Vándorutunk a világban

* * *

A vándor és a világ titka

Minden ember egy vándor. Akinek meg kell tennie egy utat. Egy többnyire hosszú utat – születésétől haláláig.

De senki sem az a vándor, akit a mesékben rajzolnak. Mindenki saját maga, valaki, valami. Van, aki azt hiszi, hogy király, vagy legalább huszár, sokan – hiszik, nem – parasztok. Közben adódnak időszakok, amikor a dolgok alaposan megváltoznak: a parasztból király lesz, a királyból paraszt. Sőt, most már ott tart a civilizáció, hogy a királyból királynő lehet, vagy fordítva.

Aztán lassan, vagy gyorsan rájövünk, hogy akárki és akármi vagyunk, akár milyen változásokon keresztül megyünk, maga az élet egy bonyolult, nehéz játék. Játszma. Afféle sakkjátszma. És mi magunk nem vagyunk más, mint bábuk ezen a különös sakktáblán.

Időbe telik – egyesek számára pedig lehet, hogy ez az idő soha nem jön el, de rádöbbenünk valamire. Mi nem csak bábuk vagyunk a táblán, de mi magunk játsszuk ezt a játékot. Mi vagyunk az egyik ellenfél.

Ám ki volna a másik? Isten? Ember, ne légy ennyire beképzelt! Azt hiszed, hogy ha volna Isten, ő leülne sakkozni veled?

De akkor ki? A Sors? A Vak Véletlen? Boby Fisher szelleme?

Nehéz kérdés. És úgy tűnik, fölösleges is. Ne azzal foglalkozz, ki a másik játékos, hanem magaddal, az élő, valóságos, a többre-jobbra született emberfiával, aki te vagy! A vándor.

Most élsz, most játszol. Figyelj, tanulj, gondolkozz – és lépj jól!

„Jól vagyok kisegítve ezzel a tanáccsal: lépjek jól! De hogyan kell az?” – kérded.

„Hogyan lépjek jól? Hogyan éljek értelmesen és boldogan?” – jó kérdés. Az írásban mondva van: a jó kérdés olyan, mint a tengercsepp: minden megvan benne. A válasz pedig: maga a tenger.

A tenger, az nem más, mint a Mozgalom, amelynek birtokában van az Életútmutató, és amelyet az Emberhit erősít.

Hol találod ezeket?

Mindenhol, és sehol.

Te légy a Mozgalom, te írd meg a magad Életútmutatódat, te kovácsold össze tudásodból a te Emberhitedet!

Tudnod kell, hogy – így vagy úgy – ezt sokan tették, teszik, és tenni fogják. Ezért áll a világ, és nem pusztul el.

Ez a világ titka, és te most be lettél avatva abba.

A többi rajtad múlik.

* * *

Van egy álmom: minden egyben a gépemen

Ma már az írni-olvasni tudás meghatározó feltétele egy számítógépes szövegszerkesztő program (például a Word) kellő ismerete. Ehhez nem kell, hogy az ember magabiztos informatikus legyen. De ne is legyenek ilyen komplexusai.

Ennél is fontos, hogy a mai kompetens ember számára nagyszerű számítógépi eszközök állnak rendelkezésre: ha adatokkal kell dolgozni, ott van legelőször a táblakezelő (például az Excel), komolyabb esetekben az adatbáziskezelő (például az Access), ha éppen kíváncsi valamire (az egyik legfontosabb emberi tulajdonság), vagy céltudatosan kutat: ott a böngésző (például a Chrome).

Még említeni kell a programozás új kultúráját, amely most éppen egy aggályos és ellentmondásos időszakon meg át. Voltak ugyanis hős idők, amikor pl. Comodore-on vagy Sinclair-en programozni (például Basic nyelven) nem volt nehezebb, mint szövegszerkesztőt használni, mára viszont a programozás laikus szemmel bevehetetlen várakba vonult vissza a programozás titkos tudása.

Miért ilyen a helyzet, amikor az informatika olyan kreatív és dinamikus világ? Nem tudom. De most nem is próbálom ezt megfejteni, hanem megosztom víziómat, ha tetszik, álmomat, és hátha ez megihlet olyanokat, akik képesek ezt valóra váltani (például Microsoft vagy Google). De erre, meggyőződésem szerint sok fiatal, még ismeretlen tehetség is képes. Ma, vagy holnap.

Nos, a lényeg szerintem, hogy ma már át kellene lépni a kibertér megosztottságán, amikor az összes fentsorolt program külön világ. Legyen „minden egybe”!

Bekapcsolom a gépet, és belépek az ö világába. Ez egyből lehetne olyan „munkakörnyezet”, amely legalább annyit tud, mint egy szövegszerkesztő, vezérlőpult is, napló is. Nem kell külön szerkesztőprogram, se ilyen, se olyan. Ha egy egyszerűbb bejegyzést akarok beírni egy tetszőleges keretet rajzolok, sarkán kiválasztom a szövegszerkesztés típusát (txt, doc, pdf stb.).

Ha adatokkal dolgoznék, beszúrok egy táblázatot, és a sarkán megint beállítom az adatkezelés formáját (txt, doc, xls, db stb.). És megint: nem kell semmilyen külön excel program.

De ugyanez az „alapprogram” böngésző is.

Ugyanez az alapprogram kiszolgál – megint egy általam megnyitott keretben – ha programozni akarok. Itt a keret sarkán csak azt kell megadni, hogy milyen programnyelven szeretnék programozni (ez olyasmi, amit például a Note++ tud).

Vége? Dehogy! Informatikában? Jöhet még a médiavezérlés, a szociális (közösségi) tér, és ezer dolog még.

Fantasztikus álom. A határtalanság és a mindenhatóság keretrendszere. Informatika, te szülj nekem szabadságot. A rendet én fogom megteremteni.

Halljad Microsoft! Halljad, Alphabet! Halljad, Huawei! Halljad, Ádám!

* * *

100 könyv

Többször találkoztam különböző listákkal: a 100 legfontosabb könyv, A 100 könyv, amelyet feltétlenül el kell olvasnod (ezek nem feltétlenül a legfontosabbak), A 100 kedvenc könyvem (vagyis bevallottan szubjektív válogatás). Ebben a műfajban valószínűleg A 100 bestseller (legjobban eladott).

Van értelme, létjogosultsága az ilyen listáknak? Becslésem szerint a világon az írás felfedezése óta több százmillió könyv született. Ebben bizonyos több millió olyan könyv található, amely nagyszerű olvasási élményt nyújtana egy mai embernek is. Hát akkor nem nevetséges, szánalmas fontoskodás előállni ilyen listákkal.

Szerintem nem érdemes ennyire szigorúan venni a dolgot, hanem inkább egy ártalmatlan, de akár hasznos provokációnak tekinteni. Ami nagyon jó és fontos lenni: bevonni az olvasót a játékba. Neki adni a feladatot egy ilyen lista összeállítására.

Én ezt a feladatot így pontosítanám: írd össze kedvenc könyveidet, és hasonló számban azokat a könyveket, amelyek szeretnéd elolvasni a jövőben. Ez pedig olyan lista, amelyet lehetne és érdemes lenne gondozni: aktualizálni és bővíteni.

Szerintem sokak számára érdekes élmény lenne kutatni saját emlékeiben, és összeállítani az első listát. Biztosra vehető, hogy első alkalommal csak a kedvenceink töredéke jutna eszünkben, de az idő folyamán egyre több cím vagy éppenséggel egy foszlányos emlék jön elő. Könnyen lehet, hogy több esetben képtelenek leszünk visszaemlékezni a könyv pontos címére vagy a szerző nevére, de az emlék majd nem hagy nyugton, ösztökél, és egyszer vagy magunktól jövünk rá, vagy valamelyik barátunk, netán a véletlen vagy éppenséggel az internet segít.

Más jellegű feladat az elolvasandó könyvek listájának összeállítása. Ebben a legfontosabb segítség a saját tájékozottságunk, érdeklődésünk, ízlésünk. Biztos mindenki tudna kapásból felsorolni 10-20 művet, amelyről régóta tudja, hogy azokat el akarja olvasni. Némi fejtőrés után valószínűleg még akár 20-50 vagy több művet, szerző vagy egyszerűen műfajt (pl. koreai novellák) tudnánk hozzáadni listánkhoz.

Nos, itt adhatnak akár jó tippeket is a különféle 100-as listák. De semmiképpen ne higgyük, hogy ezek jobbak, mint amit mi tudunk magunknak összeállítani.

Aztán, ha már összeállítottunk egy olyan listát, amely miatt nem kell szégyenkezni (nem kelt olyan benyomást, hogy mi eddig csak 10 könyvet olvastunk, vagy az összes olvasmányunk szerelmi regény stb.), nos, akkor bátran osszuk meg listánkat barátainkkal vagy a net népével

* * *

A 2. világháború áldozatainak száma országonként

 

 

* * *

A gyerekvállalás

1. A gyerekvállalás emberteremtés, életünk legfontosabb vállalása.

2. A gyerekvállalás az anya és az apa felbonthatatlan közös vállalása.

3. A gyermekvállalás előfeltétele a kölcsönös szeretet, tisztelet, bizalom.

4. A gyermekvállalás egy életre szól.

5. A gyerekvállalás felkészülést igényel, amely legalább 9 hónapig tartson, de ha erre nem adatik elegendő idő, a felkészülést pótolni kell.

6. A gyerekvállalás komoly testi és lelki megtisztulást igényel, különösen a káros szenvedélyek elhagyását.

7. A gyerekvállaláshoz hatalmas tudás szükséges, ezt folyamatosan és szorgalmasan kell tanulni.

8. A gyerekvállalás az élet legnagyobb misztikumának megtapasztalását nyújtja.

* * *