Ami nem öl, erősít – tartja az optimista
közmondás.
Ennek igen szarkasztikus cáfolata a
nevezetessé tett brit kutatók legújabb felfedezése, mely szerint a pesszimisták
továbbélnek. Vajon mi lehet az igazság?
Az igazság bizonyára az, hogy minden, ami
nem öl, de felmerülhet az ölés gondolata, egy kicsit mégis öl. Egy kicsit –
vagy nagyon – koptat. És ami egy kicsit öl, egy kicsit koptat, az elvesz egy
kicsit egy véges készletből.
Igen, mindenki egy induló zsetonkészlettel
kezdi meg földi pályafutását az életnek nevezett játékkaszinóban. Nem öl meg a
becsapás, az arcul csapás, a megaláztatás, a packázás, az árulás, a megsebzés.
Szerencsés esetben megerősít. És nekem sem kell tétlenül és bambán bóklásznom a
kaszinóban. Játszhatok, nyerhetek, gyarapíthatom a zsetonjaimat. De a becsapás,
az arcul csapás, a megaláztatás, a packázás, az árulás, a megsebzés emészt,
koptat, megrövidít. Fáradhatatlanul és szenvtelenül…
Én akármennyire nyerhetek, attól a játszmának,
saját magamnak nem vethetek győztes véget. A játszmában csak az enyészet
győzhet, mihelyt elfogy a játékzsetonom.
Ezért minden, ami nem öl, megtesz valamit
a megölésemben. A megölésemért.
Ma egy közeli ember egy kicsit megölt. Egy
távoli ember is. Egy véletlen ember is. Az adósom is. A hitelezőm is. A hatóság
is. A másik hatóság is. A rádió is. A rendezetlen ügyeink is. A tudatlanság is.
A kapzsiság is… Hosszú, hosszú, hosszú a sor…
Igen, vagyok. Itt vagyok. Most vagyok. Dac
a végtelennel.
Még ma is erősebb, mint tegnap.
Még százévesen is erősebb, mint tegnap.
De ami belőlem megöletett, az hiányzani
fog, örökre a játszmából.
Bár magam sose ölnék, bár válnék ilyen
erőssé!…
