Pandémia és stratégia

 

Legyünk megértők: a jelenlegi pandémia nem igen várt és túlontúl nagy csapás. íg a hatalom és a „közvélemény” még mindig alapvetően kapkod, improvizál, taktikázik. A taktikázás sajátos, és valamennyire önigazolást nyújtó része a változó, de lényegében folytonos reménykeltés: hamarosan visszatérünk a rendes kerékvágásban.

Sajnos ebben erősen kell kételkedni. Nem múlik hónap anélkül, hogy hallanánk a vírus új, még fertőzőbb változatának megjelenéséről. Ma nehéz megjósolni a pandémia folytatódását. Ez lehet 10, de lehet 100 év is. És éppen ezért a gondolkodó embereknek immár jobban kellene foglalkozniuk a kút stratégiájával, mint a napi taktikázással.

Fontos lenne világosan látni, hogy ez egy hosszantartó háború, és alapvető változásokat kellene indítani. Ezer és ezer társadalmi funkciót, ezer és ezer társadalmi struktúrát kellene megváltoztatni, újjáalakítani. Könnyen lehet, hogy ez lesz a törtélem legnagyobb átalakulása, ennek minden kísérő jelenségével és következményével.

Egy majdnem jelképes példa: eddig száz ember boldogulásához rgy orvosra, egy tanárra, egy rendőrre, két katonára és három politiks vagy hasonszőrű közszolgára van szükség.

A jövőben 100 ember boldogulásához két orvosra két tanácsadóra, két tanárra, egy asszisztensre, egy közszolgára lenne szükség. Pardon, katona? Arra nincs szükség. Könnyű ezt programra tűzni, de valóságos hős tett lenne ezt megcsinálni.

 

* * *

A legnagyobb zeneművek 1

 

Evgeny Kissin - Tchaikovsky Piano Concerto No. 1 Op. 23 in Bb Minor

* * *

Mi gyógyít?

 

Ma már rendkívül hatékony gyógyszerek és gyógyító eljárások léteznek, de érdemes szem előtt tartani, hogy igazán egyes egyedül a test-lélek páros tud.

Ezek tudják dolgukat, és csendben önállóan teszik. Itt ne keverjük össze a csendben lévő lelkünket (ami talán leginkább a Grodeck-féle „az”), és a fecsegő tudatunkat. Ez utóbbit helytelen lenne kihagyni a test-lélek komplexumból, de jól kell látni a különbségeket. Egy egyszerű példa: a tudat tudjam és mondja két társának (testnek és léleknek), hogy „Ne félj!” Ám ezek a tudat intése ellenére bizony félnek.

Mégis, a tudat szerepe óriási. Csakhogy a tudat ezt a szerepet akkor tudja betölteni, ha hozzájut a szükséges ismeretekhez. Ha a tudat tudja, hogyan kellene viselkedni, és hogyan nem, mit kellene ennie, innia és mit nem és hasonlókat, akkor a legtöbb baj és betegség esetén minden esélye van a gyógyulásra.

Honnan és hogyan juthat a tudat ezekhez a sokszor életmentő ismereteket? Sajnos itt a helyzet egyszerűen tragikus. Arra általában ne számítsunk, hogy a túlterhelt orvos érdemi ismeretekkel látna el. Egy szokványos orvosi „vizsgálat” alkalmával legfeljebb azt hadarják gyorsan, hogy naponta hány tablettát vegyünk be a felírt gyógyszerekből, és esetleg egy-két eléggé általános tanácsot.

A mai egészségügyi rendszertől egyszerűen idegen funkció a tanácsadás, különösen a telefonos (ma már: online) tanácsadás.

Ez óriási hiba, és vélhetően az élet (kényszer), de még inkább a technika itt forradalmi változásokat hoz – szerencsésebb országokban már a közeljövőben. (Friss „üzleti” hír: a Microsoft 20 milliárd dollárért megvett egy céget, amely online orvoslással foglalkozik.)

A mai egészségügy két szakma vállán fekszik: van az orvos, és van a nővér. És még mindig nem szúr szemet, hogy hiányzik egy harmadik figura: a tanácsadó. Biztosak lehetünk, hogy ilyenek lesznek, és egyre nagyobb számban (értelemszerűen azokat is az orvostudományi egyetemeken képzik).

Színre lépésük nagyságrenddel hatékonyabbá, és nem mellesleg emberarcúvá teszi majd a ma szinte agonizáló egészségügyi rendszert.

 

* * *