Vegyél egy hegedűt! Tekerd el lazára a
húrokat! Most húzd el rajtuk a vonót!
Hallasz valamit? Egy alig hallható
kellemetlen nyikorgást?
Most húzd meg feszesre, jó feszesre a húrokat,
és érintsd meg a vonóval!
Mi ez? Megszólalt volna egy égi hang?
Igen, megszólalt egy égi hang. Része lettél egy csodának.
Így működik a művész, a feszülő húr. És
így nem működik a lazán létező ember. Lehet egyszerű, lehet primitív, lehet
racionális. Ha nem jól megfeszített húrok mesteri hangszere, nem ajándékozhatja
meg a többieket a szépség és az öröm csodájával.
Az emberi élethez pedig kellenek a szépség
és az öröm csodái! Nem elegendő a hétköznapi szépség és a hétköznapi öröm.
