Kié a feladat?

Amióta az eszemet tudom, éreztem, észleltem a bennem lévő jóságot. Amely egy volt a bennem fellelhető sok tulajdonság között. Talán nem a legjellegzetesebb, bizonyára nem a legkövetkezetesebb, nem a legerősebb. De ott volt. Néha-néha nagyon csendesen, néha-néha igen teátrálisan rohant ki a színpad elejére. Volt, amikor előre szólt. Volt, amikor utólag megdorgált. De ott volt, mindig, hűségesen.

És lám, a hosszú évtizedek alatt folyton erősödött. Nem zsarnokoskodik. Nem is kell. Kivívott magának egy kényelmes és biztonságos helyet, kivívott magának egy jókora tiszteletet a többi tulajdonságom között, és békésen – de éberen – figyel. Engemet is. A világot is. De csak rám szól.

Mintha az én feladatom lenne megváltoztatni a világot…

A mindenki és a mindig köde

Minden embernek minden pillanatában van egy jónak vélt vélekedése, egy jónak szánt szándéka, egy jónak hitt ítélete. De ezek sokszor, mint apró súlytalan vízcseppek lebegnek, nem fényt és meleget, inkább hideg süket ködöt képeznek körülöttünk.

Nekünk meg egy bővizű erős sodrású folyó kell, hogy továbbjuthassunk, egy jobb világ felé.


* * *

Egy ablak, egy bejegyzés

Az elmúlt években magával ragadott az internet határtalansága. Változékony, de mindig elnyerhető simulékony technikája már-már az erotikával vetekszik. Minden kihívás, minden programozási rejtvény felcsigáz, ideig-óráig ellenáll, azután kéjesen megadja magát.

Építesz várakat, légvárakat, homokvárakat, kártyavárakat. Építesz tornyokat, világítótornyokat, Bábel-tornyokat, Eiffel-tornyokat. Építesz kartotékokat, könyvárakat, Alexandriai könyvárakat, levéltárakat, kottatárakat. Építesz profiltárat, közösséget, hálózatot, szellemvasutat. Építesz adatbázisokat, adatbányákat, adattemetőket, adatfelhőket, címkefelhőket...

Az elektronikus pókháló porvakondokjaiként székünkbe szögezve rohangálunk szédült káprázatunkban. Kihányt építményeink kupacai jelzik a keresésre elpazarolt létünket.

Sajnáljam-e azt a százezer órát, amit ez a kivonulás a régi világból elvett tőlem? Vagy legyek boldog attól az egytől, amely egy haikut adott nekem?

Nem tudom… Mi a fontosabb: benne lenni az időnkben, vagy megmaradni a jövő emlékezetében?

Megírok egy verset, egy mesét, egy tudós kéziratot. A hátramaradók megtalálják, tudják, mit lehet kezdeni vele. De ki mit tud kezdeni internetes csodáinkkal? Senki, semmit… Ezeknek nem lesz új kiadása. Nem lesz múzeuma. Minden építményünk az enyészeté lesz. Azon nyomban, ahogy mi.

Igen, ezt a blogot senki nem fogja folytatni, ha megszületik az utolsó bejegyzés. A technika sem teszi lehetővé. De az új világ magával ragadó határtalansága sem.

Nem, ez nem az enyészet orgiája. A százezer óra most egy ablakká sűrűsödik bennem. Oda lépek és kinézek…

És lesz majd egyszer egy bejegyzés, amely mesél neked arról, mit lehet látni ezen az ablakon át…

Hazugság, féligazság, igazság

Nem kell ezer hazugság, hogy eltemessük az igazságot. Megteszi ezer féligazság is.
Egy féligazság féligazság. Az éber elme akár könnyen is el tud bánni felemásságával. De a féligazság áradata megfullasztja a sokaság elméjét. A féligazság ura uralma alá hajtja a sokaságot.
És mindig lesznek olyanok, akiket a féligazságok nem tévesztenek meg, nem kábítanak el. Akik nem hódolnak be a csorba igazságnak.
A jó mesében az igazság mindig győz. Az életben csupáncsak megmutatja magát.
Sötét éj ereszkedik a Földre, de a legsötétebb éj után is felvirrad a hajnal.
Igen, újra és újra megvilágítja világunkat a teljes, az egyszerű, az örök igazság, a változás igazsága.
Hegel, a nagy gondolkodó felismerte: ami valóságos, ésszerű.
Ami ésszerű, az viszont nem téveszti szem elől az igazságot.
Légy valóságos ember, és kövesd az igazságot!
Gondolkozz!
Kérdezz!

Öl, nem öl, erősít

Ami nem öl, erősít – tartja az optimista közmondás.

Ennek igen szarkasztikus cáfolata a nevezetessé tett brit kutatók legújabb felfedezése, mely szerint a pesszimisták továbbélnek. Vajon mi lehet az igazság?

Az igazság bizonyára az, hogy minden, ami nem öl, de felmerülhet az ölés gondolata, egy kicsit mégis öl. Egy kicsit – vagy nagyon – koptat. És ami egy kicsit öl, egy kicsit koptat, az elvesz egy kicsit egy véges készletből.

Igen, mindenki egy induló zsetonkészlettel kezdi meg földi pályafutását az életnek nevezett játékkaszinóban. Nem öl meg a becsapás, az arcul csapás, a megaláztatás, a packázás, az árulás, a megsebzés. Szerencsés esetben megerősít. És nekem sem kell tétlenül és bambán bóklásznom a kaszinóban. Játszhatok, nyerhetek, gyarapíthatom a zsetonjaimat. De a becsapás, az arcul csapás, a megaláztatás, a packázás, az árulás, a megsebzés emészt, koptat, megrövidít. Fáradhatatlanul és szenvtelenül…

Én akármennyire nyerhetek, attól a játszmának, saját magamnak nem vethetek győztes véget. A játszmában csak az enyészet győzhet, mihelyt elfogy a játékzsetonom.

Ezért minden, ami nem öl, megtesz valamit a megölésemben. A megölésemért.

Ma egy közeli ember egy kicsit megölt. Egy távoli ember is. Egy véletlen ember is. Az adósom is. A hitelezőm is. A hatóság is. A másik hatóság is. A rádió is. A rendezetlen ügyeink is. A tudatlanság is. A kapzsiság is… Hosszú, hosszú, hosszú a sor…

Igen, vagyok. Itt vagyok. Most vagyok. Dac a végtelennel.

Még ma is erősebb, mint tegnap.

Még százévesen is erősebb, mint tegnap.

De ami belőlem megöletett, az hiányzani fog, örökre a játszmából.

Bár magam sose ölnék, bár válnék ilyen erőssé!…

Harci jelentés

Tolsztojnál nagyobb író, Einsteinnél nagyobb tudós, Jézusnál nagyobb újító lakozik bennem, de még alig adtam valamit a világnak, ami ezek nevéhez méltó.

Bizonyítani nem, adni akarok.

De vajon, normális ember mondhat ilyet?

Igen, ha így érzi!

Légy bátor, ember! Vállald a benned lakozót, a beléd helyezett ígéretet, tehetséget!

A becsület azzal kezdődik, ha becsülettel tartod meg a benned lévő ígéretet.

Először magaddal megharcolva, azután a világgal.

Ma egy üzenet...

Ma egy üzenet jelent meg gondolataimban. Továbbítom azoknak, akik megérthetik.

Keresztény testvérek!

Róma érsekének krisztusi korban lévő választassék!

Annak szolgálata 7 évre szóljon!

12 törzsetek mindegyike egy apostolt jelöljön meg, és azok újra együtt üljenek utolsó vacsorát!

Nehéz lesz utatok az emberi igazság birodalmába, de a hit, a szeretet és Jézus élete megsegít.