Részlet F. M. naptár-naplójából
ÁPRILIS
(ősi
magyar nevén Szelek hava)
Április
1.
Ez a bolondok
napja. Bár ahogy a világ áll, mintha az év mind a 365 napja az övék lenne.
2025. Ez
már az igazi tavasz… Paraszt őseim vére megpezsdül bennem, bizseregnek az
ujjaim, hogy a földet túrjam. Előszedtem a kis kerti szerszámaimat. Ha lesz
erőm, és nem teper le egyből valami trópusi hőség, (sajnos, most úgy néz ki), rendbe
szedem a 3 pici kertecskét a ház körül. Vagy 10 éve szakítottam ki a törmelék,
szemét, beton markából. Kb. 3 éve nem
tudtam foglalkozni vele. Senki másnak nem jutott eszébe…
Április
2.
Előttem
l42 évvel (l805) ezen a napon született Hans Christian Andersen, Szerettem a
meséit, némelyik azóta új életre kelt (Kis hableány, Jégkirálynő).
Thormay
Cecile – az újra felfedezett írónő. Hosszú évtizedekig tiltó listán volt, most
újra felfedezték. 1937-ben halt meg. Eddig – mondom, eddig -még nem olvastam
tőle semmit. Oly sok könyv vár még arra, hogy elolvassam, - ha jut rá időm… A
szemem sajnos, türelemre int. Már (ez sem) megy úgy, mint régen.
Az
autizmussal élők világnapja. Valamikor l980 körül alakult meg az első,
autistákkal hivatalos keretek között foglalkozó szervezet. Erősen gondolkoztam,
és jelentkeztem felvételre. Nem vettek fel, logopédust nem kerestek. Akkor
sajnáltam. Ma már úgy gondolom, valamiért így kellett történnie. Talán többet
segíthettem így.
Április
3.
1970-ben,
- 22 éves voltam - hatalmas hóvihar tombolt szülőfalumban ezen a napon.
Leszaggatta még a villanyvezetékeket is. Az átadásra váró idősek otthonában
ügyeltem, egyedül. Félelmetes, ugyanakkor gyönyörű látvány volt.
Április
4.
2025. Ma
az egyik könyvszekrényemet rendezgettem. Bele is feledkeztem rendesen, régi
„kincsekre” bukkantam, a tibeti és a maja kultúráról. Drága apámmal egymás
kezéből vettük ki annak idején, úgy olvastuk. De jó is volt…
Április
5.
Évek
óta kb. ilyentájt rendezik a Sakura ünnepet a Füvészkertben.
Régi
mondás: „Ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince”. A Sakura-ünnep miatt nem bántam, hogy nem
esik.
Április
6.
129
éve, 1896-ban április 6.-án nyíltak meg az első modernkori olimpiai játékok.
Athénban. Azóta sok sportág eltűnt, több új van, sajnos, az olimpia eszméje is
változóban.
Április
7.
2025.
Három év után meguntam a „házhoz szállított” kosztot. Ma újra a kezembe vettem
a fakanalat. Sertéscombot sütöttem, aszalt szilvával, fokhagymával. Isteni
volt! Lehet, hogy visszaállok a saját szám íze szerint készült ételekre.
Április
8.
Jucus születésnapja.
Gimiben padtársak voltunk. Az idén (2025.) 59 éve, hogy érettségiztünk.
Április
9.
Április
10.
2025. Közgyűlés.
Ez a ház úgy váltogatja a közös képviselőket, mint más az alsóneműjét. És
persze az, aki éppen megy, mindig visz magával valamennyi pénzecskét, aminek
bottal üthetjük a nyomát. Most talán felújítják végre a liftet,
már nagyon időszerű.
Közgyűlés
után az egyik nagy kedvencemet hallgattam: Ivan Rebroff. Ez a zseniális énekes
mindig felderít: Ki tudja, miért? 😊
Talán, mert emlékeztet egy – számomra nagyon kedves – személyre.
Április
11.
A
magyar költészet világnapja. Ha minden nagy költőnknek külön napot szeretnénk
adni az évben, több hónapot is meg tudnánk tölteni velük, annyi zseniális
költőnk volt/van… Csak a kedvencek: Arany János, Wass Albert, Veöres Sándor. Régen
arról álmodtam, költő, író leszek. Ma már nem álmodozom erről. Csak írok, ha
„rám jön”.
Április
12.
2025.
Ma csoda történt. Egy pici fiúcska született a szomszéd családba.
Szeretem a gyerekeket, a gyerekhangokat magam körül. Varázslatos energiák
vannak a gyerekek körül
Április
13.
Április
14.
Már
113 éve… 1912-ben történt a Titanic tengerjáró luxushajó katasztrófája. Az
emberi gőg, sznobizmus és ostobaság felülírja az életet.
Április
15.
Leonardo
da Vinci születésnapja (1452) A valaha
élt egyik legcsodálatosabb művész, zseniális elme, volt.
A
fügefám teljes pompájában. Remélem, jó idő jön rá. Még soha ennyi gyümölcsöt
nem hozott. Tavaly (2024.) is volt rajta szépen. Az okos és jó pesti ember, ha
megkívánja a fügét (természetesen a más fáján növőt), nem levesz a fáról néhány
szemet. Ha tudná, gyökerestül vinné el az egészet. Ha az nem sikerül, hát
letöri az ágakat gyümölcsöstől és úgy viszi el. Ez történt. Bizony,
megsirattam. Alig tudtam helyrehozni.
Április
16.
1970. E
napon halt meg 46 éves korában Váci Mihály. költő, Hanoiban. A hátába kapott
egy lövést. Halála mélyen megrendített. Gimnazista koromban leveleztem vele.
Sajnos, mára nagyjából elfelejtették, mert jobbára csak néhány „vonalas” versét
ismerték. Kár. Szépen írt. Gyönyörű szerelmes versei is voltak. Idézet egyik
-számomra nagyon kedves – verséből:
„Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E parttalan zokogás, mely térdet,
ölet sosem lel”…
* * *
