Napunk és titkos kapcsolatai

Jó ideje a csillagászok tudják, hogy a Nap nem egy „szabályos” pályán kering a Tejút középpontja körül, hanem egy furcsa hullámos mozgással, mint egy pillangózó úszó a medencében. Azt is tudjuk, hogy egy ilyen fel-le ciklus 60-80 millió évig tart, és már megjelentek olyan hipotézisek, hogy „ilyenkor”, amikor átlépünk a Tejút déli feléből az északiba, vagy fordítva, a Földön élőfajok sokasága kipusztul, újak jelennek meg. Rövidre fogva, az evolúció lórúgást kap.

Mindez rendben is lenne, de minek köszönhetjük ezt a hullámzó mozgást? Kepler ilyen opcióra nem hagyott képletet.

Erre én két magyarázatot látok.

A – szerintem kevésbé valószínű – az, hogy nem a Nap mozgása hullámzó, hanem a Tejút billeg az űrben. mint egy, a tengerben hánykolódó csónak. Csak az a kérdés, hogy mi miért nem tartunk össze az egésszel?

A másik magyarázat viszont több, mint valószínű: a Napnak titkos vonzalmai, komoly kapcsolatai vannak. Másképpen: a Nap egypár más csillaggal együtt egy összetartó együttes, amely egy saját középpnt körül forog, és éppen ennek a körmozgásnak a tartama az a bizonyos 60-80 millió év.

Hány a Nap társa, és melyek ezek? Nem tudom. Miért nem tűntek fel eddig senkinek? Ezt sem tudom. Szerintem ezek a titkos társak lehetnek 3-5, de lehetnek százan is. Azt is el tudom képzelni, hogy a Nap ilyen „titkos élete” egyáltalán nem ritkaság, ellenkezőleg, talán tipikus. Kis helyi viharok (turbulenciák) a Tejút nagy forgódobos mosógépében.

Kedves csillagászok! Tisztelt új Keplerek! Kérem, tegyetek világosságot a kérdésben!

 

* * *

 

Vándorutunk a világban

* * *

A vándor és a világ titka

Minden ember egy vándor. Akinek meg kell tennie egy utat. Egy többnyire hosszú utat – születésétől haláláig.

De senki sem az a vándor, akit a mesékben rajzolnak. Mindenki saját maga, valaki, valami. Van, aki azt hiszi, hogy király, vagy legalább huszár, sokan – hiszik, nem – parasztok. Közben adódnak időszakok, amikor a dolgok alaposan megváltoznak: a parasztból király lesz, a királyból paraszt. Sőt, most már ott tart a civilizáció, hogy a királyból királynő lehet, vagy fordítva.

Aztán lassan, vagy gyorsan rájövünk, hogy akárki és akármi vagyunk, akár milyen változásokon keresztül megyünk, maga az élet egy bonyolult, nehéz játék. Játszma. Afféle sakkjátszma. És mi magunk nem vagyunk más, mint bábuk ezen a különös sakktáblán.

Időbe telik – egyesek számára pedig lehet, hogy ez az idő soha nem jön el, de rádöbbenünk valamire. Mi nem csak bábuk vagyunk a táblán, de mi magunk játsszuk ezt a játékot. Mi vagyunk az egyik ellenfél.

Ám ki volna a másik? Isten? Ember, ne légy ennyire beképzelt! Azt hiszed, hogy ha volna Isten, ő leülne sakkozni veled?

De akkor ki? A Sors? A Vak Véletlen? Boby Fisher szelleme?

Nehéz kérdés. És úgy tűnik, fölösleges is. Ne azzal foglalkozz, ki a másik játékos, hanem magaddal, az élő, valóságos, a többre-jobbra született emberfiával, aki te vagy! A vándor.

Most élsz, most játszol. Figyelj, tanulj, gondolkozz – és lépj jól!

„Jól vagyok kisegítve ezzel a tanáccsal: lépjek jól! De hogyan kell az?” – kérded.

„Hogyan lépjek jól? Hogyan éljek értelmesen és boldogan?” – jó kérdés. Az írásban mondva van: a jó kérdés olyan, mint a tengercsepp: minden megvan benne. A válasz pedig: maga a tenger.

A tenger, az nem más, mint a Mozgalom, amelynek birtokában van az Életútmutató, és amelyet az Emberhit erősít.

Hol találod ezeket?

Mindenhol, és sehol.

Te légy a Mozgalom, te írd meg a magad Életútmutatódat, te kovácsold össze tudásodból a te Emberhitedet!

Tudnod kell, hogy – így vagy úgy – ezt sokan tették, teszik, és tenni fogják. Ezért áll a világ, és nem pusztul el.

Ez a világ titka, és te most be lettél avatva abba.

A többi rajtad múlik.

* * *