, így a régi kur… akarom mondani, káderek újra elfoglalják az első sorokat.
Mester – Nem vitás, hogy a jelenlegi választási rendszer rossz, és ha bekövetkezne egy fordulat, az első teendő egy tisztességes választási rendszer kidolgozása kellene legyen… De ez még a jövő zenéje. Most az a kérdés, hogy egyáltalán megvalósul-e ez a terv, és milyen formában. Mert ugyan nagyon sok részletkérdésre van válasz, de még többre még nincs, vagy legalább mi nem ismerjük.
Doktor – Én kételkedem, hogy ebben egyezség születik a szóba jöhető pártok között… Még ha nem is baloldali, hanem csak demokratikus státuszt is követelnének a résztvevőktől, nehéz elképzelni olyan közös platformot, amely egységet is garantál, mond is valamit a választóknak..
Mester – Annyiban igazad van, szépséges doktorom, hogy a közös platform kulcskérdés. De nem csak kulcskérdés, hanem egyben a kezdeményezés kritikus pontja. Amilyen ígéretes a terv, olyan aggályos a mostani eszmei tévelygés. Bár tudna hozni friss levegőt, friss és egészséges erőt a nép felé nyitás nem csak személyi, hanem eszmei vonatkozásba is. Erre pedig lenne is lehetőség, ha például a játékszabályok elvárnák, hogy a versenybe indulók egy-egy saját programcélt fogalmazzanak, azzal, hogy a befutók programcéljai bekerüljenek a közös programba.
Doktor – Te jó ég, micsoda káosz is születhet ebből! Vajon hány egymásnak ellentmondó céllal lehetne majd nekimenni az igazi választásnak?
Mester – Jogos, gondolni kell arra, hogy a végső program igazi, lelkesítő, nyerő program legyen. De megette a fene az egészet, ha ez a 106 nép választotta, egy irányba tekintő ember még egy közös minimumprogram kimunkálására sem lenne képes.
Professzor – Az triviális, hogy erre nem lehet garancia, de az meg végtelen ostobaság lenne ettől csüggedve elvetni ezt a megoldást. Meg kellene adni az esélyt arra, hogy a nép akaratát 106 alkalmas és becsületes ember közvetítse, nagyrészt felülírva az elmúlt évtizedek leszerepelt rögeszméit.
Kapitány – Jobban belegondolva, kezdem érteni tanul professzor barátunk lelkes véleményét. Magam szkeptikus maradok, de szerintem itt egy kudarc is kő lenne az állóvízbe. Mert fullasztó, ami ma van…
Mester – Ma még nehéz megítélni, hogy ez kődobálással felérő kudarc, vagy csak kavicsdobálás, vagy akár egy igazi fordulat, vagy akár – békés – forradalom első lépése lesz. Az lesz döntő, hogy a közeli hetekben a baloldal agytrösztje mivé finomítja az elképzelést. Minden esetre egyedülálló pozícióban látom most az MSZP-t, mert ennek a javaslatnak a segítségével akár egyedül is sikerre viheti az ügyet. 106 hitelesített ember csapatával minden lehetséges lesz. A csoda is.

* * *

(Az Új kert vendégszereplése a Csetlő-naplóban)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése