2017. június 3., szombat

Van egy álmom: látni a könyv világának megújulását



A magyar könyvvilág gazdag, nagy múltú, színes. Az elmúlt évtizedekben viszont komoly válságba került, amiért alapvetően világméretű változások okolható. Így hiú remény, hogy minden bajon úrrá tudunk lenni, ám bízni kell, és én bízom benne, hogy azzal, amit mi magunk tenni tudunk, átlendülünk a nehezén, és út nyílik a magyar könyvvilág megújulása felé.
A magyar könyvvilágba nagy szellemi termés is áramlik, a rengeteg kétes termés mellett, jelentős pénztámogatás is, elsősorban kormányzati, kisebb mértékben üzleti és mecénási csatornákon.
De ekkor mi okozza a gondot? És egyébként, mik konkrétabban a gondok.
Erre fontos lenne egy alapos elemzéssel válaszolni, de erre nincsenek meg a szükséges eszközök, feltételek. Inkább csak elképzeléseimet tudom megosztani, amelyek nem a mai nap improvizációi, hanem évtizedes tapasztalatok alapján értek meg bennem. Egy részüket már évekkel ezelőtt megosztottam szakmabeliekkel, kormányzati felelősökkel.
Az egyik legfontosabb teendő a könyvvilág közintézményeinek megerősítése lenne, aminek tengelye csakis az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) lehetne. Ehhez egyrészt a közkönyvtárak gyarapításának szervezését-elősegítését teljes egészében az OSZK-ra kellene bízni, vagyis átvenni a KELLÓ ezen funkcióját. Ez szakmailag és technikailag jelentős, éspedig minőségi változás lenne, lényegében megszüntetne egy indokolatlan, és a kis kiadók számára kifejezetten hátrányos párhuzamosságot, amiz az OSZK-nak kötelezően beszolgáltatott kötelespéldányok és a KELLÓ-nak beküldendő referencia példányok intézménye jelent.
Ugyancsak az OSZK-hoz lenne fontos rendelni azt a támogatási alapot, amellyel jelenleg a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) gazdálkodik. Sokan – kockázatosan megosztható módon – látják-tapasztalják, mit jelent az, ha aránylag nagy összegek fölött csak saját lelkiismeretüknek felelős kollégiumok és hivatali vezetők diszponálnak, ahelyett, hogy itt az érintettek lehető legszélesebb körének, elsősorban a könyvtáraknak a bevonásával, a magyar könyvvilágot legjobban ismerő központ, az OSZK koordinálja és felügyelje a döntéseket.
Nyomban második helyen megemlíteném magukat a könyvkiadókat, illetve azok állami támogatását. Ezen a területen igen sokat lehetne és kellene tenni, én most egy javaslatot emelnék ki: elő kellene segíteni, de akár kötelezővé is lehetne tenni, hogy minden kiadó tartson fenn egy saját könyvesboltot. Az ilyen kiadói könyvesboltok országos hálózatának bizonyos kiszolgálását elő kellene írni a KELLÓ számára, amely a helyiségek tulajdonosa vagy bérlője is lehetne.
Különösen aktuális lenne ésszerűsíteni a magyar könyvvilág civil intézményeinek rendszerét, amely szinte egy szervezetből, a tiszteletre méltó kort megért Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületéből (MKKE) áll. Ennek a valóságos intézménynek két fő hibájául azt szokták – joggal – felhozni, hogy egyrészt a nagy szereplők klubja, másrészt egy egészségtelen társbérletre kárhoztatja a kiadókat és a kereskedőket. Csak egyet lehet érteni azzal, hogy a jelenlegi egységes egyesület helyett kellene egy könyvvilági fórum vagy szövetség, amely több terület szakmai és civil szervezeteinek sokaságát fogná közre esernyője alá. Ezek a területek pedig nem csak a könyvkiadás és a könyvkereskedelem lenne, hanem helyet kellene kapniuk ezen a fórumon a szerzők, a fordítók, a könyvtárszakma és sokan mások. Igaz, a szakmai és civil szervezetek szerepét önámítás lenne eltúlozni, de sok kérdésben, sok alkalommal szavuk befolyással lehet.
A tartalmi kérdésekről viszont a legnehezebb beszélni. Mi lehet jótékony hatással arra, hogy milyen könyvek születnek? Hogyan lehetne visszaszorítani a gyenge vagy éppen kártékony könyvek tömeggyártását és futtatását? Ehhez a közélet és a köztudat egészségesebbé válása kellene, vagyis nem is olyan kis csoda…
De a csodákban is bízni kell. Végül is nem ördöngösség kijelölni a főbb irányokat: jobb oktatás, nagyobb szerep a tudomány számára, nagyobb szerep a civil szféra számára, a politika visszaszorítása.
A tartalom mellett a forma is fontos: jobban kellene felkészülni és alkalmazkodni az elektronikus világ teremtette lehetőségekhez. Ebben a vonatkozásban sokat lehetne és kellene tenni az e-könyv-választék radikális növelése érdekében. Itt a világ sem iparkodik igazán, de Magyarország még kevésbé igyekszik. A nagy kultúrával, de szerény lélekszámú nemzetek számára ma ez sorskérdés. Egy viszonylag gyorsan és egyszerűen hozható döntés: se könyv, se kiadó ne kapjon támogatást, ha nem biztosít e-változatot kiadványairól. Külön programot kellene indítani könyvek elektronizálása érdekében, de túl kell lépni a közismert hazai és külföldi klasszikán (Ezópusz és Mikszáth). Irányadó a munkára a könyvtárakból kölcsönzött művek listájának kellene lennie.
Ez persze elvezet a szerzői jogok kérdéséhez, de ez maradjon egy másik téma.
Itt inkább a modern technika egy másik forradalmi vivmányára hívnám fel a figyelmet: a megrendelésre készülő könyvre. Biztos vagyok, hogy még évszázadokig becses tárgy, igazi barát marad meg a könyv. És az erdőket nem az a néhány száz könyv veszélyezteti, amellyel minden művelt embernek rendelkeznie kellen otthon, ahhoz, hogy működjön a Könyv varázsa!
Persze, ehhez az olvasást szerető, a könyvet megbecsülő emberek kellenek. Egyik régi javaslatom volt a kisdiákok számára biztosított tablet, amely nem csak az összes tankönyvet váltaná ki, hanem azt a sok kilót is, amelyet a kis gyerekek naponta hurcolnak hátukon, mint szerencsétlen málhás szamarak.
De ennek a javaslatnak volt egy nagyon fontos eleme: minden évben a kisdiák kapjon egy külön szép nagy, életre megőrzendő Olvasókönyvet!
A szinte kimeríthetetlen témát egy viszonylag egyszerűbb technikai, vagy inkább üzemszervezési kérdéssel zárnám. A többször emlegetett KELLÓ-ra továbbra is nagy feladatok várnak egy megújuló könyvvilágban, de egyértelmű, hogy ez egyre inkább egy tisztán logisztikai funkció: az új könyvek eljuttatása a könyvtárakba (illetve az új tankönyvek eljuttatása az iskolákba). És mivel ez igen nagy és alapvetően hosszútávon fennmaradó feladat, érdemes azt egyrészt a könyvtárközi könyvmozgás kiszolgálását is abba integrálni, másrészt érdemes és hasznos lehet részt vállalni a könyvek eljuttatásában a nyomdáktól a könyvesboltokig, és miért ne, a könyvesboltoktól a lakosságig. Ilyen profillal a KELLÓ a Magyar Posta egy korszerű és hatékony leányvállalata lehetne.
Nem állíthatom, hogy a fenti javaslatok, láss csodát, mind megvalósulnak, egyik napról a másikra egy új aranykor kezdődne a magyar könyvvilág számára. Abban viszont biztos vagyok, hogy minden egyes javaslat, de még pusztán annak a – komoly, tárgyszerű – megvitatása is közelebb vihet minket egy kívánt fordulathoz, idővel egy valóságos megújuláshoz.

* * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése