2017. július 28., péntek

Ne tűrd a szennyet!

„Ne tűrj szennyet testeden, ruhádon, lakásodban!” – írja önéletrajzában Benjamin Franklin.
Ne tűrj szennyet magadban, magad körül! Ne tűrj szennyet a Földön! – vinném tovább a gondolatot, de ezek nem is az én szavaim, hanem életünk elkeseredett felkiáltása.
Belefulladunk a szennybe. Sokszor szó szerint fuldokolunk a gyilkos városi szmogban, de a szenny mindenhol mindent megrohaszt, az ételtől, a szellemi táplálékig, a családi kapcsolatoktól és társadalmi kapcsolatokig. Lassan már a körülöttünk lévő világűr is életveszélyes szemétdomb, de amit a gigantikus műanyagtemetővé változtatott világóceánnal tettünk, az könnyen, az könnyen a Föld legnagyobb biológiai katasztrófájává válhat.
Most már nem lesz elég a kufárokat elkergetni a Templomból, most tisztaságszeretővé kell tenni minden embert. Tisztasági brigáddal nem megyünk semmire. Azzal sem érünk semmit, ha pusztán a többség tisztaságszerető. Ahogy ma a gazdaság 90%-a a lakosság 10% birtokában van, a lakosság 10%-a felelős a szenny 90%-áért.
Ez a szennyező kisebbség nem mentheti ki magát, beterelése a tisztaságszeretővé tett többségbe élet-halálkérdés.
És itt nem arról van szó, hogy a gazdag ember telehamuzza a szőnyeget. Gazdag és hatalmas bűne, hogy korrupciótól bűzlik az egész világ.
Kíváncsian várom a Változó Vilára ma feltett szavazás alakulása.
A feltett kérdés: a Föld melyik szférája a legszennyezettebb?
Száz dolog is lehetne erre a válasz, a szerkesztőség négyet emelt ki:
- a világóceán,
- a városi levegő,
- a politika,
- az internet.
Szavazásnál több választ is meg lehet jelölni, vagy akár az összest. Ennek is van üzenete.
De a legfontosabb: elgondolkozni a kérdésen..
Közben látogatasd meg a portált, és szavazz!

Szavazz, és ne savazz!




* * *

2017. július 26., szerda

A helyre tett csillagképek

A Zodiak, magyarul az Állatöv a világot fürkésző, tudományokat építő ember csodálatos sok ezeréves felfedezése. Egyszerre bámulatba ejtette és izgalomban tarotta az elméket, és emellett megbízható segítséget nyújtott az idő méréséhez, ezáltal ahhoz, hogy feljegyezzük magunkat a naptárban.
Közben az idő mérésének több technikája rögzült. A rövidebb időszakokat holdhónap alapján lehetett praktikusan mérni. Sok kultúrában ez a technika mind a mai napig a naptár meghatározó eleme. Hosszabb időszakokat viszont Napévben lehetett mérni, nagy vonalakban a jól megfigyelhető, egymással össze nem téveszthető évszakok segítségével – illetve, ahol megvolt az ehhez szükséges tudás, hihetetlenül precízen az Állatöv segítségével.
És mivel a hétköznapokban a holdhónap szinte egyeduralkodó volt, az Állatöv viszont hatásosan beépült a távoli és rejtélyes dolgok világába. Lett is ebből komoly üzlet rengeteg tudós, jós, pap és – a későbbiekben cinikusan asztrológusnak nevezett – szélhámos számára.
Az igazi tudomány mindig is szkeptikus volt a csillagjóslással kapcsolatban, de különösen a felvilágosodás óta rossz idők jártak erre. Manapság viszont a harcias és vallásellenes tudománykultusz megbotlását követően minden eddiginél jobban virágzik az asztrológia.
Ennek sorsát egy kis naptárreform nem fogja eldönteni, de a hamis misztikum egy jelentékeny részét a lomtárba küldheti.
Arról van szó, hogy a 12 csillagjegy ma is érvényes külön naptára teljességgel fölösleges, átírható. Csupán annyit kellene tenni, hogy azt a hivatalos naptárba igazítani, általában 8-9 nappal előrecsúsztatni. Ez szerényebb naptárreform lenne, mint amit Oroszországban a forradalom után tettek (ezáltal utolérve a fejlett Nyugatot és elintézve, hogy saját Nagy Októberi forradalmuk megünneplését November 7-ére essen).
Egy ilyen „reform” után a 12 csillagjegy így oszlana a naptárban:
Hónap
Csillagjegye
Régi időszak
Január
Bak
december 22.–január 20.
Február
Vízöntő
január 21.–február 18.
Március
Halak
február 19.–március 20.
Április
Kos
március 21.–április 19.
Május
Bika
április 20.–május 20.
Június
Ikrek
május 21.–június 21.
Július
Rák
június 22.–július 22.
Augusztus
Oroszlán
július 23.–augusztus 22.
Szeptember
Szűz
augusztus 23.–szept- 22.
Október
Mérleg
szeptember 23.–október 22.
November
Skorpió
október 23.–november 21.
December
Nyilas
november 22.–december 21.

Eltűnne egy hamis misztikum. Ennyi.
Közben végre komolyan, végre tudományosan elmélyülhetünk a „csillagjegy az ember személyiségére kifejtett hatás vizsgálatával. Az elmúlt évezredek megfigyelései több valósnak tűnő hatásról számolnak be. Aki egy kicsit is ismeri a kozmoszt, a kozmikus sugárzás hatását a magzat fejlődésére, ezen nem csodálkozhat. A statisztikai megfigyelések forradalmát éljük. Teljes komolysággal tudósítanak naponta olyan megállapításokról, mint például arról, hogy ha naponta egy kávét iszunk, 8%-kal csökken a demencia kockázata. Legfőbb ideje lenne, hogy a tudomány kellő figyelmet fordítson erre a szakterületre



* * *

2017. július 21., péntek

Az út az igazihoz

Sok jogos kritika éri a demokratikus jogállamot, mégis nyugodtan kimondhatjuk, hogy ez a világok legjobbika. És mielőtt azt hinnéd, hogy ma közhelyekkel akarlak traktálni, hozzáteszem, hogy ez a demokratikus jogállam közelebb áll. szinte unokatestvére a diktatúrának, mint a rá megtévesztésig hasonlító hamis demokratikus jogállamhoz. Nem, hogy közel nincs hozzá, hanem ez az igazi antipódja,
De mi az, hogy hamis demokratikus jogállam? A hamis demokratikus jogállam külsőre mindenben hasonlít egy normális demokratikus jogállamhoz. Van alkotmány, van törvények, vannak bíróságok, a kormány „a helyén van”, a rendőrség még inkább, véd, és szolgál, vannak köztiszteletben, „minden gyanú felett álló” személyek, vannak esküt tett köztisztviselők, orvosok, ügyvédek, újságírók. Minden van, a levegő tele van értékekkel, fennkölt frázisokkal. És mégis minden hamis. A bíró mélyen a szemedbe néz, és a fehérről azt mondja, hogy fekete. A miniszter és a polgármester barátjának játssza át a közpénzt, a hőbörgőt tönkreteszi az adóhivatal és a közterület-felügyelet segítségével.  Nagy néha az ügyészség kivizsgálja az eseteket, és megállapítja, hogy sem korrupció, sem a hatalommal való visszaélés nem történt. A hamis demokratikus államban a nagy többség hamar észreveszi, mi a gond. És alkalmazkodik hozzá, mert azt gondolja, hogy jobbat nem tehet. Mindig akad valaki, esetleg egy kis gyerek, aki elkiáltja magát: „Meztelen a király!”, vagy egy felelőtlen felnőtt, aki veszélynek teszi ki családját… Jelentéktelen üzemzavarok, amelyeket a színes, lüktető élet gyorsan elsikál.
Ez a leírás nem is kissé elnagyolt, groteszk, ezzel együtt nagyon könnyű megismerni benne hétköznapi országunk hétköznapjait. Mi tagadás, ami van ezen az áldott Földön, szinte mindenhol, ahol virágzik a demokrácia vagy a jogállam, vagy a kettő együtt, ez van.
Ami nem ez, az a diktatúra, vagy valami hasonló.
De miért támadt az az őrült gondolatunk, hogy az igazi demokratikus jogállamot (amely ezek szerint nem is létezik a valóságban) a diktatúrához rokonítni?
Nos, azért mert mind a kettőben szabályok uralkodnak. A diktatúrában megmondják, megparancsolják, hogy mit tegyél, de legalább tudod, mi a parancs.
A hamis demokratikus jogállamban pedig semmi nem igaz, a szabályok a legkevésbé. A tudomány jó ideje nyakon csípte ezt a hamisságot, és igen előzékenyen informális kapcsolatoknak, viszonyoknak nevezte el. Minden azért és úgy történik, ahogy a láthatatlan, az informális akarat akarja. Ahogy az informális erő akarja, így fog szólni a törvény, de ha holnap el kell intézni egy fontos ügyletet és a fél országot ajándékba adni strómanunknak, el fogjuk intézni, függetlenül attól, hogy mit mond az általunk keresztül vert törvény.
Egy társadalom nem lehet egy kicsit hamis, ahogy egy lány sem lehet egy kicsit szűz. Egy társadalom régóta csak úgy tud rendesen, a megszokott módon működni, ha hamis. És ha hamis, a hamisság alapeset, szabály. A nem hamis pillanatokat el lehet viselni, a humor kedvéért, meg mindig valami hozadéka a hamisság számára.
És mégis, az ember nem hamisnak születik, ahogy a nő sem nőnek születik. És mindig akadnak, akik gyerekien tiszták maradnak.
Kik azok? Már megint az igaz emberek legendájánál kötünk ki, amelynek poénja az, hogy az isten sem tudja, kik azok. Hogy mit tud, és mit nem tuud isten, isten tudja. Azért kell drukkolnunk, hogy a hamisság fejedelmei meg ne tudják, kik a tiszta emberek. Mert nagy veszélyt jelentenek. Mind addig, amíg egyes megszállott világmegváltók egy újabb diktatúráig visznek egy szerencsésnek ritkán mondható országot, nagy baj a fejedelmek számára.
De halálosan félnek, és félhetnek, hogy egyszer felfedezzük az utat az igazi demokratikus jogállamig.

* * *


2017. július 8., szombat

Dupizza, tripizza, apetizza és a többiek

Találmányaimat általában nem kéjelgési szándékkal hozom létre. Valamilyen – ha tetszik, mondhatjuk: külső (objektív, történelmi stb.) – szükségszerűség fogantatja. De ha a folyamat beindul, az öröm is elönt.
Nem csoda hát, hogy folyton és könnyen elcsábulok újdonságok kitalálására, kiváltképpen gasztronómia, a hasunk körül keringő művészi mesterség területén.
Itt az utóbbi időszakban fantasztikus dolgok történtek. Többek között forradalmasítottam a tejbegríz-fejezetet. Rendben van, egy igen tapasztalt cukrászmester azt mondta (elhiszem neki), hogy mákos tejbegrízt ő is szokott csinálni a családnak (egymás szavába vágva hangsúlyoztuk, hogy a mákot a végén kell belekeverni), de csinált már valaki tejbegrízt zöldborsóval? (Azt is elég a végén belekeverni!)
Aztán az elmúlt hetekben – a nagy apeva-őrület hatása alatt – született az apeva sütemény és az apeva koktél tüneményes receptje.
Nem, azt nem mondanám, hogy „mindez semmi ahhoz”, hiszen ez nem semmi… Ezek korszakalkotó eredmények, és fényüket semmi nem fogja elhomályosítani. Mégis, ha most megtudod, miket alkottam a pizza területén, tátva marad a szád!
Mellesleg a pizza régóta foglalkoztatja fantáziámat. Igaz, hogy ez az olasz csemege eleve az ínyes fantázia bűnbarlangja, mégis az alapképlet olyan egyhangú (véltem én): végy egy pizzalapot, és rakj rá, amit csak szíved, eszed vagy gyomrod sugall. Mi lenne, ha pizzalap helyett csinálnánk egy például krumplis ágyat. De lehetne kuszkuszból, bulgurból stb. Az elsőre valaki azt mondta fanyalgóan: de hát ez rakott krumpli lesz… Na, mindegy…
Nézzük meg most végre azt, ami miatt írom ezt az egész bejegyzést.
Arra gondoltam, milyen izgalmas megoldás lenne, ha egymásra raknánk két sütésre előkészített pizzát, és így sütnénk meg a kettőt. Tudnivaló, hogy ha az anyagok a tészta belsejében sülnek meg, sokkal több íz, illat őrződik meg a fogyasztás pillanatáig, mint ha a tészta tetején sülnek. No mármost, ennél a dupla pizzánál lesz ilyen is, olyan is. És ez a dupla pizza lenne a dupizza.
Ezek után már nem is kellene sokat magyarázni, mi a tripizza.
Talán annyi, hogy ha öt pizzát sütünk meg egymás tetején, ezt hívhatnánk apetizzának! (Ó, apeva!)
Természetesen, minél többrétegű pizzát tervezünk, annál vékonyabbra kéne nyújtani a tésztát, de ez ízlés dolga. Van, aki a sima földszintes pizzánál is azt szereti, ha a tiszta karton-vékony (ilyenkor gyakran karton-ízű is), vagy ellenkezőleg, ha a tészta ujjnyi vastag (az, hogy ekkor finom is legyen, magától értetődik).
Biztos most is akad fanyalgó, aki azt mondja, hogy az apetizza már nem is pizza, hanem lasgne! Hát csak mondja! Mi tudjuk, hogy nem így van.
Az apetizza apetizza, a dupizza dupizza, és pont.
Csodás, fantasztikus kreációk.
Egy hibájuk van csupán: még nem ettem ilyet.
De ezen még változtathatunk!
Most megyek, megsózom a dinnyét, és lehűtöm magamat.



* * *

2017. július 4., kedd

A titok

A titok termelődését mi magunk biztosítjuk nap, mint nap. Hiszen legelőször is folyton titkoljuk érzéseink nagy részét. Titkoljuk tapasztalataink nagy részét is, legkülönfélébb módon. Néha csupán az elhallgatásukkal, de nem ritkán igen tevőegesen. Van, aki a titok érdekében a gyilkosságtól sem retten vissza.
De a titkolózásnak egy olyan szintje is van, amikor tudatalattink cinkos közreműködésével magunk előtt is eltitkoljuk az igazságot. Kisebb-nagyobb sikerrel.





* * *