Művészet és tudomány

 

Mi a művészet, mi a tudomány, mi a közös bennük, mi a kettő viszonya, és főképpen, miért kellenek azok nekünk?

Egyszerű és fontos kérdések, amelyeken érdemes újra és újra elgondolkodni, szerényen és mélyen.

Vélhetően sokan sokat tudnának beszélni ezekről – és még sok más kérdésről –, még többen vállrándítással intéznék el, hiszen ők „ilyen” kérdésekkel nem foglalkoznak.

Az ember igazi értéke az érzelem és az értelem. Ez az igazi értéke és igazi egysége, sokkal inkább, mint a test és a lélek gyakran kényszeredettnek megélt egysége. Súlyos tévedés azt hinni, hogy itt egy szív-agy mechanikus kettősségről lenne szó. A test ugyanolyan érző, és ugyanolyan értelmes is, mint a lélek. A zongorista tudománya nem a lelkében vagy az agyában van, hanem az ujjaiban.

És ennek már sejtetnie kellene bennünk művészet és tudomány mély, lényegi egységét. Igen, mind a kettő egy: valamit jól tudunk. Mesteri módon. Mesteri fokon. Ars poetica.

Minden, amit jól csinálunk művészet is, tudomány is.

A jó itt nem egy megengedő, kedveskedő vállveregetős „jó”, hanem a kiválóság küszöbe.

A kovácsmester tudománya és egy csillagász tudománya nem ugyanaz. De ez a különbség lényegét tekintve nem más, mint a kovácsmester és a pékmester tudományai közötti különbség. Igen elterjedt az a képzet, hogy a tudomány szavak és számok hegye. Ez is egy súlyos tévedés, hamis képzet, amelyet sokan szándékosan erősítenek.

Hasonlóképpen vagyunk a kovácsmester művészetének és egy balerina művészetének különbségével is: más a kettő, mégis egyformán művészet.

Miért jó, miért fontos ezeken gondolkodni? Például azért, mert felismerjük, hogy akárki vagyunk, akárhol állunk a térben és az időben, nyitva áll előttünk az út a művészethez és a tudományhoz, és elsősorban rajtunk múlik, meddig jutunk el ezen az úton.

Azt is fontos felismerni, hogy ha megpillantjuk a láthatáron a művészet és a tudomány hívogató fényét, új, szellemi emberré válunk.

Jó megtisztulni egy szent folyó vízében, de ma már itt az ideje megtisztulni a művészet és a tudomány csillagfényében.

És akkor üdvözlégy a mesternek tanulók új világában.

 

* * *

 

A Hippokratészi eskü

Sokan hírből ismerik a híres-nevezetes Hippokratészi esküt, de bizonyára nem találkoztak annak telkes szövegével. Ez pedig egy erős, megkapó és elgondolkoztató üzenet, üzenet a régmúltból, amely olyan távol van, és olyan közel van hozzánk, hogy szinte érinteni tudnánk…

Hippokratész Kósz szigetén született, időszámításunk előtt 460-ban, másképpen a Bronzkor 1541. évében, és 83 évig élt. Az orvostudomány és a pszichológia megalapítójának tartják, az ókorban egyenesen Aszklépiosztól, a gyógyítás istenétől származtatták.

Ahogy szokott lenni minden fontos dolog esetében, a neki tulajdonított eskünek is mély gyökerei vannak, így például több szakértő szerint az eskü eredeti változata a Kószon működő Aszklépiosz orvospapok fogadalmi szövege volt.

Akárkinek akármekkora személyes érdeme legyen, ami számít, az az eskü évezredes üzenetében rejlő emberszeretet, embertisztelet és emberhit.

Fontos lenne, hogy az emberek ünnepi naptárában legyen saját ünnepnapja ennek az eskünek!

* * *

Hippokratészi eskü

Esküszöm az orvos Apollónra, Aszklépioszra, Hügieiára, Panakeiára, az összes istenre és istennőre, őket híva tanúul, hogy erőmhöz és belátásomhoz mérten teljesíteni fogom eskümet és alábbi kötelezettségemet.

Az orvostudományban mesteremet ugyanolyan tiszteletben részesítem majd, mint szüleimet; megosztom vele megélhetésemet, és ha nélkülöz, gondoskodni fogok ellátásáról; fiait saját fivéreimnek fogom tekinteni, és ha ők is el akarják sajátítani az orvostudományt, fizetség és szerződés nélkül megtanítom majd nekik.

Gondom lesz rá, hogy a tudományt, a szóbeli és minden más felvilágosítást ismertessem fiaimmal és mesterem gyermekeivel, valamint azokkal a tanítványokkal, akiket szerződés és az orvosi törvény alapján tett eskü kötelez, de rajtuk kívül mással nem.

Az életmódra vonatkozó szabályokat a betegek hasznára kamatoztatom majd erőm és belátásom szerint, megóvva őket a bajtól és kártevéstől.

Senkinek sem adok majd mérget, még ha kéri is; sőt még csak ilyen tanácsot sem adok neki. Hasonlóképp egyetlen asszonynak sem adok magzatelhajtó méhgyűrűt.

Tisztán és szeplőtelenül fogom eltölteni életemet, gyakorolni mesterségemet.

Nem alkalmazok vágást még akkor sem, ha az illetők kőtől szenvednek is; az ilyen feladatot azoknak hagyom meg, akik ebben szakemberek.

Bármely házba lépek is be, azért megyek oda, hogy hasznára legyek a betegeknek, tartózkodva minden szándékos jogtalanságtól és kártevéstől, főleg attól, hogy nemi visszaélést kövessek el nők vagy férfiak testén, legyen szó akár szabadokról, akár rabszolgákról.

Foglalkozásom gyakorlása közben vagy azon kívül bármit is látok, illetve hallok az emberekkel való érintkezés során, aminek nem szabad nyilvánosságra kerülnie, arról hallgatni fogok, és azt, mint titkot őrzöm.

Ha teljesítem és nem szegem meg eskümet, adassék meg nekem, hogy örömömet lelhessem életemben és hivatásomban, mindig elismerésben részesülhessek minden ember részéről; ha viszont fogadalmamat megsértem és hamisan esküszöm, akkor az ellenkező sors jusson nekem osztályrészül.

* * *