2019. június 29., szombat

A Paradicsom projekt



A Paradicsom projekt
Valami nagy, rendkívüli munka kezdődik, olyasvalami, ami soha nem volt, és ami gyökeresen megváltoztatja az ember életét a Földön – efelől semmi kétsége nem volt Bruno Macaloninak. A fiatal, ambiciózus köztársasági elnök éppen belefáradt a rengeteg harcba, az ezernyi megfeneklett ügy miatti magyarázkodásokba, amelyek jellemezték az olya hatalmas várokozással induló elnökségének első évét, és akkor jött a nagy ötlet…
Nem, ez nem egyszerűen ötlet, sokkal inkább gondolat volt, amely valamiféle méltósággal kezdett formálódni, mint ahogy a kolbász töltődik a húsdaráló szájához tapasztott bélbe. Három napig nem tudott aludni ettől a víziótól, de senkivel nem merte megosztani. A harmadik napon a legnagyobb titokban leutazott apjához.
Viszonyuk bonyolult volt, mindketten sok mindent utaltak a másikban, mégis tudtak nyíltan és komolyan, dühkitörések nélkül beszélgetni, vitatkozni.
– Mindig is ilyen hülye voltál, fiam, de ügyesen kihasználod. Hát csináld… Engem már úgy sem fog érinteni. – mondta apja, és felhajtotta kedvenc koktélját kecsketejből és szőlőpálinkából.
  


Sose búcsúzz


2019. június 25., kedd

Nevem Sokasodó



Nevem Sokasodó
Egyszerű szoba. Négy fehér fal. Köves padló, magas kupolás plafon. A szoba közepén az asztal. Egyszerű, fából készült asztal.
A falnál egy széken ül Ádám.
Kinyílik egy ajtó. Ádám eddig nem vette észre, hogy azon a helyen ajtó van. Belép egy nő. Kezében tálca. A tálcán egy tányér. A tányéron egy zsemle.
A nő odamegy az asztalhoz, leteszi a tányért a tálcáról az asztalra, megfordul, és ugyanúgy kimért nyugalommal, csendes lépésekkel kimegy, gondosan behúzva maga mögött az ajtót.
Ádám kíváncsian nézi a szép gömbölyű, barnás-sárgás zsemlét. Az orra megérzi a finom hívogató illatot. Némi tanakodás után feláll, oda megy az asztalhoz, megfogja a zsemlét. Milyen barátságosan meleg! És hogy illatozik száz illattal! Ádám beleharap a ropogós süteménybe. Micsoda kéj: szájnak, kéznek, szemnek, orrnak, fülnek, az összes érzékszervnek. A lelkének is.
Egy pillanatig gondolkodik, végül úgy dönt, hogy a teljes élvezet érdekében visszamegy a helyére, és leülve lassan ünnepélyesen eszi meg ezt a csodát.
Egy idő után a szoba elsötétedik. Nem lehet látni semmit. Csak Ádám lassú egyenletes, egyre csendesebb lélegzése hallatszik.

* *

Egy idő után újra világos kezd lenni. Ádám nyújtózkodik a székén, kinyitja szemét.
Vele szemben egy széken ül egy magas nyúlánk ember.
Ádám el van foglalva emlékeivel.
A másik mosolyog.
Múlik az idő.
Nyílik az ajtó, belép a nő a tálcával. A tálcán tányér két zsemlével.
A másik kissé meglepetten fel akar állni, de látja, hogy Ádám ül, így ő is visszaül.
A nő leteszi a tányért az asztal közepére, visszateszi a tálcára a régi üres tányért, és komótosan kimegy.
Ádám feláll.
A másik is fürgén feláll.
Ádám megy az asztalhoz
A másik áll.
Ádám nézi a két zsemlét. A baloldali egy kicsit nagyobb, a héja ínycsiklandóan repedt itt-ott. Megfogja azt, visszamegy és beleharap nagyot a süteménybe. A kéjtől hunyorítani kell…
A másik bátortalanul indul az asztalhoz. Hosszasan nézi a zsemlét, közben odapillantgat Ádámra, ahogy az jóízűen majszolja a magáét. Kis idő után odanyúl, megfogja a zsemlét. Annak melege bátorságot ad. Szájához emeli, de először csak megszagolja óvatosan, azután még egyszer mélyet szippantva, a végén egy kicsit beleharap. Az ő arcára is kiül a kéj. Közben megint ránéz a székén terpeszkedő Ádámra, sarkon fordul, és indul a saját helyére. Hosszasan fészkelődik, azután jó előre nyújtva nyakát lendülettel beleharap zsemléjébe.
Egy idő után a szoba újra elsötétedik. Nem lehet látni semmit. Csak Ádám és a másik lassú egyenletes, egyre csendesebb lélegzése hallatszik.

* *

A megszokott időben újra kivilágosodik. Ádám nyújtózkodik a székén, kinyitja szemét.



Sose búcsúzz


2019. június 23., vasárnap

A tíz nagy árny



A tíz nagy árny
A tíz súlyos árny szótlanul vánszorgott. Félkörben megálltak a sziklás domb előtt. Újhold éjszakája volt. Ezer csillag ragyogott, de a magas fák ezt a halovány fényt is szűrték. Senki nem látta, de mindenki érezte, hogy a domb oldalán, egy magas trónuson ül valaki.
– Ma láttam egy gyermeket. Sírt, és sírva kérdezte anyától: „Ki ölte meg?” Az anya zavarban volt, nem is volt igazán tisztában, de talán kíváncsi sem az igazságra, csupán meg akarta nyugtatni gyermekét: „A rossz emberek…” – mondta. De a gyerek csak gyerek, nem nyugszik meg egy választól. „És kik a rossz emberek?” Az anya már nyugtalan, kissé ideges is lett: „Nem tudom. Régen volt… Talán igaz sem volt…” A jelenet feldúlt, és visszatérve palotámba, feltettem ugyanezt a kérdést három főtanácsadómnak. Megdöbbentett, hogy a három bölcs három különböző nevet mondott. Elrendeltem tudósaimtól egy alapos tanulmányt, de most már öt nevet kaptam. Ezért elhatároztam, hogy személyesen járok a történet végére, ideidézve titeket, az érintetteket. – így szólt az, aki ült a trónuson.
– De ki vagy te, hogy rendelkezel velünk? – kérdezte az egyik árnyék.
– Én vagyok a Fény, és ma éjjel fényt derítek az igazságra. – válaszolt barátságosan, bár valamilyen különös nyomatékkal a trónuson ülő.
„A fény? Ehhez képes eléggé sötét van…” – súgta az egyik árny szomszédjának.
  


Sose búcsúzz


2019. június 22., szombat

A második


A második

„Éltem, meghaltam, és íme, újra élek!” – tudatosult lassan Jesuában. Könnyű volt a lelke, bár egy kicsit bántotta is ez a megkönnyebbülés.
„Hát kételkedtél-e a halhatatlanságodban?” – kérdezte keserűen magától…
„Igen, be kell vallanom, néha elfogott a kétely, a kishitűség… Legnehezebb pedig az átkozott kereszten volt… Ó, de szégyellem szavaimat… Remélem abban a viharban senki nem hallotta…”
Jó ideig furcsa és szokatlan volt az új lét. „Ezt élő halandó soha nem lesz képes elképzelni, amíg meg nem ismeri személyesen… Ha megismeri…”
Jesua érezte, hogy még semmit nem ért a számára feltárult világból, de azt is érezte, hogy ez nem nyugtalanítja. Nem annyira nyugalom volt ez az új érzés, és nem a kíváncsiság hiánya, hanem valamilyen bizsergető, szinte parancsoló türelem…
„Mindenre fény derül majd…” visszhangzott az elméjében… Mindenfelé hasonló suhanó vagy mozdulatlan emberi lényeket látott… Senki nem beszélt, legtöbbször nem is figyeltek rá… És mégis, úgy érezte, ha akarja, képes meghallani gondolataikat, képes lenne beszélgetni velük… „Majd” – mindig ez győzött benne…



Sose búcsúzz




2019. június 20., csütörtök

A megváltó



A megváltó

A sovány fiatalember szelíden könyörgött.
– Bármilyen munkát elvállalok. Rendes, megbízható ember vagyok, csak a rómaiak miatt lettem földönfutó.
Az elöljáró gyanakvóan méregette a vándort.
„Becsületesnek tűnik. És igen jámbor… Hát adjunk neki egy esélyt!” – gondolta.
– Rendben van, fiatalember! Befogadnánk Megváltó-figyelőnek. Szent kötelességünk várni Őt, és méltón fogadni. Ott kell ülnöd abban a fehér kőtoronyban a falu szélén, napkeltétől napnyugtáig. A feladatod figyelni a Megváltó jöttét, és azonnal szólni nekem, ha meglátod!
– De miről lehet felismerni Őt?
Az elöljáró megdöbbent a kérdéstől, idegesen simogatta hosszú ősz szakállát.
– Anyádat lehet, hogy nem, a Megváltót meg fogod ismerni.
Ezzel a téma le volt zárva.
– No és persze, amíg ülsz ott, mindenre kell figyelni, és majd időről-időre beszámolni nekem… Fontos tudnom az embereinkről, ki merre jár, mit hoz-visz… Sosem lehet tudni… A közösség nyugalmáért és biztonságáért mind felelünk.
Az elöljáró még mindig simogatta szakállát.
– Munkádért pedig naponta kapsz egy levest. Aztán minden második télen új inget is. Az új ing persze, többnyire használt is lehet. Pénzben meg havonta egy ezüstöt.
A fiatalember furcsán mosolygott…
– Jó, jó, nem sok, tudom, de gondolj arra, hogy egy életre szóló munkát kapsz! – nevetett kedélyesen az elöljáró.
...


Sose búcsúzz


2019. június 16., vasárnap

A három alak titka



A három alak titka
Szentatyám, azt hiszem, megértettem a három bölcs titkát!
– Ó, Philippo mester, biztos vagyok, hogy ha te ezt hiszed, akkor ez így is van. – mondta lágyan XII. Benedek pápa. – És melyik ez a három bölcs?
– Hát az, aki ajándékokat vitt Urunk születésére!
– Ó, igen, a három keleti királyok… És mi a három királyok titka, kedves Philippo?
– Ez egy hosszú történet, Szentatyám…
– Nem baj, aranyos Philippo, időnk van, Foglalj helyet!
– Köszönöm, Szentatyám, engedelmeddel inkább állva maradnék, mert a titok is felizgat, de öregek már csontjaim, jobb nekik, ha állok. A történet pedig nem elmesélni hosszú, hanem egyszerűen régen kezdődött, másnap, amikor ide kerültem szent könyvtáradba. Találtam ugyanis egy papírdarabot. Nem tudtam, mire vélni, szinte semmit nem értettem belőle, de égi jelnek tartottam, hogy szolgálatba állásom másnapján ráakadtam. Félretettem magamnak, közben az új feladatom annyi munkát és annyi magasztos élményt adott, hogy idővel meg is feledkeztem a rejtélyes találmányomról. Néhány év múlva, rendezve Szent Ágoston hagyatékát, találtam egy másik papírdarabot. Nyomban gyanút fogtam, hogy ez ugyanannak a félretett iratnak egy újabb része. Megkerestem az elsőt. Nem is volt könnyű megtalálni a közben igen megduzzadt archívumomban. Bizony, nem maradt semmi kétség: ez ugyanaz az irat. Most sem sokat értettem az egészből, de már neveket is lehetett látni: Hermész nevét véltem kiolvasni…






2019. június 15., szombat

Én megölöm őt!



Én megölöm őt!

– Én megölöm őt!
Súlyos csend ült a ház körül.
– Én megölöm őt! – ismételte halkabban, de fenyegetőbb hangon a férfi.
A Nap már nyugodni készült. Megnőtt, vörössé szelídült.
– Nem lesz többé utamban! – csapott az asztalra.
A nő hozott egy sajtokkal és sonkával telerakott tálcát.
– Dühös vagy? – kérdezte, de nem várt válaszra, fordult vissza.
A bárány dörgölődzött a férfi lábához, aki megsimogatta, azután ellökte.
– Nem vagyok dühös – mondta szárazan, saját magának.
A szeleburdi szél elbujt, a levegő lustán lebegett, a világ még vadabbul illatozott.
– Ezt kell tennem.
A kutya megérezte a hús szagát, leült tisztes távolságban, nyájasan figyelve gazdáját.
– Ez a dolgok rendje.
A kutya izgatottan csóválta a farkát.
– Elvágom a tarkát – nyúlt a késhez.
A bárány ijedten elugrott.
...




2019. június 10., hétfő

VVM 2020 – 5. Embervédelmi szolgálat


A Mozgalom egyik legfontosabb stratégiai – és egyben legeredetibb – javaslata az Embervédelmi szolgálat.
Ennek szinte egyetlen célja és funkciója minden egyes ember szükséges védelme. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a szolgálat mindenki mellé testőrt állít, de ha ez kell, meg is teszi.
Ez a szolgálat több meglévő funkciót, szolgáltatást és intézményt egyesítene, egy magasabb szinten és egy általában egészen új minőségben.
Így például régóta létezik a hivatalból kirendelt ügyvéd intézménye. Ehhez képest az Embervédelmi szolgálat szerepe teljességgel forradalmi lenne: fellépne az ügyészséggel szemben, mint egy független és egyenrangú fél, de főképpen, amely garantálja a meggyanúsított ember ártatlanként való kezelését, saját vendégházaiban.
Az Embervédelmi szolgálat egyesítené magában még a meglévő Védőnői, Családvédelmi, Katasztrófavédelmi és konzuli szolgálatot.
Végig kell gondolni a szakemberek segítségével, az egészségügy mely részei integrálhatók az Embervédelmi szolgálatba. A betegjogi képviselők helye egyértelműen itt van. Alaposabb mérlegelést igényelné a családorvosi hálózat integrációja.
Ugyancsak az Embervédelmi szolgálatba integrálandó a mára alaposan legyengített ombudsmani hivatal.
Az Embervédelmi szolgálat egyik újszerű és kiemelt feladata lenne a rabszolga- és szolgatartás, kényszerítés elleni küzdelem.
Magától adódik, hogy az Embervédelmi szolgálat egy nagy, összetett szervezet lenne, igen komoly költségvetéssel.
Döntő lenne, ha az egész szolgálat önálló, független, jól szervezett és nyitott mechanizmus legyen, a társadalom egyik legfontosabb és legnagyobb intézménye (mellesleg vélhetően a legnagyobb munkáltatója is). De hát van-e fontosabb a társadalom számára, mint az ember?





Figyelem! Ez egy vendégbejegyzés, amelynek eredeti helye, mint egy hosszabb sorozat része a Változó Világ Mozgalom blogja. Érdemes követni!

* * *

2019. június 9., vasárnap

Ava Rama


Ma egy kissé váratlanul, és igen gyorsan megalkottam az Ava Rama játékot!
Miért? Miért kellett ez?
Nem tudom, miért. Arra sem emlékszem, mi lehetett a konkrétan mi volt az az apróság, amely kipattintotta a szikrát. Annyit biztosan tudok, hogy néha-néha jó játszani. Ahogy például levegőt venni, vagy arcot mosni…
Jó, de miért Ava Rama? Ismerős a név. Valamilyen legendás hős, aki 8 ezer évvel ezelőtt élt, és akinek a legendáját még nem írtam meg (csak néhány hevenyészett vázlatot)?
Ezt sem tudom. Lehet, hogy valami hasonló játék volt Ava Rama kedvenc szórakozása… Majd egyszer megtudjuk. Vagy sem…
Most viszont tudjuk meg, milyen ez a játék, amely rejtvénynek is mondható!
Ez egy 7x7-es betűmátrix, amely egy apeványi szöveget tartalmaz. Érthető, hogy jelen esetben az igazódás a 49-es betűkerethez erősebb követelmény, mint az apeva 15 szótagos szabálya. Az eredeti elrejtendő szöveg szóközeit és írásjeleit nem számoljuk, a feltöltésnél el is hagyjuk.
A szöveg a mátrix közepén kezdődik (az egyetlen nagybetűvel), utána ide-oda tekeredik, de mindig vízszintesen vagy függőlegesen folytatjuk (sosem átlósan).
Saját első élményem alapján szórakoztató megfejteni, még szórakoztatóbb ilyet összeállítani.
Próbáld ki bátran mind a kettőt. (Ha nem szórakoztat, ne erőltesd!)
  

* * *

2019. június 8., szombat

Könyv, irodalom, szellem


Könyv, irodalom, szellem. Én úgy látom: e három között szoros összefüggés, sajátos, mély értelmű azonosság van.
A szellem leginkább az irodalomban nyilvánul meg, az irodalom leginkább a könyvben testesül meg. Mindennek vannak korszakai. Jelen esetben ilyeneket a könyv története segít meglehetősen markáns módon meghatározni. Talán csak az első végének a meghatározása valamennyire bizonytalan. Eleje még inkább az, de ez érthető. Eleje ugyanis az írás megjelenése, ami lassú és szövevényes, akár évezredeket átölelő folyamat. Végét magam a Római birodalom, pontosabban Róma eleste évére, 410-re tenném. Nem azért, mert ez önmagában egy jelentős fordulat, hanem azért, mert egyszerűen indokolt valahol itt lezárni ezt a hosszú (ismeretlen hosszóságú) első korszakot.
A második korszak kezdetét az előző vége automatikusa adja, végét viszont most már egy valóban forradalmi esemény: a nyomda (európai) feltalálása, amit Gutenberg nevéhez kötünk. Ez, mint a legtöbb hasonló technikai innováció hosszú évekig tartó folyamat, de ha egy évben megjelölni megszületését, ez leginkább 1452, amikor elkészült az első nyomtatott könyv (a Biblia).
Ekkor veszi tehát a fantasztikus harmadik korszak, amely csillagászati számokat produkált a maga öt évszázada alatt, ami a szerzők, a könyvcímek és a nyomtatott példányokat illeti.
Ma pedig, jól tudjuk, a nyomtatást nem kell, bizonyára nem is lehet elfelejteni, de a fontos, a döntő az, hogy a 20. század utlsó éveiben egy újabb, a negyedik korszakba léptünk: az elektronikai irodalom és az internet korába. Ha ehhez évet kellene választani kissé önkényesen az 1998 mellett tenném voksomat (akkor indult ugyanis a Változó Világ internet portál).
Minderre azért gondoltam, mert a napokban (mellesleg sokadszorra) felmerült: milyen érdekes, és bizonyára tanulságos lenne összeállítani az első korszak bibliográfiáját. Káprázatos kincstár lenne ez. Már jó, de nem egészen az elején lenne – döbbenetes és tanulságos módon – az irodalom máig is felülmúlhatatlan remeke: Homérosz két eposza. Szorosan a nyomában az Ótestamentum, a görög drámák, a kíbai és az indiai legendák és bölcseleti könyvek, egészen a szédületes római versantológiákig és szatírákig, Marcus Aurelius naplójáig.
És akár mennyire alapos lenne ez a bibliográfia, az alexandriai könyvtárban a tűz martalékává vált sok tízezer mű töredékéről értesítene csupán.
Az ember alkot. Az ember teremt. Az ember pusztít.
Csak a tudás mentheti meg az értékeket a pusztítástól.
Tudd az értékeket, és akkor azok nagyobb biztonságban lesznek.
Várom az önkéntesek – és minden rendű és rangú támogatók – jelentkezését a könyvtörténeti–irodalmi–szellemi korszakok bibliográfiáinak összeállításához.


* * *