Van egy álmom: elérni minden könyvet

Könyvtárak évezredek óta léteznek: magánkönyvtárak is, közkönyvtárak is. Ma már a közkönyvtárak hálózata az élet megszokott része.

Közben érthető, hogy egyetlen magánkönyvtár, de egyetlen közkönyvtár sem képes mindig minden igényt kielégíteni. Fantasztikus eredmény a különféle, jelenleg csak országon belül működő könyvtárközi kölcsönzések. Talán még fantasztikusabb eredmény, bár valójában ma még talán inkább ígéret, hogy digitális nyomtatás révén percek alatt hozzájutunk a kívánt könyvhöz.

Közben még – legalábbis széles körben - nem tudatosult az a ma már teljesen jogos és reális igény, hogy az emberiség minden írásos műve szabadon elérhető legyen elektronikus formában. (Itt teljesen fölösleges mondani, hogy bármikor és azonnal, ez az elektronikus forma természete.)

Azt nem fölösleges mondani, hogy: ingyen. Bár ez egy kissé bonyolultabb, án roppant fontos téma, amelyre vissza kell térni.

Nehéz lenne-e megvalósítani ezt az álmot? Technikailag semmiképpen. A Google a hírek szerint a munka jelentős részét elvégezte, hatalmas kapacitása lenne a feladat befejezéséhez. Bár itt egy nagyon lényeges pontra kellene mutatni: a „statikus” digitalizálás, vagyis az, amikor képet nyerünk az eredeti műről, nem lenne elég az igazi álom megvalósításához. A számítástechnika persze már most is (jó ideje) képes „olvasni” a kép szövegét (ami mindenféle keresés elengedhetetlen feltétele). A nagy, irdatlanul nagy feladat az eredeti szöveg jegyzetekkel való ellátása stb.

Sejthető, hogy az emberiség egyszer belevág ebbe a munkába, és az is sejthető, hogy itt üdvös lenne egy szigorúan szabályozott verseny, ki tudna jobb formában, jobb kiegészítésekkel (jegyzetek, kommentárok, tördelés, fordítás) kínálni a műveket.

Mindez jó, nagyszerű lenne – és reális. Sőt, mindent egybe vetve ésszerű, gazdaságos. De van egy nagy akadály, és ez az anyagi érdek, amely itt a szerzői jog fennkölt formájában jelenik meg. A szerzői jog intézménye ma már eze sebből vérzik, hagyományos formájában anakronisztikus, az előrelépés gátja. És mellesleg sok vonatkozásban alantos fegyver egyesek kezében.

De ez a probléma már jóval szélesebb, az egész internetet érinti – és nem csak az internetet. Két jellemző példa: az üres adathordozókra kivetett „termékdíj”, illetve a vendéglátóhelyekre kivetett „kulturális járulék”. Mind a két esetben keletkezik egy jelentős bevételi forrás, már csak annak igazságos elosztását kellene megoldani (ez várat magára). A második esettel kapcsolatban volt hosszú évekkel ezelőtt egy javaslatom: ahelyett, hogy a zeneadót csak azokra a vendéglátóhelyekre vessék ki, amelyek zenét „szolgáltatnak (komoly ellenőrzési apparátus mellett), fizezze ezt az adót minden vendéglátóhely, és vesse magára, ha nem szolgáltat zenét.

Nem teljes azonos, de hasonló a javaslatom az internetre vonatkozóan, bár itt inkább így kellene fogalmazni: az ingyenes internet (és mindenféle szöveges, képes, hang és mozgó tartalom) ingyenessége hamisság, hiszen egyrészt a legtöbb ember díjat fizet az internet használatáért, másrészt kénytelen irdatlan mennyiségű általában ostoba és hamis reklámot eltűrni, ami hihetetlen bevételeket generál sok szolgáltató számára. Kellene egy általános elektronikus adó, és utána egy ingyenesen elérhető internet, ingyenesen elérhető tartalom, ingyenesen elérhető könyv.

* * *