Blogbevallás 2024

 

Nem azért teszem meg, mert a adóbevallások időszakában vagyunk. Egyszerűen azért, mert most először sikerült összeírni a dolgokat. Általában szeretem az adminisztrálást, mert az a rend és a tiszta kép (az igazság) fontos elemének tartom. Általában viszont gyakran bajban vagyok az adminisztrálással (az vesse rám az első követ, aki töretlenül jeleskedik a könyvvezetésekben),

Most mégis, nagy örömemre, sikerült összeírni a Google-féle Blogger (vagy még a Blogspot) névdn ismert platformon lévő naplóim netes nyelven: blogjaim) adatait.

Először is: 28 ilyen blogom van, 8 blog magyarul, 8 bolgárul, 5 franciául és 7 angolul. Ezek tartalma alapvetően eltérő, talán kevesebb, mint egy tizede egy másik nyelvű blogom cikkének a fordítása (bár a közös profilok miatt, a reménybeli jövőben ez az arány vélhatően nőni fog).

Főleg a következő adatok érdekesek: a blogban megjelent cikkek (bejegyzések) száma, és a látogatások száma.

Bevallom, engem a végeredmény kissé – de igen kellemesen – lepett meg.

Az összes cikk száma: 1774.

Az összes látogatás száma: 1 407 001

 

Tartalomban bajnokok:

Csetlő-napló     518

Буден дневник 234

Változó Világ Mozgalom    199

Le Franc Journal       171

 

Forgalomban bajnokok:

Фондация ВИА 1 161 028

Csetlő-napló     74 035

Változó Világ Mozgalom    55 600

Hírhinta     34 534

Emberhit  28 127

 

Mondanom sem kell, hogy ez a bejegyzés máris megnöveli a blog bejegyzéseinek számát, de az itt említett számok mindegyike is napról-napra változik, különösen a látogatások száma. Ezek akkor is képesek nőni (és nőnek is), ha én időközben egyetlen új bejegyzést nem írtam (egyelőre még ritka az ilyen nap, de emberek vagyunk…).

 

* * *

 

Mindennek az ideje

Mi van Perlával, mi történik a bátor kis hullámmal? – kérdezi több olvasó. Hol késik a folytatás?

Bevallom, nekem is hiányzik. Ezt-azt tudom már újabb kalandjairól, töprengéseiről, és magam is feszültem várom az újabb eseményeket, és majd a történet végét. Mert minden történetnek egyszer vége van… És mivel az író is ember, ő sem tud vég nélkül kitalálni folytatásokat. Hiába kitalálná, hogy legyen ez az első vég nélküli történet. Egyszer véget érne a vég nélküli történet…

Erről eszembe jutott, hogy kisgyerekkoromban egyszer a vörös hajú Magdi elkezdett egy borzongató mesét: „Egyszer egy fiú és egy lány ültek egy csónakban a tengerben, és a lány kezdett mesélni. A mese úgy szólt, hogy egyszer egy fiú és egy lány ültek egy csónakban a tengerben, és a lány kezdett mesélni. A mese úgy szólt, hogy egyszer egy fiú és egy lány ültek egy csónakban a tengerben, és a lány kezdett mesélni. A mese úgy szólt, hogy…” Tátott szájjal hallgattam, és azt akartam, hogy sose legyen vége…

Azt hiszem, többször figyelmeztettem a nagyra becsült Olvasót, hogy itt nem kész írásműveket talál, de még egy rendes blogra sem számíthat, ahol a szerző annak rendje-módja szerint kerít egy témát, azután egy másikat stb. Nem, ez valóban más. Nem nevezném látványpékségnek vagy látványkonyhának (hiszen ezeknél is a vendég elkápráztatása a cél). Ez tisztán és egyszerűen egy nyitott ablakú magánkonyha. Bárki, aki erre jár, és kíváncsi, benézhet, láthatja, mi készül, hellyel-közzel hogyan készül. De ez nem a kész művek tárlója. Mi tagadás, ilyenekkel alig tudok dicsekedni. Elkezdett, de be nem fejezett munkák meg százával vár türelmesen sorára. Hogy elkezdésre hány terv, erről jobb most nem beszélni…

Mindennek eljön majd az ideje…

* * *