Hát persze,
ezzel
(Mese)
József gyorsan végzett a második
műszakjával, és kissé unottan készült a tv elé ülni és megnézni a legújabb
sorozat következő epizódját. Előtte megszokásból tett egy kört a neten.
Véletlenül tévedt egy ismeretlen oldalra, de néhány szó valamit megmozgatott
benne. Beleolvasott ebbe-abba. Értette és nem is értette tisztán, mit olvas.
„Így járunk ezzel a sok
információval, ezzel az állandó sietéssel, versenyfutással. A videóklip az új
minta. Nem bírjuk kivárni egy gondolat végét, azt leharapja a következő, de az
is leharapva…” – valami ilyesmit hozhatott ki az átsuhanó érzésből, ha nagyon
akarta volna szavakba önteni azt. Ilyen szándéka nem volt, annak ellenére, hogy
igen értelmes és racionális ember volt.
Mégis, valami arra vette,
hogy az egyik cikket újra elolvassa, lassabban, és jobban odafigyelve.
„Naptár? Saját naptár?
Hmm, ez érdekes ötlet… De kellene ez nekem?” Első gondolata az volt: „Már csak
ez hiányzik nekem. Ott a polcon állnak a karácsonykor kapott könyvek… Istvánnal
és Károllyal most agyalunk egy startupon…”
Szinte automatikusan
letöltötte a felkínált naptárat. „Mi gond van abban, ha letöltünk magunknak
valamit, ha az ingyen van?” – ilyesmi motoszkálhatott a mutatóujja agyában, ha
lett volna agya.. De hát a szokás hatalma… Mutatóujja csak az elmúlt egy évben
negyvenkilencezer hatszázötvenhétezer klikkelt.
„Nahát, ez egy üres
naptár!” – csodálkozott József, és nyomban elcsodálkozott, hogy csodálkozik,
hiszen az ismertető is ezt mondta. „Egy dolog olvasni róla, és más meglátni.”
nyugtatta magát József és alaposabban tanulmányozta az üres naptárat.
Ez sokat segített, hogy
valamit megértsen, sőt, abban is, hogy a képzelete beinduljon. A képzelet
felébresztette a tettvágyat is.
„Hát persze, ezzel
kezdjük!” – és az Április 8. sorba beírta József születésnapja”
Hirtelen elszégyellte
magát és gyorsan beírta November 29. sorába: „Kovács Míra”… És ekkor jött az
első kis csoda. Valami súgta fülébe: „Ez a te naptárad! Ez a te naptárad.”
Persze, a monitor a hibás. Egy kis könnycsepp elhomályosította a látását, de
József gyorsan letörölte és kiegészítette November 29. bejegyzését: Anyák
napja!
József elmentette a naptárt,
kikapcsolta gépet, de nem ült a tv elé, az epizód fele úgy is elment már. Beült
a fotelbe és elmerült emlékeibe…
* * *