Helyre tenni

Bízvást mondhatjuk, hogy több helymeghatározási rendszer létezik, mint hely a világon. De talán ezért is érdemes egy újat megalkotni a világnak, hogy azután ne legyen több gondunk ezzel.

Egyébként ez azért is indokolt, mert segíthet érzékeltetni bizonyos összefüggéseket a tér megértése kapcsán… Ahogy nekem határozottan segített… Nem állíthatom, hogy ezzel a segítséggel messzire jutottam el, de ez maradjon az én hibám.

A helymeghatározó rendszerekről annyit kell előre bocsátani, hogy ezek alapvetően kétfajták: a klasszikus (Descartes-féle) és a szferikus rendszerek. Csillagászatban (no meg a különféle földtudományokban) szinte csak ez utóbbiakat használják, végül a Föld is, a csillagos ég mindkettő gömb, még ha a Föld esetében ez nem szembeszökő.

Nos, hiába a világ a csillagászat vadászbirodalma, szerintem egy „végső” helymeghatározó világrendszer csakis a klasszikus koordináta rendszert alkalmazhatja. Így ezzel kapcsolatban szinte „csak” egy feladatunk van: azt valamihez illeszteni, ami azt jelenti, hogy kijelölni az origóját, és az x, y, z tengelyeket.

Ehhez kézen fekvő megoldás kínálja magát:

Origó: a Tejútrendszer középpontja, vagyis a Tejútrendszer középpontjában található feketeluk középpontja.

x-tengely: a Tejútrendszer síkjában lévő félegyenes, amely 2017. július 22én a Tejútrendszerhez legközelebbálló galaxis középpontja irányába mutat,

y-tengely: a Tejútrendszer síkjában lévő félegyenes, amely 90 fokot zár ebben a síkban az x tengellyel, a Tejútrendszer forgásának irányába,

z-tengely: a Tejútrendszer síkára merőleges féltengely, azon az oldalon, ahonnan nézve a Tejútrendszer forgásának iránya megegyezik az óramutatók forgásának irányával.

Ebben a rendszerben bármilyen mértékegységet használhatunk. Ez egyszerű kényelmi kérdés.

A lényeg, hogy ebben a rendszerben több milliárd évre visszamenőleg és előre is az egész világmindenségben minden pont egyértelműen azonosítható.

Bármikor tudhatom, hogy hol van most az a pont, ahol az íróasztalom volt 24 órája vagy egy évvel ezelőtt, függetlenül, hogy a Föld közben mennyit forgott, mennyit loholt a Nap után, a Nap mennyit imbolygott furcsa hullámzó pályáján a Tejútrendszer központja körül.

Ezzel a világmindenség minden egyes pontjának „nevet”, de legalább is „postai címet” adtunk. Newton is megnyugodhat, az abszolút tér méltányos elégtételt nyer ezzel. Einstein is megnyugodhat, hiszen senki nem tiltja, hogy a megfelelő helyekre gondos kezek kitegyék a szokásos közúti jelzéseket: „Emelkedő!”, „Veszélyes kanyar!”.

Semmi kétség, ezzel most egy nagy lépést tettünk a világ és a tudás meghódításában! Csak komolyan kell venni az ügyet!

* * *