Stratégia a megszűntetve megőrzéshez

A kritika mindig is kitöltötte a rendelkezésre álló teret. Mindenki kiadja magából a maga kritikáját, és minden megkapja a magáét. Ezért meg is lep, amikor egy újabb kritika hallatára meglepődöm

Most viszont rá kellett jönnöm, hogy ami az elmúlt időszakban két ilyen meglelő meglepődés mögött van inkább megrendülés. A két célkeresztbe vett téma, vagy ha tetszik: eszmény a szakértelem és a hazafiság.

Megrendülés, mert fel kellett ismernem, hogy most a kritikák nagy részében van valami megfontolandó, meggondolandó és továbbgondolandó.

Megrendülés, mert ez a két fogalom számomra mindig is elsőrendű érték, erkölcsi imperatívusz volt – és maradna, de a kritikák hatására valóban csak „megszüntetve megőrizve”… És ilyen erkölcsi imperatívuszok esetében a megszűntetés-fázis iszonyatosan nehéz és fájdalmas.

Minden hitem alapja a tudás és a tudás kultusza. De hiába, a szakértelemnek, mint a tudáshad gyalogságának számláján immár túl sok rovás van erkölcsi kihágások erőszakoskodások miatt..

A hazaszeretet is az életszeretetem egyik alapja. De hiába, ezt sokak számára alattomos pórázzá változtatták. Ebben a témában ez valóban sok évezredes gyakorlat, de, úgy látszik, minden új generáció újra és újra megtéveszthető.

Tudom, kevés megrendülni. Stratégia kell a szakértelem és a hazafiság „megszűntetve megőrzéséhez”.

Jó hírem van: ezek megtalálhatók A civilizációban.

* * *

Ortodoxia és újítás

Feleszmélésem óta kezdett tudatosulni bennem egy sajátos kettősség, gimnazista koromban már egészen tisztán láttam: szilárd ortodox is vagyok, lelkes újító is. Ez nem csak a politikára vonatkozott, ahol a legkönnyebb ezt értelmezni, de mindenre… (Hogy a „minden” ne hasson üres frázisként, mondjuk vonatkozott ez a művészetre, erkölcsre stb.)

Világosan láttam, hogy mind a hétköznapok mélyében, mind a közélet rivaldafényes színpadán más típusok, más típusú lelkületek sikeresek. A leggyakoribb a kritikus attitűd, a minden, vagy legalább majdnem mindennek a tagadása, akár gyűlölete. Terveztem is A kritikátlan kritika kritikája megírását. Nem lett volna hosszú. (Azóta be is bizonyosodott a számomra, hogy a hosszú mű nem az én műfajom. Az is bebizonyosodott, hogy a haiku az én műfajom.)

(Folytatom.)