2025. május 26., hétfő

József naptára


 

Hát persze, ezzel

(Mese)

József gyorsan végzett a második műszakjával, és kissé unottan készült a tv elé ülni és megnézni a legújabb sorozat következő epizódját. Előtte megszokásból tett egy kört a neten. Véletlenül tévedt egy ismeretlen oldalra, de néhány szó valamit megmozgatott benne. Beleolvasott ebbe-abba. Értette és nem is értette tisztán, mit olvas.

„Így járunk ezzel a sok információval, ezzel az állandó sietéssel, versenyfutással. A videóklip az új minta. Nem bírjuk kivárni egy gondolat végét, azt leharapja a következő, de az is leharapva…” – valami ilyesmit hozhatott ki az átsuhanó érzésből, ha nagyon akarta volna szavakba önteni azt. Ilyen szándéka nem volt, annak ellenére, hogy igen értelmes és racionális ember volt.

Mégis, valami arra vette, hogy az egyik cikket újra elolvassa, lassabban, és jobban odafigyelve.

„Naptár? Saját naptár? Hmm, ez érdekes ötlet… De kellene ez nekem?” Első gondolata az volt: „Már csak ez hiányzik nekem. Ott a polcon állnak a karácsonykor kapott könyvek… Istvánnal és Károllyal most agyalunk egy startupon…”

Szinte automatikusan letöltötte a felkínált naptárat. „Mi gond van abban, ha letöltünk magunknak valamit, ha az ingyen van?” – ilyesmi motoszkálhatott a mutatóujja agyában, ha lett volna agya.. De hát a szokás hatalma… Mutatóujja csak az elmúlt egy évben negyvenkilencezer hatszázötvenhétezer klikkelt.

„Nahát, ez egy üres naptár!” – csodálkozott József, és nyomban elcsodálkozott, hogy csodálkozik, hiszen az ismertető is ezt mondta. „Egy dolog olvasni róla, és más meglátni.” nyugtatta magát József és alaposabban tanulmányozta az üres naptárat.

Ez sokat segített, hogy valamit megértsen, sőt, abban is, hogy a képzelete beinduljon. A képzelet felébresztette a tettvágyat is.

„Hát persze, ezzel kezdjük!” – és az Április 8. sorba beírta József születésnapja”

Hirtelen elszégyellte magát és gyorsan beírta November 29. sorába: „Kovács Míra”… És ekkor jött az első kis csoda. Valami súgta fülébe: „Ez a te naptárad! Ez a te naptárad.” Persze, a monitor a hibás. Egy kis könnycsepp elhomályosította a látását, de József gyorsan letörölte és kiegészítette November 29. bejegyzését: Anyák napja!

József elmentette a naptárt, kikapcsolta gépet, de nem ült a tv elé, az epizód fele úgy is elment már. Beült a fotelbe és elmerült emlékeibe…

 

 


* * *