A meztelenség csodája

 

Pontosabban: a meztelenség meglátásának (igen ritka) csodája – amelyre elmondhatatlan szükségünk lenne.

Ki ne ismerné (kissé tévesen) a nagy Andersen A császár új ruhája című meséjének híres kulcsmondatát: „A király meztelen!”

Ez szinte hétköznapi felkiáltás lett, és az az értelme: Hát vakok vagytok? Nem látjátok az igazságot?

Bizonyára minden ember legalább egyszer életében felkiáltottá, vagy éppen csak gondolta magában. És bizonyára alapvetően meg is van elégedve saját látásával.

Sajnos, a helyzet súlyos. Nagyon súlyos. Egyre súlyosabb.

Igaz, némiképpen visszaszorult a lapos Föld híveinek száma a tudomány sziszifuszi munkája nyomán, de a tudományos-technikai forradalom olyan agymosó technológiákat adott az üzleti és politikai marketing kezébe, amelyek egy új emberi faj kezd formálódni.

Ha a Reklámisten az Ő Profétája, a Média azt mondja, hogy a császár, és nem utolsó sorban a te új ruhád remek, trendi, környezetbarát, demokratikus, politikailag korrekt, demokratikus, ki vagy te, hogy másképpen gondold, és hol az a tiktokozó gyerek, aki kiáltaná az igazságot?

De a te ruhád a legkisebb gond. Mi történik velünk az elmúlt száz évben. Honnan jött ez a káosz, ez a békétlenség, ez a gyűlölet? És hova hova sodor minket ez? Egy végső apokalipszis vagy egy végső rabszolgaság felé?

Valami kiszúrja a szemünket, de nem jutunk a katartikus élményhez: igen, ez itt ameztelen igazság, és ez itt a meztelen hazugság.

Nem lehetünk nagyon büszke, hogy 200 évig a zseniális Arisztarkhosz után is hittük abban, hogy a bolond Nap kering körülöttünk, a világ közepe körül.

Ész hiányzik? Bátorság?

Mi tagadás, mind a kettőből kell, nem is kevés.

Nem lesz gyors és könnyű a megvilágosodás, de eljött. Sokat segítene ebben, ha minél több gondoló ember befészkelődik az az érzés, hogy van valami, ami kiszúrja a szemünket, de nem látjuk.

 

* * *

 

Van egy látomásom – 3

 

Eutlanda négy világjobbító programon dolgozik.

A négy program neve Béke, Morál, Demokrácia, Intelligencia.

A Béke program elsődleges célja a háború kizárása az emberiség életéből – feltétel nélkül, örökre. Ez nem csak reális, hanem sorsdöntő. De nem csak a háborút, hanem az erőszak minden formáját is ki kell iktatni életünkből: a gyilkosságot (beleértve a halálbüntetést), a kínzást, a bántalmazást, a zaklatást.

A Morál program célja az, hogy biztosítsuk az emberhez méltó értékek motiváló és vezető szerepét. Ezen belül döntő az értékek sajátos rendszere, hierarchiája. ettől a megújult értékrendtől az egyén, a közösségek és az emberiség jó életszabályait, amelyek így többé nem külső parancsolatok, hanem belülről fakadó, önállóan és tudatosan alkotott útmutatók.

A Demokrácia program arra hivatott, hogy a sok évezrede tartó kísérletek alapján, bátran és okosan szembenézve a kudarcok okaival jobb közösségi és társadalmi formákat teremtsen az élet számára.

Az Intelligencia program célja, hogy biztosítsa az emberi szellem kibontakozását, és azt, hogy minden ember szüntelen tanulás, képzés és kommunikáció révén be legyen avatva az emberi szellemcsodájába.

Ez négy összekapcsolódó, egymást segítő program.

Mindegyik egyszerre evolúciós és forradalmi.

Fontos tudni, hogy ezek nem elvont filozófiai képzetek, hanem konkrét, reális ajánlások, tervek sokasága áll rendelkezésre.

De azt is érdemes tudni, hogy egyetlen terv nem valósíthatja önmagát cselekvő emberek nélkül

 

* * *

 

Az emberiség legnagyobb tévedése

 

A címet nyilvánvalóan nem kell komolyan venni, mert ki mondhatja meg, az emberiség millió tévedése közül melyik a legnagyobb, nem beszélve arról, hogy az egyik tévedés alma, a másik körte… Ugyanakkor biztosra vehető, hogy az itt tárgyalandó tévedés egyedülálló döbbenetet okoz majd. És még nagyobb fejtörést: hogyan tovább?

Arról van szó, hogy mi eddig rosszol tanultuk meg leírni a számokat.

Az idei évet így írjuk le: 2024.

Ezzel szemben a helyes ez (volna): 4202.

Vagyis fordítva írjuk.

Igen, mondhatjuk, hogy az írásmód szokás (megállapodás, hagyomány) dolga (és ez nem csak a számok írásmódjára, hanem a kommunikáció minden formájára is igaz). Tisztán pszichológiai, kognitív stb. szempontból ez így is van, de az értelmes, hellyel-közzel intelligens) ember akkor jár a helyes úton, ha kommunikációja, és általában felvett szokásai is értelmesek, intelligensek.

Nos, értelem, intelligencia, logika szempontjából az egyedül helyes számírásmód a 4202. A 2024 írásmód téves.

Ennek a valóban döbbenetes állításnak van egy matematikai magyarázata, de az igazi indoklása nem tisztán matematikai, hanem igen összetett szempont.

A matematikai magyarázat:

2024 nem más, mint a 2*10³+0*10²+2*10+4 közmegegyezéses jelölése.

Nyilvánvalóan

2*10³+0*10²+2*10+4 = 4 +2*10+0*10²+2*10³

Ez utóbbinak a hasonló módon elvégzett jelölése éppen a 4202.

Rendben, de ez utóbbi miért lenne jobb az eddig „tévesen” alkalmazott technikánál?

Nos, valóban nem egy akut veszély, hogy a szerény természetes intelligencia átmenjen mesterségesbe, de érdemes felismerni, hogy a kettőnek sok közös vonása van, és főleg hasonló kognitív, logikai és hasonló törvényeknek engedelmeskedik (de kegalább jól jár, ha engedelmeskedik).

Nem szeretném most elvezetni a nyájas olvasót a komputertudományok, Turinggép-elméletek, antropológia és más tudományok bugyraiba, csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy az olvasásnál az a jó, ha minden új karakter hozzáad az addig elolvasott tartalomhoz, és nem kényszerit visszamenőleges helyesbítésekre. Ha viszont egy az eddigi módon felírt számot kezdünk olvasni, nem tudhatjuk, hogy az első számjegy százasokat, ezreseket vagy milliárdokat jelent-e, és ez mindaddig rejtély marad, amíg a szám végére nem érünk. A helyes felírásmódnál ilyen probléma nincs, a megértés, értelmezés végig helyes és zökkenőmentes.

Természetesen ezen lehet nevetni, lehet elintézni ezzel vagy azzal, ki lehet jelenteni, hogy könnyebb lenne a briteket rávenni a jobbrahajts, mint a szegény emberiséget, hogy fordítva írja a számokat. Lehet. Ettől semmi baj nem lesz, a Nap így is felkel holnap. De úgy éreztem, jobb, ha megosztom ezt a gondolatomat, mint elhallgatni.

A végén egy érdekesség. Azt lehetne mondani: megint a zsidók jártak (járnak el) jól. Figyeljétek meg, hogyan fest a „Todor Szimeonov 1947-b3n született” mondat héberül (Google fordítása):

תודור סימאוב נולד ב-1947.

Látszatra a szám itt is a régi, téves írásmód szerint van, de ha figyelembe vesszük a héber szöveg olvasásának szabályát (jobbról balra), azt kell mondani, hogy ez voltaképpen a helyes írásmód. Gratulálunk!

 

 

* * *

AI vs MEBA

 

Az AI-nak becézett „mesterséges intelligencia” egyre nagyobb rémületben tartja egyre több embert.

Joggal.

Csakhogy itt van egy komoly félreértés is, amely növeli a bajt, összezavarja a lehetséges – és fontos – védekezést. Ez a tévedés pedig az, amit az elnevezése is megerősít, hogy a mesterséges intelligencia mesterséges. Furcsa jelző ez. Mesterre utal, de ma már senki nem mesterműre gondol, hanem Frankenstein démonjára, esetleg génmanipulált vírusokra, és persze, robotokra. Ezek mind rémisztő dolgok, bár közben annyi hasznot, csodákat remélünk a minket kiszolgáló robotoktól, hogy töretlenül dolgozunk megteremtésükön.

A mesterséges intelligencia mégis egészen más. Nem látható, nincs fizikai „létezése”, mint a robotoknak, mégis jön, van, uralkodni kezd rajtunk. Létezése az istenekéhez hasonló: transzcendens. Enyhén szólva.

Nos, ezt a tévedést kellene eloszlatni. A mesterséges intelligencia „láthatatlan”, de nem, mint az istenek, hanem mint a Windows Vgí más szoftver. Nem transzcendens, hanem „csak” kemény tanulást ogényel. Vagyis ne álljunk az AI előtt, mint egy büszke barbár a római légionáriusok előtt.

Mindezekre figyelemmel, én az AI elnevezés helyett a MEBA elnevezést javasolnám. A MEBA jelentése Multi Empiria Based App, vagyis egyszerűsítve: multi (nagy, mindenre kiterjedő) empirikus tanuláson alapuló program. (Mellékesapró kuriózum: bár az angol ismeri az empirical jelzőt és az empiricism főnevet, az empiria fogalmára nincs elfogadott szava.)

 

* * *

 

Először lő, aztán kérdez

 

Ki tudja miért, ez jutott eszembe az alább kedves levelet olvasván.

 

Tisztelt Ügyfelünk!

         Ön a FŐTÁV Online ügyfélszolgálati rendszerébe az elmúlt 3 évben nem lépett be, regisztrációját töröltük. Amennyiben szeretné a jövőben ismét használni az online ügyfélszolgálatot, kérjük regisztráljon újra a https://ugyfelszolgalat.fotav.hu/ linken.

 

Üdvözlettel:

Főtáv Nonprofit Zrt.

         © 2008 FŐTÁV Zrt. - Minden jog fenntartva.

[Ez egy automatikusan genereált levél, kérjük ne válaszoljon rá!]

 

Mivel a fajsúlyos ügy vélhetően nem éri el a nyájas olvasó azon ingerküszöbét, amikor az agyi működés is beindul, felvetem az alternatívát: 30 nappal a határidő (?) előtt a Főtáv küld egy figyelmeztető levelet.

De hát a jól fizetett munkatársak és a még jobban fizetett tanácsadók komolyabb problémákkal foglalkoznak.

Jaj, de bosszantó! Lépten-nyomon intelligenciahiány.

 

* * *

Szóbotlások, nyelvbotlások

Néha megküldöm egyik író-újságíró barátomnak valamelyik blogomban megjelent új jegyzetemet, ha úgy gondolom, hogy érdekelné – vagy provokálná. Szeretem nem ritkán csípős, de mindig barátságos és okos kritikáit. Legutóbb a négy híres barát legújabb beszélgetését küldtem meg.

Ez volt a válasza: „Ez veretes, de ilyenkor érdekesebb a mozgékony, aktuális modorban használt hangnem…” Túlontúl finoman fejezte ki magát barátom (nem a javasolt „mozgékony, aktuális modorban használt hangnem”-ben). Tudjuk, az „aktuális modor” már nem csak nyomul agresszíven, hanem uralkodó minta a legtöbb amerikai filmben, a legtöbb politikus, celeb és nyomukban a fiatalok nagy részének beszédében (és gondolkodásában).

Ezt válaszoltam barátomnak: „De hát én nevelni akarok (ide a komolyság némi feloldása érdekében egy mosolygó arcot), nem mellesleg példával.”

Erre a 87 éves barátom egy szomorú arcot küldött („fafej”, gondolhatta joggal).

Komoly, nem egyszerű kérdés: hogyan legyünk a nyelvvel, a beszéddel. Szépen, választékosan, netán „veretesen” beszéljünk-e, vagy lazán, „trendien”, „őszintén”, „gátlások nélkül” stb. Értem, hogy az emberek nagy része torkig van a hamis, demagóg, modoros vagy éppen „bükkfa” nyelvvel. De ez a posztmodern neobarbár nyelvkultúra vagy inkább igénytelenség nem egy jó irány.

A véletlen úgy hozta, hogy még aznap két olyan levelet kaptam, amely némi derültséget okozott, meg újabb töprengést: vajon valóban ilyen nehéz jól megfogalmazni elemi dolgokat.

Az egyik valójában magánkörlevél: „Sziasztok! Idén először rendezzük meg a [egyesületünk] első maffia-bajnokságát… Nagy nap lesz!” Hát nem fértem bőrömben, ezt replikáztam: „Sokaknak. Biztosra veszem, hogy azon a napon valaki először megy az első esküvőjére.”

Komolyabb úgy volt az alábbi hivatalos tájékoztatás:

Kedves Ügyfelünk!

Ezúton szeretnénk tájékoztatni Önt, hogy egy előre nem tervezett nyomdatechnikai probléma miatt az Ön ... számláját sajnos csak későbbi időpontban tudjuk bemutatni a Díjnet felületén keresztül.

A felmerült probléma megoldásán már dolgoznak kollégáink, és előreláthatóan 2019.10.18-át követően már a megszokott módon fogja tudni megtekinteni az október havi számláját.

A fentiekre tekintettel az Ön fizetési határidejét 2019.10.28-ra módosítjuk.

A kellemetlenségekért szíves elnézését kérjük! ... Magyarország Kft.

Csak remélni lehet, hogy a „szuperbrendes” cég terveiben nem szerepel sok beütemezett probléma.

Élesítsed nyelvedet, ember! Ettől csak élesebb lesz az elméd

* * *

AI vs AI

AI vs AI? Magyarul: MI kontra MI. Még jobb… Mi ez? Valami kezdődő skizofrénia?

Valami kezdődő, de skizofréniánál sokkal veszélyesebb valami.

Desifrírozom a rövidítéseket.

AI (MI): mesterséges intelligencia.

AI (MI) a másik oldalon: mesterséges idiotizmus.

Mert már az is van.

Kellett ez nekünk?

Miért, a mesterséges intelligencia kellett? Tán kevés a természetes? Meg nehezen szaporítható?

Ajaj! Mi lesz most velünk?

Hát mi lesz, fokozódunk.

Mellesleg ez az egész egy túlmisztifikált cirkusz. És természetesen, üzletről – no meg hatalomról – szól minden. Mert értsük meg jól: az intelligencia az a képességünk, hogy csomót kössünk. És e mellett a mesterséges intelligencia az, hogy a nagymama pulóvert köt.

Minden, amire ostobán fontoskodóan mondjuk: A mesterséges intelligencia (Az atom!), nem más, mint kis programlépések hosszú, szörnyen hosszú sora. Többnyire több, mint a nagymama kötőlépései egy pulcsiért. Mondjuk, egy század nagymama munkája. De ezen nem száz melegszívű, unokáját imádó nagyi dolgozik, hanem egy tarka társaság, amelynek vezetője már látja a startup diadalutját.

Biztosan láttatok már olyan képeket, ahol szinte szkafanderben öltözütt emberek készítenek csípeket. Bizony, nem jó a csíp az út pora vagy a reklmpk ellenére nem szűnő fejkorpa. De milyen szkafanderekbe öltöztessük a munkatársakat, hogy a mesterséges intelligencia pulóverjeibe ne kerüljön a minenen át penetráns idiotizmusunkból.

Mert ki emberfia mentes tőle? Legalább néha. Könnyebb (bél)szelek nélkül leélni egy életet, mint kisebb-nagyobb idiotizmusok nélkül. És akkor…

Hát itt kezdődik a gigászi végjáték.

Gondolj bele, hamarosan akár így is festhet a dolog: fekszel a kórteremben, robotok által beadott injekciók fura hatása alatt. Jön közben egy robot, áttesz egy hordágyon és egy hosszú labirintuson át betol egy műtőbe, ahol két robot elkezd rajtad egy műtétet.

A terv szerint minden csodálatosan fog működni.

Ha problémát észlelsz, azt a felhasználók fórumán megbeszélheted.

Assig is, vigyázz egészségedre, ne idegeskedj!

* * *

Az intelligencia két típusa

Nem vagyunk egyformák. Nagyon nem…

Erre sokan egyből azt vágják: szerencsére. Ez az esetek egy részében igaz, de nem vagyok biztos, hogy mindig szerencse. Vegyük például az udvariasságot. Tragédia lenne, ha mindenki udvarias lenne? Igen, lehet, hogy unalmas, netán vicces lenne, ha mindenki egyformán, kiszámíthatóan udvarias. De attól, hogy mindenki udvarias, miért következne, vagy miért lenne szükségszerű, hogy mindenki egyformán udvarias legyen? Udvarias lehetne az ember egyszerűen, szerényen, csendesen, joviálisan, diszkréten, de lehetne vidáman, bolondosan, tréfásan, kedélyesen, derűsen, joviálisan, mókásan, gálánsan, katonásan…

Ilyenek is eszembe jutottak, amikor elgondolkoztam egy megfigyelésemen. Igen az emberek különbözőek, de feltételeznénk, hogy ha „az emberek” körét szűkítjük, különösen valamilyen megfigyelt viselkedéssel kapcsolatos tulajdonság szerint, a különbségek csökkennének, csökkenne az alternatívák szóródása… Hát nem mindig… Vagy éppen ellenkezőleg… Van alkalmam megfigyelni okos, és még okosabb embereket, sokszor olyanokat is, akiknek erről papírjuk van. Megjegyezném, hogy ez nem valami rendkívüli helyzet. Mindenki jár vagy jár iskolába, netán egyetemre, dolgozik és vannak főnökei, állampolgár, és politikusokat futtat stb., egyéb közegekről nem is beszélve…

Nos, megfigyeltem, hogy két fajta intelligencia fészkel az okos emberekben. Az egyiket meditatív, a másikat konyhamalac intelligenciának neveztem el.

Fölöttébb könnyű beazonosítani azokat. Ehhez a legjobb, ha eladsz egy friss új gondolatot, lett légyen az saját, vagy más valakié. A meditatív intelligencia nem fojtja beléd a szót, figyelmesen meghallgat, esetleg egy-egy részletre még rákérdez, a végén mélyen elmeditál a hallottakon. Utána óvatosan megfogalmaz néhány megjegyzést, amelyek között hangsúlyosak a pozitív üzenetek és a pozitív impulzusok: „Igen, ez érdekes…” „Igen, ez újszerű…” „Igen, ezen érdemes jobban elgondolkozni…” És természetesen, az esettől függően jönnek a hasznos konkrétumok: „Ez meg az valami hasonlót mondott.” „Ez a része jó, de ez a része problémás.”

A konyhamalac intelligencia először is mindenhez ért, nagyon kevés kivétellel. A reakció pedig gyors, igen gyors, sokszor, már az első szavad közben veszi át az irányítást… Ha netán mégis belehallgat mondandódba, mindenféle szörnyű érzések ülnek ki elkínzott arcára: „Ó, micsoda ostobaságokat kell nekem hallgatnom…” Nem, a konyhamalac egyáltalán nem buta, félelmetesen okos is lehet, de főleg félelmetesen hatékony a dolgok, az élők és haltak, az eszmék, mindennemű civilizációs hulladék laposításában-aprításában.

* * *

Kinek a hátán csattan a butaság

Hétfőn vásárlásnál jó szokás szerint bankkártyámmal próbáltam fizetni. A fizetés viszont „egyéb okból” el lett utasítva… Legalább egyéb okból… Így nem annyira bántóak a lesajnáló tekintetek…

Helyemre visszamenve leellenőriztem a számlámat. Jól emlékeztem, bőven volt fedezet rajta. Írtam egy tudakozó emailt a banknak. Nem szeretem, ki szereti a bizonytalanságot? Mi lesz a következő vásárlásnál? A levelemre három percen belül kaptam választ. Automatikust. Hogy megkapták az emailemet, legyek türelemmel. Vagyok türelemmel, reményekkel, jókedvvel, idővel eltelve…

Kedden világgá röppent a hír, hogy a Google mesterséges intelligenciával foglalkozó DeepMind divíziójának számológépes programja legyőzte a Gó nagymesterét. Évtizedekkel a sakk után a legyőzhetetlennek hitt Gót veszített a géppel szemben.

Szerdán mobilomra landolt egy kör-sms: „Kedves Ügyfelünk! Elnézését kérjük, ha a napokban a kártyás fizetésben fennakadást tapasztalt. Kérdése van? Visszahívjuk: ….link…..” Bravó!

Csütörtökön megérkezett emailben is válasz érdeklődésemre. Hosszú, nagyon hosszú válasz (még hosszabb lábléccel). A hosszú választ azzal kezdték, hogy addig nem tudnak válaszolni, amíg nem azonosítom magamat hitelesen, utána következett a többféle azonosítási módozatnak a részletes bemutatása. Egy szép nevű hölgy aláírásával, kedves, udvarias búcsúzással, jókívánságokkal.

A mesterséges szubintelligencia is elvitte a hétköznapok mesterével szemben.

Mi hiányzott (a szép nevű hölgy agyából? a bank agyából?), hogy megszülessen egy rövid válasz: „Kedves Ügyfelünk! Elnézését kérjük, hogy rendszerünk hibájából a napokban Önnek is fennakadást kellett tapasztalnia a kártyás fizetésnél. Az okozott kellemetlenségért bocsánatát kérjük.”

Ne ámítsuk magunkat, hogy a gépek és az algoritmusok szorítanak ki minket a régi, okos gépek és agyafúrt algoritmusok nélküli világunkból. Nem, mi cipeljük magunkkal butaságunkat, restségünket, ezer gyarlóságunkat. Csakhogy az okos gépekkel és agyafúrt algoritmusokkal telített új szép világban azok még jobban csattannak majd. Mások hátán. De, higgyétek el, a sajátunkon is.

* * *

Nem tudom, tudnak-e követni…

Ezt a blogot azért csináltam, hogy megtanuljam a módját, hogy lehet úgy csinálni blogot, hogy nem csinálunk semmit.

Nos, valamit azért csinálni kell, például olvasni, nézegetni a weben, bármit. Természetesen érdemes értelmes, okos, szép dolgokat olvasni, nézegetni, de ezt mindenkire rá kell bízni. A lényeg az, hogy van olyan technológia, amelynek segítségével, ha ráklikkelsz arra, ami éppen megtetszett, az megjelenik abban a bizonyos „nem csinált” blogodban. Tehát készül, frissül a blogod, anélkül, hogy te feléje néznél… Tetszik?

De ne tessék sóhajtózni „Bár lehetne ezzel pénzt csinálni…”

Tanulni! Tanulni! Tanulni!

Introduce myself, not say goodbye! 

* * *

Ki tudná megtanítani nekem a jó nyelvet?

Az emberek könnyen megértik és elfogadják annak szükségét, hogy ha más, kedvezőbb terepen akarnak boldogulni, az anyatejjel együtt magukba szívott nyelv mellett igen komoly erőfeszítésekkel, akár évekig tartó munkával meg kell tanulniuk egy másik nyelvet. Egész embert, erős emberakaratot kívánó feladat ez. Ugyanakkor, ha az emberek menekülni akarnak a rossz emberi kapcsolatok valamelyik fejedelemségéből a jó emberi kapcsolatok valamelyik új fejedelemségébe, eszükbe nem jut az ottan beszélt nyelv megtanulása. Nem fogják fel, hogy az általuk vágyott új helyen nem feltétlenül értik meg dadogásukat örökölt nyelvükön.

Igen, nyelvében él a jóság, a szeretet, a bölcsesség. Milyen egyszerű a földi vándorlás igazsága: az arabokkal arabusul!  És milyen nehezen érthető a lelki vándorlás igazsága. Pedig ha megtanulnánk a megfelelő nyelvet, talán vándorolni sem kellene: egy új nyelv elsajátításával megismerhetjük rossz gyermekünkben a keresett jó gyermeket, rossz társunkban a keresett jó társunkat, ellenfelünkben partnerünket, ellenségünkben sorstársunkat.

Ó, egek, ki tudná megtanítani nekem a jó nyelvet?

A négy oszlop

Az embert nagy vonalakban 80 ezer tulajdonság jellemzi. Ezek közül négy a legfontosabb.

Első az intelligencia. Ezzel a tulajdonsággal valamilyen formában minden létező rendelkezik, akár az elektron. Ha jobban ismernénk a természete, bizonyára nem kételkednénk ebben, hogy elismernénk, hogy ma még nem tudunk az elektron intelligenciájával vetélkedő számítógépet készíteni.

A második, jóval magasabb rendű tulajdonság a műveltség. Sokan, különösen a hiányos műveltségűek lenézik ezt a tulajdonságot, azt tartva, hogy a műveltség nem egyéb, mint úgymond mechanikusan memorizált ismeretanyag. Azt kellene megérteni, hogy az a létező, amely ugyan tud számolni, tud gondolkodni, de nem a benne tárolt, a birtokba vett tudásanyag valamilyen felhasználásával képes ezt végezni, hanem mindig és csak az inputot képes feldolgozni, lényegében az, amit a matematikai tudományok automatának neveznek.

A harmadik, lenyűgözően magasrendű tulajdonság a kreativitás. Ezen a téren művészek, tudósok és istenek versenyeznek. Ez a géniuszok világa.

A negyedik, legmagasabb rendű tulajdonság a felelősség tudata. Itt véget ér a versengés. Nincsenek művészek, tudósok, istenek. Egyszerű emberek világa. Itt ők a végső kérdésekre, a jó, az igaz és az út kérdéseire adnak válaszokat.