2014. május 28., szerda

Tiszteld apádat és anyádat!

Tiszteld anyádat és apádat, hogy jó életed legyen a Földön!
Ezt vallja az én életútmutatóm is, a bibliai parancsolatokkal egyetértően. De tűnődök: miért is a gyermek a címzett? Könnyű ezt mondani neki, de nehezebb, pedig fontosabb lenne, ha az anya és az apa jó példával szolgálna, tisztelvén saját szüleit, de főképpen egymást!
Példával szolgálj, ne prédikálj! A jó példa ezerszer jobb minden okításnál!
Meg arra is gondolj: ha tiszteled társadat, neked is jó életed lesz a Földön.
Meg még arra is: ha tiszteled társadat, neki is jó élete lesz a Földön.

(Tűnődések az írandó életútmutatóm fölött…)


2014. május 18., vasárnap

Tiszteld könyvedet!

Tiszteld anyádat és apádat, és tiszteld könyvedet!
Tiszteld a könyvet, hogy hosszú életed legyen a Földön! Mert a könyv akkor is mesél majd neked mesét, amikor anyád már nem tud, és akkor is ad neked tanácsot, amikor apád már nem tud. Mert a könyv akkor is mesél őseidről, amikor anyád már nem tud, és akkor is megdorgál, amikor apád már nem tud. Mert a könyv akkor is ad neked szeretetet, amikor nincs kitől kapnod.
Ha pedig könyvet csinálsz, tiszteld meg az olvasót, csinálj jó könyvet! Az olvasás legyen élvezet!
És ha már nem tud többé szolgálni az öreg, ezerszer kiolvasott könyv, add meg neki a végtiszteletet, vidd el könyvtemetőbe! Könyvet tűzbe, szemétkukába dobni több, mint bűn: hálátlanság és tiszteletlenség!



2014. május 4., vasárnap

Hatalom, a hatalom sáncain kívül

A felvilágosodás óta szinte egyöntetű vélemény szerint a jó közállapotok egyik alapfeltétele a hatalom megosztása. A kritérium, a már-már közhely szerint független törvényhozás, független végrehajtó és még függetlenebb bíróság kellene. Rendben van, de hol itt a tudomány?
Kérem, ne keverjük bele a, mi tagadás, rosszhírű hatalomba a tudományt. A tudomány ne sározódjon be, maradjon makulátlan, koncentráljon nemes feladataira! Valahogy így reagálnának sokan a fenti kérdésre. Mi előtt túlzottan belehevülnének a tudomány szeplőtlenségének védelmébe, bátorkodnék emlékeztetni Francis Bacon angol lordkancellár és nem mellesleg filozófus híres szavaira: „Emberi tudás és hatalom egy és ugyanaz.”
Igen, ugyanaz, de nem egészen ugyanaz a hatalom. A helyzetet bonyolítja az is, hogy tudás és tudomány sem ugyanaz. De hagyjuk a filozófia csábításait, és nézzük meg racionálisan a világ állapotát. A világ jó ideje minden társadalom fejlődésének fő ereje, de a közéletben egy kedves és sokszor megdicsért mellékszereplő. Nagy időnként, de legalább évente egy-két alkalommal megkapja a maga megtiszteltetését, hátba veregetését, az „igazi” hatalom nagy akrobata-doktoraitól.
A tudomány jelenlegi társadalmi helyzete immár méltatlan és elfogadhatatlan. Időszerű, sürgető lenni elindulni azon az úton, amely elvezetne ahhoz, hogy a tudomány a hatalom másik három oszlopához hasonló reális helyzetbe és jogi státuszba kerül.
Ezen az úton viszonylag egyszerűen és hatékonyan jelentős lépések tehetők meg. Az állam egy sor fontos intézménye áthelyezhető a tudomány kezelésébe (tulajdonjogostól). Ilyenek a tudományegyetemek, a múzeumok, a közgyűjtemények, a levéltárak, a KSH stb.
A tudomány, értelemszerűen az Akadémia jogosítványai sokféleképpen bővíthető. Egy lenne fontos: elkezdeni ezeket bővíteni.
Ennek a folyamatnak kétszeres haszna lenne. Egyrészt a tudomány szerepe megnőne. Lenne valakinek kétsége, hogy ennek mérlege pozitív lesz, és hogy ez a pozitívum sorsdöntő lehet? Másrészt, a hatalommegosztásában megjelenő negyedik oszlop jótékony hatással lenne a pártállami szindróma blokkolásához. Talán nem drámai hatással, de ez ellen a sokszor végzetes szindróma ellenében a legkisebb hatást is meg kell becsülni. Mint a tűszúrást a lufinál.
Holnap a Magyar Tudományos Akadémia új elnököt választ.
Egy egyetemi osztálytársam és kiadóm egyik szerzője verseng a pozícióért.
Mindkettőjüknek drukkolok, mert bízom benne, hogy bárki is legyen az Akadémia új elnöke, felelősséggel harcol majd a tudomány méltóbb szerepéért.