2018. június 17., vasárnap

Apeva 2018


Nem meglepő módon az idei Ünnepi könyvhétre megjelent az Apeva 2018 versantológia. Fantasztikus érzés. Fantasztikus érzés volt összeállítani, csodás érzés volt kézbe venni a kész kötetet, nagyszerű érzés volt dedikálni azt a Vörösmarty téren.


Sokan tudják, miről beszélek. Akadnak viszont, akik nem. Kedvükért összefoglalom: a 2016-ban megjelent Most, valamikor rendhagyó kötetemben szerepelt először a világtörténelem ez a szó és ez a költői műfaj. Pillanatnyi dacból találtam ki a formát, mert bosszantott, hogy szinte minden ismertető a haikuról kötelességének érzi hangsúlyozni afféle érdemként azt, hogy a haiku a legrövidebb versforma.
Vagy száz variációt próbáltam ki, míg végül döntöttem a piramis forma mellett, és ez meglepően jól bevált. Nem kis csodának veszem, hogy röpke egy év alatt megszületett a világ első apeva-antológiája, 56 résztvevővel. Ez lett az Apeva 2017, a 2017 Ünnepi könyvhét – Tarján Tamás által is hangsúlyosan kiemelt – „szenzációja”.
Nem volt kétség, hogy ezt folytatni érdemes. És folytattuk. Ugyan kevesebben kerültek be a 2018-as válogatásba, és ezek nagy része is új „apevás”, de az utánpótlásért nem kell aggodni. A Facebookon az Apeva csoportnak 170 tagja van, több irodalmi médiában is már rendszeresen jelennek meg apevák.
Az idei antológia sem prózamentes, ha lehet, a tavalyinál is többrétű, színes tartalma kifejezetten egyedivé teszi.
Talán a kötet tartalomjegyzéke is érzékelteti, mennyire nem szokványos versgyűjtemény ez.

Tartalom
Előszó
In Memoriam Tamás Tarján
I. Név-sor: A kötetben szereplők, abc-s rendben
II. A tulajdonképpeni antológia
III. Egy ember és hite
IV. Apeva-poémák, apeva-változatok
V. Apeva, határok nélkül
VI. Játszani is engedj!
Utószó
* * *
Nagy és összességében élvezetes feladat volt összehozni ezt a kötetet, aminek a megszokott vége, a Vörösmarty téri dedikálás méltó lezárása munkának. Az idő és a tér kegyes volt, és ha az idő és a tér velünk van, ki ellenünk?


Bár nem volt izgalommentes a vége, mert ahogy tavaly, az idén is előző partnerünk (patinás első vonalbeli könyvkereskedők) kivonult az Ünnepi könyvhétből. Bizonyára alapvetően üzleti megfontolásokból. A piaci helytállás kemény dolog, az olvasási szokások jelentősen átalakulnak. Ezzel együtt, merem remélni, nem kell izgulni e páratlan – immár 89 éves – kulturális hagyomány jövőjéért. Bár semmiképpen ölbe tett kellene nem aggódni, hanem okosan alkalmazkodni. A könyvhetet szervező MKKE új vezetéssel ment neki az idei rendezvénynek. Összességében az ünnep jól sikerült (nem mint a műtét, amelynek végén a páciens meghal), bár két hiányt csöndben el kell könyvelni: nem lett pótolva a szinte pótolhatatlan Tarján Tamás (vagyis az ünnepi könyvheti művek kritikai bemutatása), illetve először maradt el a hagyományos ÜKH-plakát kiadása.
De legyünk türelmesek. Illetve váljunk részévé az Ünnepi könyvhét ügyének védelmének, fejlesztésének. Egy- nem is annyira apró – példa erre: azt javasoltam a MKKE-nek, hogy ilyenkor hirdessenek meg egy speciális koncessziót a könyvkereskedők részére, amelynek kulcsfeltétele az lenne, hogy a koncessziós elutasítás nélkül veszi át a könyvheti művek árusítását (legalább a könyvhét idejére). Ígéret van, hogy a javaslat meg lesz tárgyalva.

* * *
És ha már kétszer is említettem Tarján tamás, álljon itt az Apeva 2018 neki szánt oldala.

IN MEMORIAM TAMÁS TARJÁN




In
pace
requiem,
homo vere!
Spiritus vivit!


Csendes csoda – szörnyű most nekem ezt a szót kimondani: – volt Tarján Tamás.
Két évvel fiatalabb nálam. És éppen alkalmas időpontot kerestünk egy jó, kiadós eszmecseréhez („apeváról, erről-arról”, ahogy mondta Tamás).
Utolsó személyes találkozásunk is csak pár héttel volt a tragikus hír előtt. Némi izgalommal ültem be a 2017 évi Ünnepi Könyvhét sajtótájékoztatójára, ahol hosszú évek óta Tamás tartotta a szokásos – igazi élményt nyújtó - ismertetőjét az ünnep vagy 300 művéről. Szóra méltatik-e vajon nagy újdonságunk? Már előadása vége felé kanyarodott rá Tamás: „És van ez az érdekes új műfaj…” Hihetetlen: amikor átlagban 5-10 másodperc  jut egy műre, Tamás bő 5 percet szánt az apeva ismertetésére! Fel is olvasta az egyiket, hozzáfűzött néhány töprengő gondolatot. Ami nekem többet ért minden dicséretnél.
Ez a töprengő, óvatos bíztatás marad számomra örökül.
Csodálatos dolog lett volna közösen elbeszélgetni apeváról, költészetről, irodalomról, életről… Ám oly – kegyetlenül? – rövid az élet…
Egy apevánál is rövidebb…




* * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése