Könyv, irodalom, szellem

Könyv, irodalom, szellem. Én úgy látom: e három között szoros összefüggés, sajátos, mély értelmű azonosság van.

A szellem leginkább az irodalomban nyilvánul meg, az irodalom leginkább a könyvben testesül meg. Mindennek vannak korszakai. Jelen esetben ilyeneket a könyv története segít meglehetősen markáns módon meghatározni. Talán csak az első végének a meghatározása valamennyire bizonytalan. Eleje még inkább az, de ez érthető. Eleje ugyanis az írás megjelenése, ami lassú és szövevényes, akár évezredeket átölelő folyamat. Végét magam a Római birodalom, pontosabban Róma eleste évére, 410-re tenném. Nem azért, mert ez önmagában egy jelentős fordulat, hanem azért, mert egyszerűen indokolt valahol itt lezárni ezt a hosszú (ismeretlen hosszóságú) első korszakot.

A második korszak kezdetét az előző vége automatikusa adja, végét viszont most már egy valóban forradalmi esemény: a nyomda (európai) feltalálása, amit Gutenberg nevéhez kötünk. Ez, mint a legtöbb hasonló technikai innováció hosszú évekig tartó folyamat, de ha egy évben megjelölni megszületését, ez leginkább 1452, amikor elkészült az első nyomtatott könyv (a Biblia).

Ekkor veszi tehát a fantasztikus harmadik korszak, amely csillagászati számokat produkált a maga öt évszázada alatt, ami a szerzők, a könyvcímek és a nyomtatott példányokat illeti.

Ma pedig, jól tudjuk, a nyomtatást nem kell, bizonyára nem is lehet elfelejteni, de a fontos, a döntő az, hogy a 20. század utlsó éveiben egy újabb, a negyedik korszakba léptünk: az elektronikai irodalom és az internet korába. Ha ehhez évet kellene választani kissé önkényesen az 1998 mellett tenném voksomat (akkor indult ugyanis a Változó Világ internet portál).

Minderre azért gondoltam, mert a napokban (mellesleg sokadszorra) felmerült: milyen érdekes, és bizonyára tanulságos lenne összeállítani az első korszak bibliográfiáját. Káprázatos kincstár lenne ez. Már jó, de nem egészen az elején lenne – döbbenetes és tanulságos módon – az irodalom máig is felülmúlhatatlan remeke: Homérosz két eposza. Szorosan a nyomában az Ótestamentum, a görög drámák, a kíbai és az indiai legendák és bölcseleti könyvek, egészen a szédületes római versantológiákig és szatírákig, Marcus Aurelius naplójáig.

És akár mennyire alapos lenne ez a bibliográfia, az alexandriai könyvtárban a tűz martalékává vált sok tízezer mű töredékéről értesítene csupán.

Az ember alkot. Az ember teremt. Az ember pusztít.

Csak a tudás mentheti meg az értékeket a pusztítástól.

Tudd az értékeket, és akkor azok nagyobb biztonságban lesznek.

Várom az önkéntesek – és minden rendű és rangú támogatók – jelentkezését a könyvtörténeti–irodalmi–szellemi korszakok bibliográfiáinak összeállításához.

* * *