Vigyázzunk!

Egy jószándékú barátom látta az alábbi képet, és egyetértően reagált: „igen, valósszínűleg a most alakuló válság hasonlóan súlyos, és hasonlóan hosszú ideig tart majd.”

Nem jó kilátás, de az igazi nagy fenyegetés nem válság hossza, hanem az, amibe torkolhat. És ilyen szempontból 1933 nem elsősorban az akkori válság végét jelző számként érdekes.

1933 félelmetes szám, nem utolsósorban azért, mert ekkor valami szörnyű dolog kezdődött el, hanem azért mert figyelmeztet: az emberiség nem tanul a történelemből,

De te ne mentegetőzz az emberiséggel. Ha te megtanultad a leckét, ne tétlenkedj. Kell az az erő és az a program, amely elzárhatja a visszautat 1933-ba. Ennek az erőnek és programnak te kellesz. Ha csakugyan megtanultad a leckédet.

  

* * *

Money

* * *

Program, amely kell

Drámai hónapokat élünk egy halálos veszedelem árnyékában, amely nem egy puszta fenyegetés, hanem napinta ezrével szedi áldozatait világszerte.

Hogyan következhetett be ez, és mi vár még ránk?

Ezer kérdésünk van, és alig van megbízható válasz.

Mindeközben már naponta megszólal valamilyen fontos ember, és közli velünk mély gondolatát: „A vírus után soha többé nem lesz ugyanolyan a világunk.” Szomorú, de ez is egy jelzés, hogy éppen fordítva. A világ ugyanolyan marad, és ez az igazi tragédia.

De mit is akarunk a világtól, ha az se az első, se a második világháború után sem változott meg?

Szégyenteljes módon megfeledkeztünk az ezekben a háborúkban elpusztult százmillió, óriási többségében ártatlan és fegyvertelen ember.

Szégyenteljes az is, ahogy totális érdektelenség fogadta a kezdeményezést, hogy legalább évente egy alkalommal, pár perc erejéig hallgassunk el, mélyüljünk el emlékezésben-számadásban.

Társadalmaink nem tanulnak. A hatalom nem hogy ösztökélné a tanulást, rövidtávú igényeinek megfelelően formázza a közvéleményt és a közerkölcsöt. A mindenféle kis és nagy hatalom játszmái egy reménytelen szubintelligens állapotban tartják a népeket.

Elég egy kérdést szegezni a hatalomnak: miért voltunk ennyire felkészületlenek erre a pandémiára?

Az elmúlt évtizedekben tucatnyi véresen komoly figyelmeztetést kaptunk.

Nem, komoly figyelmeztetésekből nem volt hiány. Ha más nem, érdemes elolvasni azt, amit a VVM 2020. január 1-én írt.

De a VVM nem csak figyelmeztet, hanem utat is mutat. Azt az utat, amelyen társadalmaink eljuthatnak egy jobb világba.

Erre a programra most sorsdöntő szükségünk lenne, mert maga a pandémia csak az első felvonása egy nagyobb drámának.

Kár lenne javasolni, hogy az elkövetkező hónapokban pótoljuk azt, amit elmulasztottunk az előző években, évtizedekben, hiszen ebből csak kapkodás és szerencsétlenkedés keletkezne. Ugyanakkor késedelem nélkül kellene elkezdeni az eddig elmulasztott fordulatot.

Itt most két frontot érdemes kiemelni.

Az egyik a nagy fordulat hatalmas erőforrásaink kezelésében. Bízva a béke megőrizhetőségében, erőforrásaink fegyverkezésre elpazarolt elképesztő szeletét a tudomány, az oktatás, az egészségügy és a kultúra területére kellene átcsatornázni, azonnal, minél bátrabb ütemben.

A másik a jó kormányzás terén véghez vihető munka, beleértve a világkormányzás kialakítását. Csodálatos eredmény lenne, ha a hatalmi szerkezetekből ki lehetne végre söpörni az alkalmatlan és veszedelmes embereket.

* * *