Vagyunk,
vagy csak képzet – vagyunk?
Ha mégis volnánk, miben, milyen világban vagyunk, létezünk.
Nem könnyű ezt megérteni, hiába vannak csodálatos érzékszerveink.
Vagy talán azok mégsem annyira csodálatosak, hitelesek, univerzálisak,
méltóak arra, hogy kapcsolatot jelentsenek ember és világ között?
Elég arra gondolni, hogy szemünk nem látja a zenét, fülümk nem hallja a
színeket, közben a zene is, a szín is – hullám.
Igaz, találkozunk egy kivétellel is: a villám. Azt látjuk is, halljuk is.
Ha legközelebb jársz egy virágos réten, próbáld hallani a színek, ha pedig
beülsz egy koncert terem, és felcsendülnek Csajkovszkij szimfóniájának hangja,
próbáld – nem csukott, hanem tágra nyilt szemekkel - meglátni azokat minden
káprázatos pompájukban.
De mire lennének jók a kétségek érzékszerveinkkel kapcsolatban?
Nem a kétségek fontos, hanem az önvizsgálat, korlátaink felismerése és megismerése, hogy annál magabiztosan tudjunk eligazodni a végső kérdésekben: mi létezik, és mi nem.
*
* *
