2019. április 21., vasárnap

Te csodás Sria Lanka!




2019. április 10., szerda

Fekete és setét





* * *

Fekete és sötét


Néhány napja minden komoly ember egy hírre figyel: lefényképezték a lefényképezhetetlent, egy fekete lukat!
A szenzációt jelentőségéhez méltó módon menedzselték: több napig csak jelezték, hogy jün a kép. És végül meg is jött.


Egy kicsit elmosódott (csak elmosódott kissé, nem szemcsés), egy meglepően fekete (csillagtalan) égen. Mégis szép, fenséges, imponáló, borzongatóan rejtélyes.
De nekem hamar gyanús lett valami ebben a képben,
Feketének fekete a középen lévő luk. Abban sincs semmi meglepő, hogy igen szép, fenséges stb. aurája van a luknak.
Csakhogy… miért ilyen ez az aura? Hogy milyen? Olyan, mintha egy színes gyűrűje lenne a fekete luknak, mint a Szaturnusznak, mi meg pont olyan szerencsés irányból kaptuk el lencse vagy valami végre, hogy teljes szépségében és terjedelemben látnánk a gyűrűt.
Sejthető, hogy a fekete luk körül nem gyűrű, hanem valamilyen sajátos szféra van, amely ugyan lehet furcsa, strukturált, tekert, aszimmetrikus, de bizonyosan nem egy szaturnuszi gyűrű. De akkor felmerül a kérdés: ha a fekete luk körül van egy ilyen Pazar szféra, hogy láthatjuk a fekete luk ez alatt lévő feketeségét?
El nem tudom képzelni, hogy a kép ilyen ostoba csalás lenne.
De valami nagyon vár magyarázatra.
Kétségtelenül itt olyan területen bóklászunk, ahol a „józanész” nem sokat tud segíteni. Kell egy zseni, aki megérti a kérdést, és egy nagyobb, aki elmagyarázza azt a többieknek.
Sajnos, ez lassan kezd kimenni a divatból.
Vagy tán mélyebb oka lenne?

A mi kis Szaturnuszunk

* * *

2019. március 22., péntek

Azért születtem


Ma a szokásos látogatás a Francia Intézet könyvtárába. A szokásos könyvválasztás: egy filozófia mű (ok, most kettő), egy matematikai, egy kulináris, egy szépirodalmi és valami bónusz.
Ez utóbbi általában magától jelentkezik, ami nem azonos azzal, hogy a véletlen műve. Ezúttal a csemege egy levelezés, megkapó címmel: Tea színű szerelem (suta fordításban, az eredeti: Amour couleur thé, talán jobb fordítás ez lenne: Szerelem, teaszínben, hát nem könnyű mesterség a fordítás).
Láttam is lelki szemeimmel az elegáns üvegcsészét, barnásan aranyló teával. Ez a szín egészen más, mégis Kosztolányi jutott eszembe:
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Nem ismertem a szerző nevét, de szeretem tudni kitől olvasok. Megnéztem. Joe Bousquet, francia író, költő. Aki 1897-ben született, mint apám. De jóval rorábban 1950-halt meg.
Tragikus a sorsa. 1918-ban, 21 éves harcol a Nagy Háborúban. Egy német golyó befúródik a gerincébe, egy életre derétől lefelé béna marad.
És egy döbbenetes vallomása sebéről:
„Ez a seb előttem is létezett, azért születtem, hogy megtestesítsem.”
Szívembe markolt. És közben láttam a másik csodát: ez a mondat pontosan egy apeva. Persze, mind ez franciául. Valószínűleg magyarba is átültethető, de ezzel még nem volt bátorságom kísérletezni, olyan erős még mindig az élmény hatása.
Nem, ezt nem szabad értelmezni, elemezni, ragozni. Itt most mély csendben kell maradni, hagyni, hogy peregjenek előttünk milliók és milliók sorsa, szeretteink sorsa is, a mi sorsunk is, a még nem születtek sorsa.
Kinek miért kell születni. Hol az én felelősségem, hol a te felelősséged, hogy senkinek ne kelljen azért születnie, hogy egy sebet testesítsen meg?
Hogy teaszínű, vagy bármilyen színű szerelemről szóljon az élet.
És ez a gyémántszikra-lézerágyú, ami egy apeva!
Joe Bousquet szavai eredetiben:
« Ma blessure existait avant moi, je suis né pour l'incarner. »
És az apeva:
Ma
blessure
existait
avant moi, j’suis
né pour l'incarner.
(Après Joë Bousquet, T. Szimeonov)

  


* * *

2019. február 1., péntek

Csillagneveink


És már februárt írunk. Hát boldog februárt!
Ha sikerül is annak, sajnálni fogjuk, hogy ilyen rövid volt.
Sose bánkódjunk emiatt! A rövid boldogság után mindig jöhet hosszú boldogság is.
Inkább erre gondoljunk: milyen gyorsan – vagy néha lassan – repülnek a hónapok. „Tegnap” léptünk be az új évbe, és lám, már hónapot váltunk.
Igen, repülnek. Minden, ami tud repülni, repül. A hónapok, a percek, az évmilliárdok, a „súlytalan sirályok” (Jouni Inkala)… Mi, akik nem tudunk (segítség nélkül) repülni, csak futunk, néha helyben, rohanunk, pedálozunk, rollerezünk, gurulunk, repülőre szállunk…
Ignác, Brigitta, Todor, Rómeó, Valentin, Oszvald, Hédi és sokan mások névnapjai jönnek.
A régi csillagjegy-naptár szerint már tart a Vízöntő hava, amit én – erről éppen másfél éve írtam itt – teljes egészében februárra „adományoztam”. (Így a végéről kiszorítva a Halakat márciusra.) A javaslatom teljesen racionális. Abszolúte semmi asztronómiai indoka nincs, hogy a csillagjegy-megosztás így legyen elcsúsztatva a „normál” naptárhoz képest. Ezzel a „misztifikációval” csak a sarlatánok kezére játszunk.
Tudom, nehéz a hagyományok megváltoztatása, akármennyire ésszerű is a változtatási program. De legyünk türelemmel.
Inkább a csillagjegy-„rendszer” egy másik elemén érdemes eltöprengeni. Értjük, hogy a Régiek kezét semmi nem kötötte a vizionálásban, de igazán szóvá tehetjük most már, megizmosodva a PC korszakában: miféle nevek ezek. Egyrészt összevissza vannak, másrészt a jól hangzó nevek mellett vannak távolról sem annyira jól hangzók.
Például a skorpió. Miféle érzéseket, asszociációkat szül bennünk ez a minden jel szerint az űrből jött förtelmes rovar? Vagy hogyan cseng fülünkben a rák neve, ami már a leggyakoribb halálok (hiába nincs ebben semmi felelőssége a pechére olyan finom állatnak)?
Tehát igen időszerű új neveket is találni a helyre tett csillagképek számára. Hogy utána ezeket fel tudjuk-e fedezni az égen? Igen! Megígérem. Vállalom.
Minden csillagképre nincs új név-javaslatom. De biztosan felmerülnek majd, például az érintettek részéről.

Hónap
Csillagjegy régi neeve
Javaslat
Január
Bak
Elefánt
Február
Vízöntő
Teknős
Március
Halak
Bálna
Április
Kos
Kecske
Május
Bika
Tehén
Június
Ikrek

Július
Rák
Delfin
Augusztus
Oroszlán
maradhat
Szeptember
Szűz
Kutya
Október
Mérleg
Macska
November
Skorpió
Szarvas
December
Nyilas


Végül újra: szép, eredményes februárt kívánok, kemény hidegekkel, amelyek kellenek a szép tavasz, a csodás nyár és a varázslatos őz megalapozásához.


A helyre tett csillagképek

* * *

2019. január 31., csütörtök

2019


Még mindig a számok örvényében vagyok, így jobban feltűnt, hogy a tavalyi első bejegyzésemben itt az új évet, és annak számát vizsgáltam. Érdekes előjelnek tűnik, hiszen akkor még nem volt bennem a szándék, hogy nekiesem A számok című kötetnek. Az igen régóta be volt tervezve, némi anyagot is gyűjtöttem, ahogy szokott lenni a hasonló terveknél (amelyekből nem csak egy tucat van).
Leg esélyesebb Az ember című kötet volt, amellyel kapcsolatban még – újra – elcsábultam attól, hogy támogatást kérjek a „Nemzeti Kulturális Alaptól”. Ostobaságot követtem el, másodszor. De ezt egyszer külön elmesélem, okulásképpen. Még egy-két másik téma is nagy esélyes volt, de több okból végül A számok mellett döntöttem, és régóta tanúsított intenzív, szívós munkával sikerült – január 27-ére – befejeznem.
Ez a téma megérdemel egy önálló bemutatást, remélem, igen hamar ez meg lesz. Most inkább csak magyarázatot akartam adni, miért hanyagoltam el a naplómat az elmúlt hónapokban. Bevallom, nagyon is hiányzott. Igyekszem majd kárpótolni a naplóra kíváncsi olvasókat, de magamat is.
És ha már első idei bejegyzés ez, és ha már hivatkoztam a tavalyi év- és számelemzésre (amely igazán nem volt túl bonyolult), és ha már A számok megjelenésének előestjén vagyunk, nézzük meg az idei számot.
Első látásra prím is lehetne, de gyorsan észre lehet venni, hogy 3-mal osztható: 2019 = 3*673. És ez minden. 673 prím, de még ikerprím sem. Sőt, meglehetősen magányos prím, hiszen az előző 661, és az ilyen lukak ebben a régióban (a nem embertelenül nagy számok régiójában) még ritkák.
Lám, meglátszik rajtam az elmúlt hónapok hatása…
De várjunk csak! Még meg sem említettem, hogy a Változó Világ szerkesztősége 2019-et a számok évének nyilvánította ki.
Kétlem, hogy végig ez lesz a legfontosabb témánk. A világ forróbb témákra irányítja a figyelmünket, és ezt komolyan kell venni.
Ami biztosra lehet venni: az év első felében az európai, az év második felében az önkormányzati témák, problémák követelnek figyelmet, közös gondolkodást.
E mellett a béke örök témája is fenyegetően forró.
Emberek, vigyázzunk magunkra és egymásra!


* * *