2018. április 14., szombat

Az elme izgatása


Éppen egy éve boncolgattam a Pí szám izgalmas kérdéseit, cseppet sem sejtve, hogy hamarosan olyasmibe botlok vele kapcsolatban, ami minden eddiginél izgalmasabb. Legalábbis számomra. Nem, nem jól fejeztem ki magamat. A dolog mindenki számára (aki matematikai értelemben nem teljesen frigid) izgalmas. Számomra pedig duplán, abból kifolyólag, hogy vélhettem: én voltam az első, aki felfigyelt erre. Magyarul: aki kitalálta.
Matematikában, meg hasonlókban (talán kivéve a politikát) irtó nehéz újat kitalálni. Furcsa, de a vak sors ezen kegyét sokan túlértékelik. De mindegy, ez egy másik téma. Most nézzük meg, mibe botlottam?
Kérem, hogy mindenki őrizze meg a nyugalmát, maradjon ülve, ne lapozza tovább a webet. Nem egy matematikai lecke következik. Egy lottószelvény kitöltése tízszer annyi szellemi kapacitást igényel, mint a következő néhány sor követése.
Nos, arra gondoltam, hogy ez a csodaszám olyan kacifántos, hogy egyszerűen elképzelhetetlen, hogy valami ne legyen benne. Mármint valamilyen szám. Bármilyen szám. Például a te születési dátumod, természetesen számszerűen leírva: 19490805. Vagy az a szellemes jelszó: 123456. És így tovább.
Létezik ilyen? Mármint az, hogy a Pí-ben benne legyen bármely egész szám? Előfordulhat-e az, hogy például az egyes egymilliószor következik egymás után (ami ugyebár, egy szám, csak neve sincs szegénynek).
Bevallom, nem tudom. Pontosabban: úgy érzem, hogy nem tudhatom, vagyis nem tudom bizonyítani sem az igent, sem a nemet. Éppenséggel leteszem (minden kényszer nélkül) a garast az igen mellett. Bízom a Pí-ben! Hogy miért? Hát, ezt is, ki tudja. Matematikusi intuíció leginkább. Meg az a nagyfokú biztonságérzet, hogy ezt valóban reménytelen bebizonyítani vagy megcáfolni.
A matematikában az ilyen frivol állításokat egy igen szép, komoly szóval illetik: hipotézis. Ez azt jelenti, hogy valami lehet így, vagy lehet fordítva, de az egyiket sem tudjuk bebizonyítani. (Csak mellesleg: a matematikában soha sem kell mind a két esetet külön „elintézni”. Elég csak az egyiket, a másik ebből automatikusan adódik. Bár ez igazából akkor lenne jogos, ha garanciánk lenne, hogy a matematika ellentmondásmentes.)
De mire jók az efféle hipotézisek? Ó, roppantul ambicionálják az elmét. Mind a professzionális, mind az amatőr elmét. 

* * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése