A következő címkéjű bejegyzések mutatása: informatika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: informatika. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. május 27., szerda

Van egy álmom: minden egyben a gépemen


Ma már az írni-olvasni tudás meghatározó feltétele egy számítógépes szövegszerkesztő program (például a Word) kellő ismerete. Ehhez nem kell, hogy az ember magabiztos informatikus legyen. De ne is legyenek ilyen komplexusai.
Ennél is fontos, hogy a mai kompetens ember számára nagyszerű számítógépi eszközök állnak rendelkezésre: ha adatokkal kell dolgozni, ott van legelőször a táblakezelő (például az Excel), komolyabb esetekben az adatbáziskezelő (például az Access), ha éppen kíváncsi valamire (az egyik legfontosabb emberi tulajdonság), vagy céltudatosan kutat: ott a böngésző (például a Chrome).
Még említeni kell a programozás új kultúráját, amely most éppen egy aggályos és ellentmondásos időszakon meg át. Voltak ugyanis hős idők, amikor pl. Comodore-on vagy Sinclair-en programozni (például Basic nyelven) nem volt nehezebb, mint szövegszerkesztőt használni, mára viszont a programozás laikus szemmel bevehetetlen várakba vonult vissza a programozás titkos tudása.
Miért ilyen a helyzet, amikor az informatika olyan kreatív és dinamikus világ? Nem tudom. De most nem is próbálom ezt megfejteni, hanem megosztom víziómat, ha tetszik, álmomat, és hátha ez megihlet olyanokat, akik képesek ezt valóra váltani (például Microsoft vagy Google). De erre, meggyőződésem szerint sok fiatal, még ismeretlen tehetség is képes. Ma, vagy holnap.
Nos, a lényeg szerintem, hogy ma már át kellene lépni a kibertér megosztottságán, amikor az összes fentsorolt program külön világ. Legyen „minden egybe”!
Bekapcsolom a gépet, és belépek az ö világába. Ez egyből lehetne olyan „munkakörnyezet”, amely legalább annyit tud, mint egy szövegszerkesztő, vezérlőpult is, napló is. Nem kell külön szerkesztőprogram, se ilyen, se olyan. Ha egy egyszerűbb bejegyzést akarok beírni egy tetszőleges keretet rajzolok, sarkán kiválasztom a szövegszerkesztés típusát (txt, doc, pdf stb.).
Ha adatokkal dolgoznék, beszúrok egy táblázatot, és a sarkán megint beállítom az adatkezelés formáját (txt, doc, xls, db stb.). És megint: nem kell semmilyen külön excel program.
De ugyanez az „alapprogram” böngésző is.
Ugyanez az alapprogram kiszolgál – megint egy általam megnyitott keretben – ha programozni akarok. Itt a keret sarkán csak azt kell megadni, hogy milyen programnyelven szeretnék programozni (ez olyasmi, amit például a Note++ tud).
Vége? Dehogy! Informatikában? Jöhet még a médiavezérlés, a szociális (közösségi) tér, és ezer dolog még.
Fantasztikus álom. A határtalanság és a mindenhatóság keretrendszere. Informatika, te szülj nekem szabadságot. A rendet én fogom megteremteni.
Halljad Microsoft! Halljad, Alphabet! Halljad, Huawei! Halljad, Ádám!



* * *

2020. február 6., csütörtök

A Fibonacci sorozatcsalád 2.


A fenti felfedezés után indokoltnak láttam az út folytatását. Két irányt láttam, és világos volt, hogy mind a kettőt ki kell próbálni.
Az egyik gondolat az volt, hogy váltsunk az előjeles tényező kitevőjének páros-páratlan jellegén, vagyis az ne F(n-2)+F(n-1) legyen, hanem F(n-2)+F(n-1)+1. Világos, hogy ez mindig az ellenkezőjére váltja az első tag előjelét, hiszen ha F(n-2)+F(n-1) páros, akkor F(n-2)+F(n-1)+1 páratlan és fordítva.
A másik irány az volt, hogy ilyen előjelváltó tényezőt a második tag elé is tegyünk.
Ez azt jelenti, hogy ha mind a két szempontból variálunk, 9 esetet kapunk, hiszen két különböző helyre három lehetőség közül egyet tehetünk.
Ez a három lehetőség és jelölésük:
X              semmi
0              F(n-2)+F(n-1)
1              F(n-2)+F(n-1)+1
E jelölések felhasználásával az első felfedezett sorozatot F0X-szel kellene jelölni. Tehát például az F11 képzési szabálya
F11(n)=((-1)^(F11(n-2)+F11(n-1)+1))* F11(n-2)+ ((-1)^(F11(n-2)+F11(n-1)+1))*F11(n-1)
Nyilvánvalóan ezekkel a jelölésekkel FXX nem más, mint az eredeti klasszikus sorozat.
De ami a lényeg: mind a 8 új alternatív sorozat periodikus, egy fölöttébb érdekes kivétellel. Az „utolsó”, éspedig a fent részletesen kiírt F11 sorozat pontosan fordítva viselkedik, mint a többiek, vagyis nála az Achilles-sarok az, hogy periodikus, egyéb esetben „majdnem” úgy viselkedik, mint egy „rendes” Fibonacci sorozat – de nem egészen, ugyanis megint csak periodikusan „kilő” egy-egy tagot, így a sorozat nem mondható monotonnak sem. Hasonló „anomális” figyelhető meg az F01-nél, ami kissé meglepő.
Lássuk most együtt a kilenc családtagot.
A felfedezés még egészen friss. Tekintettel arra, hogy maguk az új alternatív sorozatok alapvetően periodikusok, fix rövid periodussal, a szkeptikus hozzáállás azt sugallhatja, hogy itt nem lesz sok keresnivalónk. De az én tapasztalatom az, hogy a matematikusok jellemzően kíváncsi emberek, és nem szkeptikusok. Így nem csodálkoznék, ha ez a viszonylag tág és vélhetően szűz terület sokakat vonz majd, és hamarosan ömlenek az érdekesnél érdekesebb eredmények.
Sok szerencsét mindenkinek!

Pingala, I. e. 2. század

A számok

* * *


2016. szeptember 26., hétfő

Programozási forradalom?

Sokáig kísért a nosztalgia a Spectrum személyi számítógép után, amelyen olyan jó volt mindenféle programokat készíteni – szórakozásra is, munkára is.
Később ez a nosztalgia erősödött is. A végén átcsapott egy dühös felismerésbe, hogy valami (valaki?) szabályosan kizárta a társadalmat a programozás kultúrájából. Igaz, kialakított ez a valami egy informatikai gettót, amelynek paradicsomi zúgjai is vannak, meg szép számú csóró plebse is, de a ki-bejárás egyre nehezebb.
Ma már ott tartunk, hogy egy „átlag” ember hasonlóképpen idegenkedik, de azt is mondhatjuk, hogy fél a programozástól, mint eddig (is) a matematikától.
Ennek pedig nem lenne szabad, hogy így legyen.
Az informatikai analfabetizmusnak nem azt kellene jeletsen, hogy valaki nem tud internetezni, meg ügyesen keresni az interneten, hanem azt, hogy nem tud programozni valamilyen „civil” programozási nyelven.
A felismerés már jó ideje határozottan megfogalmazott, de az izgalmas fordulat mostanában, egy szép nyári hajnalban következett, amikor még szinte félálomban megálmodtam egy ilyen civil programozási nyelv körvonalait.
Ma ezt a nyelvet Prozaiknak neveztem el, hogy legyen már munkaneve, de a legfontosabb hátra van, Ez a legfontosabb pedig egy csapat összeállítása, amely képes lenne sikerre vinni a vállalkozást.
A feladat egy kicsit hasonlít Prometheus kalandjára: ellopni az informatikus tűzét, és elvinni az embereknek.
Vajon, belegondoltam most, féltek-e akkor az emberek, amikor ott teremtett náluk a fickó egy égő fáklyával?



* * *