2021. december 4., szombat

Globális felmelegedés – Lokális távhűtés

 

Tapasztaljuk, hogy egyre erősebb, időnként nehezen elviselhető a nyári meleg. Sokak válasza erre: elektromos klímaberendezés. Igen, ezeket jó ideje ismerjük, de annyi a gond velük: ez eleve egy komoly befektetés, közben a hűtőberendezés fogyasztja a drága áramat, meleget is termel, zajos és mindenféle veszélyes baktériumok tanyájává válhat.

Közben talán lenne egy egyszerű és ésszerű megoldás: nyáron távhűtésre használni a távfűtési rendszereket!

Mi kellene ehhez? Semmi más, mint kellően hideg, talán 4-6 fokos vizet cirkuláltatni, melegvíz helyett.

Két kérdés verődik fel.

Először: meg lehet-e oldani ezt műszakilag. Abszurd kérdés! Mi az, amit ma műszakilag nem lehetne megoldani?

Kettő: hatékony lenne-e ez a megoldás? Erre csak a kísérlet adhatja a választ.

A harmadik kérdés: gazdaságos lenne-e ez a megoldás? Vélhetően nem lenne sokkal olcsóbb szolgáltatás, mint a fűtés, de figyelembe véve a közvetett előnyöket, vélhetőn élet- és piacképes megoldás lenne.

Akkor mi legyen ezzel az ötlettel?

  


* * *

 

2021. november 16., kedd

A forradalmasított palacsinta

 

A forradalmasított palacsinta egyelőre csak a fejemben van, de ott nagyon jól néz ki.

Hogyan készült a forradalmasított palacsinta? Pontosan úgy, mint a rendes!

De akkor mi volna a forradalmasított benne? Hát az, hogy nem kerek, hanem négyszögletes! A kerek palacsinta, fogjuk már fel, balga ötlet. Talán kényelmes elkészíteni (ugyan, miért?), de rengeteg hátránnyal rendelkezik, amelyek nyomban világossá válnak, ha meglátjuk, vagy akár csak elképzeljük a négyszögletest.

Egy bökkenő van: a négyszögletes palacsintához négyszögletes serpenyő kell. Ez dialektika. Négyszögletes serpenyő pedig, amely jó lenne palacsintasütéshez, olyan ritka, mint a fehérholló. Igen, sajnos ehhez a négyszögletes grill „serpenyő” nem az igazi. Talán egy kisebb négyszögletes tesivel próbálkozhatunk.

Csak rajta! Biztosan nagy élmény lesz a forradalmi négyszögletes palacsinta. Hálát a zseniális ötletért nem várok. De egy meghívást forradalmi palacsintára nem utasítanék el.

 

 


* * *

 

2021. október 21., csütörtök

A mór kötelessége

 

2021 ősze komoly izgalmakat vitt a magyar belőolitikába, sokakban nagy csalódásokat és még nagyobb reményeket okozva sokakban, vagy fordítva. gyakran egyszerre. Jó lenne érteni, hogy mi és miért történt. Jó lenne tudni, mi várható ebből. milyen tavaszt ígér ez az ősz?

 

Lázban égtek – kik?

Ez ugyan nem tartozik a legfontosabb kérdések közé (nem biztos, hogy azokért szólnak a harangok, akik a harangzúgástól lázban jönnek), mégis érdekes kérdés, hiszen nyomban tisztázhatunk egy nagy tévedést, vagy inkább maszatolást. Sokan ugyanis úgy szeretik beállítani a helyzetet, hogy az egész előválasztás a baloldal műve és ügye, és mellesleg az ég lázban.

 

Előválasztás – ez mi?

Ez egy viszonylag új hagyomány, amely kissé szélesíti a demokratikus választás lehetőségeit. Alapesetben ugyanis egy választó polgárnak annyi a lehetősége, hogy mások (pártközpontok) által felállított jelölt közül válasszon. Az előválasztás arra teremt lehetőséget, hogy keretében a választópolgár a pártközpont által felállított személy közül válassza azt, akire az „igazi” választásnál szívesebben szavazna. Nem egy csodaszer, de mégis tágítja kissé a demokráciát. A koncepció egyik kényes pontja az előválasztási jogosultság, amely bajosan korlátozható, így viszont az előválasztás „meghekkelhető”. Látjuk, hogy minél gyengébbek a demokratikus hagyományok és egyáltalán a társadalom erkölcse, annál több a probléma az előválasztással.

Megbecsülendő eredmény, hogy a magyar közvélemény már kifejezetten pozitívan viszonyul ehhez az intézményhez, és kialakult komoly civil háttér előválasztások tartásához.

 

Miniszterelnöki előválasztás – ez meg mi?

Ez egy kissé abszurd hungarikum. Magyarországon, mint általában a világon a parlamenti választásokon a választópolgárok képviselőket választanak, és azok kezét a miniszterelnök később választásánál semmi nem köti. Az, hogy valaki vezeti a pártlista semmire sem garancia. Annyi jelentősége a listavezetésnek van a kampány során, hogy szokásosan a listavezető képviseli „a listát” (pártot vagy pártkoaliciót) különböző tv-műsorokban.

Jelen esetben is, ha például a pepita párt szerzi a többséget a parlamentben, gond nélkül megválaszthatja a neki megfelelő szemékyt miniszterelnöknek. De nem csak ezért, éppen a történtek miatt látható, hogy a „miniszterelnök-jelölti” előválasztás súlyos hiba volt.

 

Jó ég, ennyi vesztes!

És valóban, ennek a szerencsétlen „miniszterelnök-jelölti” előválasztás szinte csak vesztese lett, mármint az indulók közül. A Momentum különösen a legutolsó európai uniós választások óta úgy festett, mint amely a DK talpát tapossa. Ehhez képes vezetújük utolsó helye döbbenetes bukás. A Jobbik vezetője is hasonlóan súlyos vereséget szenvedett el. Karácsony Gergely nem közvetlenül a választáson bukott elq de a veresége mégis a legmegalázóbb, több szempontból is. Dobrev Klára ugyan megnyerte az első fordulót, de nem szerezte meg, ahogy sokan gondolták, az abszolút többséget, így még kínosabb a viszonylag nagy lemaradása a másodiik fordulóban, vagyis a végső vereség.

És végül, a nyertes, a hódmezővásárhelyi polgármester: vesztesége most nem látható tisztán, de sejthető. Csak reménykedni lehet, hogy ennek igazi kárvalottja nem a társadalom lesz.

 

Közben a cél

Ezt minden résztvevő igyekszik világossá tenni: leváltani a most kormányzó koaliciót, helyre állítani „a demokráciát”. Ám nagyon nem mindegy, mire tesszük a hangsúlyt= a cél első, vagy második részére. Látszatra a kettő elválaszthatatlan: csak a hatalom megszerzésével állítható helyre a demokrácia.

Sajnos, ez nem így van. A kormányváltás lehet keserves vállalkozás, a demokrácia torzulásának függvényében, de ez akkor is egy lényegében rutin művelet. Egy demolrácia helyreállítása viszont rendhagyó, szinte történelmi folyamat. Ehhez pontos diagnózis és pontos program kell. Ezeket viszont jelenleg nem igen látjuk.

 

Közben a nép…

Könnyű a nép nevében beszélni, de balga dolog ez. Olyan, mintha a pincér kiállna a terem közepébe és kiáltaná „mit kér a nép”. Ejhelyett oda kell menni minden asztalhoz és gondosan felírni mindenki kívánságt. Annyit tehetünk, hogy adunk felvilágosítást, esetleg tanácsot, de tiszteletben tartjuk minden vendég döntését.

Sajnos a pártok jobban figyelnek arra, mint gondolnak ők üdvösnek a nép számára, mint a nép szavára. Ez viszont könnyen megbosszulhatja magát.

A nép meg jámbor. Azt sem kérdi, vajon mi történt a két forulat között, hogy ennyire megfordultak a dolgok, már-már fizikai t9rvényeket is felrúgva.

 

Kicsit több lett, maradhat?

Már most nagy biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy a mai ellenzék, ha nem nem rombolja a kimunkált egységet, nagy eséllyel megnyerheti a 2022-es parlamenti választásokat. A választási rendszerünk pedig olyan, hogy a győztes könnyen megszerezheti a 2/3-as többséget. Ezért is egyértelműen ezt kell megcélozni. Nem vitás, hogy ez egyben garancia mély és békés jogi-politikai reformra. A politikai-jogi húr túéfeszítése egyszerű többség esetén polgárháború szélére sodorhatja az országot.

 

Jöjjön, aminek jönnie kell

A váratlan Orbán-Torgyán kormány váratlan bukása után a még mindig fiatal Fidesz-vezérnek megadatott, hogy két hosszú-kínos parlamenti ciklusig gondolkozzon és készüljön a revánsra. Amikor a pillanat végre eljött, nem lehetett többé kecmec. Elkezdődött a Fideszállam építése. Nem mesterséges, inkább századvégi, „magyar ember”-kompatibilis intelligenciával. A projekt dübörög.

Ez a projekt mégsem a legjobb, amit kívánhatunk szép hazánknak. Az ellenzék még eklektika szinten sem képes értelmes alternatívát nyújtani. De nem is fontos. AZ Orbán-Semjén kormány olyan MZX konstelláció hívja tetemre, amivel egy kárpátmegyei Trump-Biden variációt figyelhetünk lélegzet visszafojtva. Sajnos magyar Sanders nélkül. Ennél már csak az szomorúbb, hogy egy Sanders Amerikában sem csinál tavaszt.

Igen, apátlan-anyátlan a nép. Régóta.

Praktikusan most abban kell reménykedni, hogy a jelenlegi ellenzéki összefogás mórja megteszi kötelességét, lebontja a Fideszállamot, aztán mehet.

Ez lenne a normális: az összefogás köpenyegéből kibújt régi, és még több új normális párt, egy normálissá tett demokráciában.

A lassan-lassan felnőtté váló nép hatalmának hűséges és intelligens szolgálatában

 

 


* * *