A csillag halandó.
A szám örök.
WRNN
* * *
2019. október 30., szerda
2019. október 26., szombat
Van egy álmom: felelős és innovatív falu
A vidék, értsd, a természet elnéptelenedik.
Világszerte. Az emberek eltűnnek a túlzsúfolt városokba. Mexikó-city
ötvenmilliós embertenger. És minden város egy kis Mexikó-city. Tele bajba
jutott emberekkel.
Közben a csodás természet, a csodás
vidék, falvaink elnéptelenednek, elszegényednek, vergődnek.
Közben van egy álmom: látom falvak
sokaságát, amelyek a jobb életet akaróvárosi ember felé fordulva, új fejezetet
nyitnak a maguk számára, mindenki számára.
Az egyik kedvenc vízióm a könyvesfalu.
Egy világszerte ismert és bevált minta. Honosíthatunk egy-az-egyben egy jó
külföldi mintát, kreatív módon is vehetjük át valamelyiket. A magyar
olvasóországban megélhet egy tucatnyi könyvesfalu.
Az egyik legrégebbi vízióm a
skanzenfalu, ahol egy, a helyiektől szabadon kiválasztott múlt elevenedik meg
hitelesen, bölcs szimbiózisban a modern világ vállalható vívmányaival.
Mondhatni, az egyik vízióban is, a
másikban is jó adag romantika van. És csak egypár falunak adna esélyt. A 3
ezerből.
Esély minden falu számára van.
Háromszor annyi falu sem lenne elég a potenciális igényekre.
Érdemes, fontos legelőször a
különösen nehéz vagy problémás helyzetben lévő csoportokhoz fordulni, amelyek
egyre népesebbek.
Legelőször az idős embereket lehetne
megemlíteni. Mindenhol lehetne egy idős faluvég, amely menedéket nyújtana a
városi magányban szenvedő nyugdíjasoknak. Az idős otthonok egy nagy része –
világszerte – maga a pokol. A hasonló gyalázat ellen itt is kellenének nagyon
hatékony óvintézkedések, de a lényeg az, hogy ez a megoldás – közel a
természethez, saját kis lakban, egy jó falusi közösség segítségére számítva – a
lehető legjobb az öregedő társadalom számára.
Hasonlóképpen lehet más csoportok
felé nyitni. Vannak – egyre nagyobb számban – autisták és más hasonló
testi-lelki kórtól szenvedő, tipikusan önálló életre képtelen személyek.
Számukra is hasonló, igényeiket korszerűen kielégítő „faluvégeket”, lakóparkokat
lehetne kialakítani.
De megemlíthetők az eredendően
szociális problémáktól szenvedő embereket is: hajléktalanok, munkanélküliek,
menekültek, vagy általában a városi nyomortól megcsömörlött emberek. Számukra a
„szociális faluvég” akár egy szabályos kibuc is lehetne, amely a régi falu ikre
is lehetne.
Álmodom, de jól tudom: ezek az álmok
a valóság talaján kell – és lehet – megvalósítani, felelősséggel,
kreativitással, üzleti tervvel, össztársadalmi támogatással.
Ne legyünk álomrontók! Érezzük át
felelősségünket! Gondolkozzunk, és cselekedjünk!
* * *
2019. október 21., hétfő
Szóbotlások, nyelvbotlások
Néha
megküldöm egyik író-újságíró barátomnak valamelyik blogomban megjelent új
jegyzetemet, ha úgy gondolom, hogy érdekelné – vagy provokálná. Szeretem nem
ritkán csípős, de mindig barátságos és okos kritikáit. Legutóbb a négy híres
barát legújabb beszélgetését küldtem meg.
Ez volt a válasza: „Ez veretes, de ilyenkor érdekesebb a mozgékony,
aktuális modorban használt hangnem…” Túlontúl finoman fejezte ki magát barátom
(nem a javasolt „mozgékony, aktuális modorban használt hangnem”-ben). Tudjuk,
az „aktuális modor” már nem csak nyomul agresszíven, hanem uralkodó minta a
legtöbb amerikai filmben, a legtöbb politikus, celeb és nyomukban a fiatalok
nagy részének beszédében (és gondolkodásában).
Ezt válaszoltam barátomnak: „De hát én nevelni akarok (ide
a komolyság némi feloldása érdekében egy mosolygó arcot), nem
mellesleg példával.”
Erre a 87 éves barátom egy szomorú arcot küldött („fafej”, gondolhatta
joggal).
Komoly, nem egyszerű kérdés: hogyan legyünk a nyelvvel, a beszéddel.
Szépen, választékosan, netán „veretesen” beszéljünk-e, vagy lazán, „trendien”,
„őszintén”, „gátlások nélkül” stb. Értem, hogy az emberek nagy része torkig van
a hamis, demagóg, modoros vagy éppen „bükkfa” nyelvvel. De ez a posztmodern
neobarbár nyelvkultúra vagy inkább igénytelenség nem egy jó irány.
A véletlen úgy hozta, hogy még aznap két olyan levelet kaptam, amely némi
derültséget okozott, meg újabb töprengést: vajon valóban ilyen nehéz jól
megfogalmazni elemi dolgokat.
Az egyik valójában magánkörlevél: „Sziasztok! Idén először rendezzük meg a [egyesületünk]
első maffia-bajnokságát… Nagy nap lesz!” Hát nem fértem bőrömben, ezt
replikáztam: „Sokaknak. Biztosra veszem, hogy azon a napon valaki először megy
az első esküvőjére.”
Komolyabb úgy volt az alábbi hivatalos tájékoztatás:
Kedves Ügyfelünk!
Ezúton szeretnénk tájékoztatni Önt, hogy egy előre nem tervezett nyomdatechnikai probléma miatt az Ön ... számláját sajnos csak későbbi időpontban tudjuk bemutatni a Díjnet felületén keresztül.
A felmerült probléma megoldásán már dolgoznak kollégáink, és előreláthatóan 2019.10.18-át követően már a megszokott módon fogja tudni megtekinteni az október havi számláját.
A fentiekre tekintettel az Ön fizetési határidejét 2019.10.28-ra módosítjuk.
A kellemetlenségekért szíves elnézését kérjük!
... Magyarország Kft. |
Csak remélni lehet, hogy a „szuperbrendes” cég terveiben nem szerepel sok
beütemezett probléma.
Élesítsed nyelvedet, ember! Ettől csak élesebb lesz az elméd
*
* *
2019. október 16., szerda
Van egy álmom: elérni minden könyvet
Könyvtárak
évezredek óta léteznek: magánkönyvtárak is, közkönyvtárak is. Ma már a
közkönyvtárak hálózata az élet megszokott része.
Közben érthető, hogy egyetlen magánkönyvtár, de egyetlen közkönyvtár sem
képes mindig minden igényt kielégíteni. Fantasztikus eredmény a különféle,
jelenleg csak országon belül működő könyvtárközi kölcsönzések. Talán még
fantasztikusabb eredmény, bár valójában ma még talán inkább ígéret, hogy
digitális nyomtatás révén percek alatt hozzájutunk a kívánt könyvhöz.
Közben még – legalábbis széles körben - nem tudatosult az a ma már teljesen
jogos és reális igény, hogy az emberiség minden írásos műve szabadon elérhető
legyen elektronikus formában. (Itt teljesen fölösleges mondani, hogy bármikor
és azonnal, ez az elektronikus forma természete.)
Azt nem fölösleges mondani, hogy: ingyen. Bár ez egy kissé bonyolultabb, án
roppant fontos téma, amelyre vissza kell térni.
Nehéz lenne-e megvalósítani ezt az álmot? Technikailag semmiképpen. A
Google a hírek szerint a munka jelentős részét elvégezte, hatalmas kapacitása
lenne a feladat befejezéséhez. Bár itt egy nagyon lényeges pontra kellene
mutatni: a „statikus” digitalizálás, vagyis az, amikor képet nyerünk az eredeti
műről, nem lenne elég az igazi álom megvalósításához. A számítástechnika persze
már most is (jó ideje) képes „olvasni” a kép szövegét (ami mindenféle keresés
elengedhetetlen feltétele). A nagy, irdatlanul nagy feladat az eredeti szöveg
jegyzetekkel való ellátása stb.
Sejthető, hogy az emberiség egyszer belevág ebbe a munkába, és az is
sejthető, hogy itt üdvös lenne egy szigorúan szabályozott verseny, ki tudna jobb
formában, jobb kiegészítésekkel (jegyzetek, kommentárok, tördelés, fordítás)
kínálni a műveket.
Mindez jó, nagyszerű lenne – és reális. Sőt, mindent egybe vetve ésszerű,
gazdaságos. De van egy nagy akadály, és ez az anyagi érdek, amely itt a szerzői
jog fennkölt formájában jelenik meg. A szerzői jog intézménye ma már eze sebből
vérzik, hagyományos formájában anakronisztikus, az előrelépés gátja. És
mellesleg sok vonatkozásban alantos fegyver egyesek kezében.
De ez a probléma már jóval szélesebb, az egész internetet érinti – és nem
csak az internetet. Két jellemző példa: az üres adathordozókra kivetett „termékdíj”,
illetve a vendéglátóhelyekre kivetett „kulturális járulék”. Mind a két esetben
keletkezik egy jelentős bevételi forrás, már csak annak igazságos elosztását
kellene megoldani (ez várat magára). A második esettel kapcsolatban volt hosszú
évekkel ezelőtt egy javaslatom: ahelyett, hogy a zeneadót csak azokra a
vendéglátóhelyekre vessék ki, amelyek zenét „szolgáltatnak (komoly ellenőrzési apparátus
mellett), fizezze ezt az adót minden vendéglátóhely, és vesse magára, ha nem
szolgáltat zenét.
Nem teljes azonos, de hasonló a javaslatom az internetre vonatkozóan, bár
itt inkább így kellene fogalmazni: az ingyenes internet (és mindenféle szöveges,
képes, hang és mozgó tartalom) ingyenessége hamisság, hiszen egyrészt a legtöbb
ember díjat fizet az internet használatáért, másrészt kénytelen irdatlan
mennyiségű általában ostoba és hamis reklámot eltűrni, ami hihetetlen
bevételeket generál sok szolgáltató számára. Kellene egy általános elektronikus
adó, és utána egy ingyenesen elérhető internet, ingyenesen elérhető tartalom, ingyenesen
elérhető könyv.
*
* *
2019. október 15., kedd
Nyelvújítás – mindörökké!
A
csodálatos magyar nyelv újulásiújítási képessége-hajlama példamutató.
Azért néha elbóbiskolunk. Vagy jobban sodródunk a világ jó nagy részével
együtt. Ami nem méltó a magyar nyelv hagyományaihoz, fent emlegetett újulásiújítási
képességéhez.
Itt van például az okostelefon, amely szerencsére nem lett szmartfon. De
miért ez az irdatlan hosszú okostelefon? A magyar nyelv – hasonlóan az angolhoz
és kínaihoz – kedveli a rövid szavakat. (Amelyek szerencsére többnyire
kedves-ízes szócskák.)
Nos, szerintem az okostelefon nyugodtan lehetne oksi. Lehetne éppenséggel
okoska is, de ez gyakran használt, roppant kedves jelző lurkóinkra, kár, hiba
lenne megzavarni ezt a használatát.
Jó, de ez az oksi nem tűnik alkalmasnak fontos hivatalos megnevezésre. Hát
erre a célra legyen okosfon, de magánhasználatra az oksi remek megoldás lenne.
A lényeg: legyen mindig kéznél a nyelvújítás! Biztos így több derű lenne
életünkben!
*
* *
Forgó apeva
Mozgalmas,
izgalmas az alig négyéves apeva története. Nem csakarról szól, hogy egyre több
en naponta osztanak kis remekeiket, hanem szédületes ütemben születnek
különböző tartalmi és formai változatok.
A tartalmi változatok is tartalmaznak formai elemet (egyszótagú apeva, „arcos
apeva” stb.), de a formai változatok aztán gátlastalanul átlépnek minden
korláton… És ez jó, akkor is, ha a végén néha azt kell kérdeznünk magunktól:
hát ez mitől apeva? De távol álljon tőlünk minden „kirekesztés”! Senki sem
tagadunk ki „a családból”, aki-ami az apevából vérvonalát. Nem, ez nem a sors
iróniája, hanem vállalt büszkeség, hogy a harmadik apeva-antológia is
(legalább?) négy új apeva formát ismertet. És még meg sem száradt a
nyomdafesték, és most közreadom a legújabb „szenzációt” a forgó apevát!
Ám figyelem: ez egy formacsalád, vagyis sokféle forgó apevát ajánlok az
alkotni vágyók figyelmébe.
Kezdjünk a legegyszerűbb forgó apevával. Ez két apevából áll egy lap két
oldalára van felírva. De most vágjuk fel a lapot soronként. Ha ezeket egy
fonalra erősítjük és megfelelően levagdossuk a sorok végét, egy csinos
karácsonyfát kapunk. És most jön a lényeg: a sorokat tetszőleges kombinációban
megforgathatjuk. Minden új kombináció új apevát ad (ha ügyesen írtuk meg a két
eredetit. Egészen pontosan egy ilyen kettős forgó apeva 32 apevát eredményez!
Lássuk az első ilyen forgót:
Egy
madár
bús csendben
ringatózik
az éj tenyerén.
|
Két
csillag
vidámon
pihenget
a fenyő ágán.
|
Nem tagadom: ez a két apeva túlságosan egyszerűen oldotta meg „a feladatot”.
Sok költőtársat ismerek, aki sokkal szellemesebb, izgalmasabb apevákkal fog
minket, és talán karácsonyra kedves családját elkápráztatni.
Innen talán már könnyű váltani a hármas, a négyes, és ha valaki ennyire
merész: ötös forgó apevára. A négyes például úgy nézne ki, mint egy ötlépcsős
piramis, amelynek szintjei forognak egy tengely körül. Fogadok, hogy minden
hobbiboltban találni kellékeket egy ilyen forgó piramis (vagy egy kissé
piramisszerű karácsonyfa) összerakásához. Félve írom le: egy ilyen négyes forgó
apeva – négy alapapevával indulva – 1024 apevát adna.
Nos, jó szerencsét a saját forgó apeva megíráshoz és összerakásához!
*
* *
2019. október 12., szombat
A civilizáció legnagyobb tévedése
Nem
csigázom az érdeklődést bevezető gondolatokkal, megfigyelések, elemzések stb.
ismertetésével. Egyből kimondom: a civilizáció legnagyobb tévedése a matematika
oktatása.
Persze, lehetne most elvitatkozni olyanokon, hogy civilizáció nyomairól
régóta beszélhetünk, az iskolai matematikaoktatás a modern kor vívmánya,
amelyre akár büszkék is lehetnénk.
Én úgy látom a helyzetet, hogy a matematikatanítás valóban az egyik
legfontosabb pillére a modern iskolának, köztiszteletnek örvend, pedagógiai
fejlődést is tud felmutatni, mégis összességében egy nagy csődöt leplez el.
Mi a gondom? Miről beszélek?
Úgy vélem, a jelenlegi matematikaoktatás mesterembereket készít fel, de
talán leginkább kereskedőket. Akinek jól kell tudniuk számolni, összeadni,
kivonni, szorozni és osztani. Fontos a számla pontossága. És fontos a
megrendelt munka pontos elvégzése. Minden szakmai kompetenciához egy jó adag
számtan és mértan ismeret szükségeltetik. Ennyi. Kész is vagyunk.
Közben nem mindenki lesz kereskedő vagy mester, azok többsége pedig meg is
utálja kellően a matematikát egy életre. Ennyi. Ezzel is készen vagyunk. Nagy
előnyei vannak ennek a helyzetnek.
De mi is ez a helyzet?
A helyzet az, hogy az emberek nagy, nagyon nagy része intelligencia
dolgában koldusszegény. Mondhatjuk: nem képes gondolkozni, a gondolkodás
értelmében. Bajlódik, sőt, gyakran agresszíven támad silány sztereotípiákkal. Kritikátlan,
vagy még gyakrabban kritikátlanul kritikus, hőbörgő, bajban van saját
igényeinek, érdekeinek felismerésével és képviseletével. Elszomorító, méltatlan
látvány.
Ezzel szemben okos emberekre lenne szükség. Intelligens emberekre. Szinte
mindenki megfelelő mentális képességekkel születik, de utána minden összefog a
gondolkodás csodája ellen. Hát igen, a mesternek inasra, a gyárosnak melósra, a
kereskedőnek csicskára, a királynak katonára, a papnak hívőre, a politikusnak
szavazóra van szüksége. És ezek ne is legyenek lángelmék, de még kritikai
kritikusok sem.
Értjük, a civilizáció csődjének alapos oka, a fent az egyik oldalon
felsoroltak szempontjából haszna van.
A társadalom, jövőnk mást akar: okos intelligens embereket.
E célból a legfontosabb és a legsürgetőbb feladatunk az lenne, hogy a
matematikaoktatásról váltsunk gondolkodásoktatásra. A matematika továbbra is
jelen lenne, mert a matematika a legjobb homokozó a gondolkodás számára, sőt,
később atombomba is lesz az intelligens ember kezében, de kis zsenge korban,
amikor a magzat lávájából képződik a személyiség, minden erőnket a gondolkodás,
az élő természetes intelligencia kibontakoztatására kellene koncentrálni.
*
* *
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)