2013. december 31., kedd

Életlopás

Sokan ismerik, ismerhetik azt a nap mint nap jelentkező rossz érzést, hogy nem érjük utol magunkat. Bosszankodunk, hogy erre nem maradt idő, sajnálkozunk, hogy arra sem jutott. Gyűlik az egyre kevésbé ledolgozható restancia, kimúlnak vissza nem hozható lehetőségek…
Talán nagyot markolunk az életből, és ezért keveset fogunk? Ágról-ágra ugráló őseinket bizonyára nem nyugtalanították a restanciahegyek. De ördögtől való-e, ha többet akarunk?
Ami megváltoztatta, emberré tette őseinket, az a munka, de főleg a munkamegosztás. Én művelem a földet, te gondozod az állatokat. Én vadászok, te szösz. A többet akarás és a többet tudás szédületes versenye szédületes fejlődést, szédületes gazdagságot, szédületes kényelmet – és idővel szédületes igazságtalanságot teremtett. Megjelent az efféle munkamegosztás is: te dolgozol, én pihenek. Te kínlódsz, én örömködök.
Nincs időm mindenre? Sebaj, az az ember majd felássa a földet helyettem, nekem. Vagy felsöpör, rendet rak, megfőz, ledolgozza  a restanciámat… És ha ez a megoldás így beválik, az lesz az én szolgám. Mert a földet jövőre is fel kell ásni. És egyébként is akadnak még feladatok…
Mennyi idő hiányzik nekem, hogy becsületes erőfeszítésekkel megtehessek mindent, amit szeretnék? Tíz perc? Egy óra? Ki tudja… De bizonyos vagyok, hogy ha ésszerűen szabályozom vágyaimat és becsületes erőfeszítéseket teszek, egyensúlyban tarthatom az időt és az erőt.
De mi van akkor, ha nagy a csábítás, hogy sokat akarjak, és hogy felejtsem el a becsületet meg a becsület által erőltetett erőfeszítéseket? Ha könnyű lecsípni egy másik és egy harmadik ember idejéből pár percet az én szolgálatomra? És ha egymillió ember idejéből egy-egy percet lecsípek?
A gazdagság életlopás.
A munkát megoszthatjuk, így mindenki jobban jár. De az életet nem!
Ahhoz, hogy harmóniában, boldogan élhessünk, utol kellene érni magunkat.


2013. december 21., szombat

Ne légy dugó! Légy szelep!

Az indulat a társadalomban olyan, mint a meleg az autó motorjában. Az élet folyton termeli a legkülönfélébb indulatokat. Termel haragot is, termel gyűlöletet is.
A civilizáció tragédiája az, hogy évezredek óta megtanultuk gerjeszteni és hasznosítani az indulatot, a haragot, a gyűlöletet is. Idővel ezt iparrá is tettük.
A náci gyűlöletgyárat sikerült szétrombolni, de a romokon egy jobb, gyűlöletmentes világot felépíteni nem sikerült. Nem sikerült ledobni magunkról a múlt, a gyűlöletkultúra terhes örökségét. Mindenki megtalálta a maga kisebb-nagyobb gyűlöletét. A gyűlölködők hadai új szövetségeket kötnek. Még a gyűlölet gyűlölői, sőt a gyűlölet áldozatai közül is sokan fertőződtek meg. Gyűlölet feszül gyűlöletnek.
Sokan vannak, akik viszont parancsolatnak, küldetésnek érzik a gyűlölet elfojtását a Földön.
Az erjedés elfojtásával készül a bor. Különösen a jó bor.
De ami jó a borkészítésnél, nem biztos, hogy jó a jobb világ építésében.
A becsületes elfojtó dugónak képzeli magát az üvegben, amelybe elzártatott a rossz szellem.
Ne tedd, becsületes testvér!
Ne légy dugó! Légy szelep!
Ne légy gát! Légy zsilip!
Szolgáld az igazságosságot! Az szüljön neked békét és szabadságot!
A fattyú szabadság elposványosítja a Földet a gyűlöletlidércek légiói számára.
Csak az igazságosság válthat meg minket. 

2013. december 2., hétfő

A parvis titka

Ki vitatná a navigációs sáv fontosságát? Mi tagadás, azok közül, aki felkeresik, avagy éppenséggel rátévednek a Változó Világra, sokan panaszkodnak a tájékozódás nehézségeire. Csóválni szoktam a fejemet: hát, ha a változó világon nem lehet eltévedni, akkor hol? Vajon mire számított ez a panaszkodó jámbor felfedező?
Jó, rendben, segítsünk embertársainkon, könnyítsük meg a tájékozódást. Nos, erre jó a weben egyre gyakrabban használt, lassan-lassan már szabvánnyá váló navigációs sáv. Ezt felső vízszintes menünek is nevezik (régi szóhasználattal: tartalomjegyzék).
Elhatároztam tehát, hogy készítek egy ilyet. De mi kerüljön fel rá? Egy hagyományos írásművel szemben egy sok oldalból álló internet „portál” nem bontható ennyire egyszerűen főfejezetekre, fejezetekre, alfejezetekre. Ezeket az oldalakat semmi nem rendezi valamilyen fizikai rendbe, mint ahogy a nyomdai kötés a papírlapokat. Némi túlzással azt is mondhatjuk, hogy bármelyik oldal jelentheti egy fejezet vagy alfejezet elejét. A feladat bizony nagy szabadságot biztosít a szerkesztőnek, de el is vár valamilyen jó koncepciót. Szép alkotói feladat…
Egy triviális elem lóg ki a sorból, mi több, tolakodik első helyre: az úgynevezett Kezdő oldal.
Ez a triviálitás akasztott ki. Több időt kellett szentelnem ennek az obligát Kezdő oldalnak, mint a navigációs sáv összes többi elemének.
Ez jelen esetben nem csak egy oldal puszta átnevezését kívánta, hanem – lehetőleg – beemelését a Változó Világ sajátos koncepciójába. Lehetőleg, mert ezt semmi és senki nem kényszerítette. Csupán a hely szelleme…
És ez a szellem megszólalt, és egy igen szellemes megoldást sugallt. Így lett a Kezdő oldalból Parvis – Előtér az összes terekhez.
De mi ez a Parvis? Mi a Parvis – titka?
És mik ezek az összes terek?
Elmagyarázom.
Legközelebb, már későre jár…



2013. október 14., hétfő

Gyarlóság és gyűlölet

Sokan szoktak elgondolkozni az ember legnagyobb bűnén. Bulgakov például azt tartotta, hogy ez a gyávaság.
De valóban ez lenne a legsúlyosabb vétek egy rossz világban? Nem az-e az igazi bűn, ami rosszá teszi a világot, többek között okot teremt a félelemre, a gyávaságra?
És mi teszi rosszá a világot? Hosszú, igen hosszú listát tudnánk összeállítani erről, de ha vizsgálnánk az összefüggéseket, azt, hogy mi minek a következménye, könnyen jönnénk rá arra, hogy a szeretettelenség, annak különböző fokozatai, és elsősorban a szeretettelenség felső foka, a gyűlölet teszi rosszá a világot.
Vajon mi szül, mi szít gyűlöletet az emberben?
A gonoszság?
Bár így lenne! Akkor magunk is elbánhatnánk a rosszal a világon.
A döbbenetes az, hogy a legártalmatlanabb emberi gyarlóságaink is gyűlöletnél képesek kikötni.
Már Publius Cornelius Tacitus, időszámításunk első évszázadában élt római történetíró is észlelte, és írta le szomorúan: „Sajátossága az emberi természetnek az, hogy gyűlölje, akit megsértett.”

Ó, világ gyarlói, vigyázzatok! Ártatlan hétköznapi tökéletlenségeitek, hibáitok, vétségeitek egy ártatlan lejtőre löknek, de az ártatlan lejtő alján tragikus szakadék tátong: a gyűlölet toborzó helye.

2013. október 10., csütörtök

A tér

A tér a legősibb és egyben a legrejtélyesebb fogalom.
Megértve azt, megérthetjük a világ legnagyobb titkát. És úgy látszik, mára a megértés kapujához értünk.



2013. szeptember 24., kedd

Egy ablak, egy bejegyzés

Az elmúlt években magával ragadott az internet határtalansága. Változékony, de mindig elnyerhető simulékony technikája már-már az erotikával vetekszik. Minden kihívás, minden programozási rejtvény felcsigáz, ideig-óráig ellenáll, azután kéjesen megadja magát.
Építesz várakat, légvárakat, homokvárakat, kártyavárakat. Építesz tornyokat, világítótornyokat, Bábel-tornyokat, Eiffel-tornyokat. Építesz kartotékokat, könyvárakat, Alexandriai könyvárakat, levéltárakat, kottatárakat. Építesz profiltárat, közösséget, hálózatot, szellemvasutat. Építesz adatbázisokat, adatbányákat, adattemetőket, adatfelhőket, címkefelhőket...
Az elektronikus pókháló porvakondokjaiként székünkbe szögezve rohangálunk szédült káprázatunkban. Kihányt építményeink kupacai jelzik a keresésre elpazarolt létünket.
Sajnáljam-e azt a százezer órát, amit ez a kivonulás a régi világból elvett tőlem? Vagy legyek boldog attól az egytől, amely egy haikut adott nekem?
Nem tudom… Mi a fontosabb: benne lenni az időnkben, vagy megmaradni a jövő emlékezetében?
Megírok egy verset, egy mesét, egy tudós kéziratot. A hátramaradók megtalálják, tudják, mit lehet kezdeni vele. De ki mit tud kezdeni internetes csodáinkkal? Senki, semmit… Ezeknek nem lesz új kiadása. Nem lesz múzeuma. Minden építményünk az enyészeté lesz. Azon nyomban, ahogy mi.
Igen, ezt a blogot senki nem fogja folytatni, ha megszületik az utolsó bejegyzés. A technika sem teszi lehetővé. De az új világ magával ragadó határtalansága sem.
Nem, ez nem az enyészet orgiája. A százezer óra most egy ablakká sűrűsödik bennem. Oda lépek és kinézek…
És lesz majd egyszer egy bejegyzés, amely mesél neked arról, mit lehet látni ezen az ablakon át…

2013. szeptember 8., vasárnap

Az igazság megismerése

Én ismerem az igazságot. Elmondhatom neked. Elmondhatom még egypár embernek. De nem mondhatom el mindenkinek. Megkínálhatlak téged egy jó ebéddel. Kioszthatok egy adag ételt egypár éhezőnek. Azzal ők, még ha rövid időre is, de jól lakhatnak. És holnap? Megszerzel holnap is magadnak igazságot. Jutsz-e holnap is ételhez? És a többi néhány milliárd ember?
Az igazság hihetetlen.
Ha elhiszik, érthetetlen.
Ha megértik, félelmetes. Az előrántott igazság megdöbbenti az embereket. Ezért ha elmondom az igazságot, elárulom azt.
Az igazság titok. Titokká igyekszik befalazni a hazugság is. De a tudás számára a tudatlanságból és a hazugság emelte fal puszta lég.
Vértezd fel magadat tudással, és ismerd meg a titkot, az igazságot.
Az igazság vár téged, mert csak a szívedbe tudja elültetni a folytatás magvait.
De ne próbáld azt méltatlanul megszerezni. Képessé és méltóvá válj az igazság megismerésére.
Ehhez el kell indulni a tudás útján, ezer próbatételt vállalva.

Indulj el! Maga az út megtanítja majd neked a többit!


2013. szeptember 6., péntek

Békét akarunk a világban!

„Emeljük magasba a kiáltást: békét akarunk a világban! Ne legyen többé háború! Nem az erőszak vezet a békéhez, a háború háborút szül!” – mondta Ferenc pápa vasárnap délben a Szent Péter téren az Úrangyala-imádság előtt mondott hosszú békefelhívásában.  Az egyházfő hozzátette, hogy Szíriában is a párbeszéd a béke egyetlen útja. „Minden fél tegye le a fegyvert, és hagyja magát lelkiismerete szavától vezetni, hogy az egyéni érdekek védelmébe való bezárkózás helyett bátran és határozottan lépjenek rá a találkozók és a tárgyalások útjára!” – hangoztatta a pápa, éppen egy nappal Barack Obama amerikai elnöknek a Szíriával szembeni katonai csapásról szóló bejelentését követően.
Az egyházfő tart a háborús helyzet esetleges drámai alakulásától, ezért a Szíria, a Közel-Kelet és az egész világ békéjéért meghirdetett imanapot és böjtöt szeptember 7-ére. Az imanap központi helyszíne a római Szent Péter téren lesz: Ferenc pápa vezetésével itt fognak imádkozni este hét órától éjfélig.
„Az emberiségnek szüksége van a békét hirdető tettekre!" – mondta Ferenc pápa.
Nem olyan régen minden becsületes ember kötelességének érezte szóban és tettben kiállni a béke mellett. A békeszolgálat mérték volt. A haladó világi békemozgalom erős és erőt adó volt.
Minden normális ember békét akar. De a békét nem elég akarni! Harcolni kell érte.
Fel, békeharcosak! Régiek és újak! Nem szégyen egy idős pápától példát, erőt meríteni.
Nem szégyen, dicsőség a békemozgalom tiszta forrásaihoz visszatérni!
Békét akarunk a világban! Ne legyen többé háború!

A látnokok

1989-ben egy bizonyos Jean Verne a garázs mélyén heverő bőröndben megtalálta az 1905-ben elhunyt híres dédapjának, Jules Verne egy kiadatlan, 1863 körül írt regényét, Párizs a XX. században címmel. Micsoda sors: a XX. századnak egészen a végén, 1994-ben jelentették meg, mintegy a történelmet folyásában meg nem zavarva, a zseniális elme jóslatait.
A regény méltán keltett szenzációt, és nem csak Franciaországban, azt már 1995-ben megjelentették magyarul is. Izgalmas elgondolkoztató olvasmány, amelyre különösen most érdemes figyelni, amikor sokfelé kommentálják Isaak Asimov 1964-ben megfogalmazott jóslatait arról, hogy milyen lesz a világ ötven év múlva, azaz 2014-ben.
Elámulhatunk a látnokok látnoki képességein, amikor a technika csodáit vetítik előre, de az igazi elmét ez nem hipnotizálja. Az igazi elme azt firtatja: jobb lett-e a világ?
Mit üzen Verne? Íme, egy részlet a Párizs a XX. században című regényből:
“- Fogyasztani, fogyasztani! – sopánkodott Michel. – Mindig ugyanaz a nóta!
– Igazad van, fiacskám, de ez a nóta a kenyérről nagyon-nagyon bánatos dallamú olykor.
– Végül is, Michel – kérdezte Huguenin bácsi -, mihez akarsz kezdeni?
– Ha teljesen független lennék, bácsikám, megvalósítanám a gyakorlatban a boldogság négy alapfeltételét, amelyekről régebben olvastam valahol.
– És melyek azok, ha szabad érdeklődnöm? – így Quinsonnas.
– Szabad levegőn élni, bírni egy nő szerelmét, feladni minden ambíciót, s valami sosem látott, szép dolgot teremteni...”

2013. szeptember 1., vasárnap

A Változó Világ és a QSJ

1995 őszén Magyarországon Változó Világ néven új ismeretterjesztő könyvsorozat indult el. A sorozat a méltán klasszikussá vált francia Que Sais-Je ? [magyarul: Mit Tudok Én?] (QSJ) sorozat példáját követte, így többek között szigorúan ragaszkodik egy kényelmes zsebformátumhoz és a fix, 128 oldalas terjedelemhez. Ennél is fontosabb viszont a sorozat tartalmi igényessége és enciklopédikus jellege, az állandó törekvés, hogy a kis kötetekben foglalt tudás hitelesen, világosan és élvezetesen legyen közvetítve. A QSJ a modern francia történelem egyik legtragikusabb pillanatában, a náci megszállás kezdetén fogant, míg a Változó Világ a kapitalizmus magyarországi restaurációjának kezdetén született.
A két sorozat hasonlóságának igazából nincs különösebb jelentősége. A francia sorozat, amely – talán nem egészen véletlenül éppen akkor átélt egy nagyobb válságot, és kénytelen volt átalakulni sajátos szövetkezetből egy klasszikus gazdasági társasággá – következetesen és eredményesen működött, katalógusa pedig átlépte a hihetetlennek látszó 4000-es számot. És bár a QSJ szerkesztősége szemmel láthatóan társadalmilag elkötelezett, és nem idegenkedik az innovációtól sem (több lépésben felújította a sorozat félévszázados arculatát, wiki szoftverre tette katalógusát, megteremtett egy új kötettípust, ambiciózuson és nem sikertelenül foglalkozik szerzői jogainak nemzetközi forgalmával), a francia sorozat megmaradt annak, ami: egy könyvkiadási projekt.

Ezzel szemben a Változó Világ kezdetben inkább spontán módon, de hamarjában tudatosan egy más, izgalmas úton, más cél felé indult el, és ez a cél: egy társadalmi projekt.

(Részlet A változó világ az új kor kezdetén c. készülő kötetből)

2013. július 19., péntek

Ki tudná megtanítani nekem a jó nyelvet?

Az emberek könnyen megértik és elfogadják annak szükségét, hogy ha más, kedvezőbb terepen akarnak boldogulni, az anyatejjel együtt magukba szívott nyelv mellett igen komoly erőfeszítésekkel, akár évekig tartó munkával meg kell tanulniuk egy másik nyelvet. Egész embert, erős emberakaratot kívánó feladat ez. Ugyanakkor, ha az emberek menekülni akarnak a rossz emberi kapcsolatok valamelyik fejedelemségéből a jó emberi kapcsolatok valamelyik új fejedelemségébe, eszükbe nem jut az ottan beszélt nyelv megtanulása. Nem fogják fel, hogy az általuk vágyott új helyen nem feltétlenül értik meg dadogásukat örökölt nyelvükön.
Igen, nyelvében él a jóság, a szeretet, a bölcsesség. Milyen egyszerű a földi vándorlás igazsága: az arabokkal arabusul!  És milyen nehezen érthető a lelki vándorlás igazsága. Pedig ha megtanulnánk a megfelelő nyelvet, talán vándorolni sem kellene: egy új nyelv elsajátításával megismerhetjük rossz gyermekünkben a keresett jó gyermeket, rossz társunkban a keresett jó társunkat, ellenfelünkben partnerünket, ellenségünkben sorstársunkat.

Ó, egek, ki tudná megtanítani nekem a jó nyelvet?

2013. június 23., vasárnap

Hazugság, féligazság, igazság

Nem kell ezer hazugság, hogy eltemessük az igazságot. Megteszi ezer féligazság is.
Egy féligazság féligazság. Az éber elme akár könnyen is el tud bánni felemásságával. De a féligazság áradata megfullasztja a sokaság elméjét. A féligazság ura uralma alá hajtja a sokaságot.
És mindig lesznek olyanok, akiket a féligazságok nem tévesztenek meg, nem kábítanak el. Akik nem hódolnak be a csorba igazságnak.
A jó mesében az igazság mindig győz. Az életben csupáncsak megmutatja magát.
Sötét éj ereszkedik a Földre, de a legsötétebb éj után is felvirrad a hajnal.
Igen, újra és újra megvilágítja világunkat a teljes, az egyszerű, az örök igazság, a változás igazsága.
Hegel, a nagy gondolkodó felismerte: ami valóságos, ésszerű.
Ami ésszerű, az viszont nem téveszti szem elől az igazságot.
Légy valóságos ember, és kövesd az igazságot!
Gondolkozz!
Kérdezz!

2013. június 9., vasárnap

A gyökerek

Ugye, csodálatos ez a hatalmas erős fa?
És mi a fa igazsága? Amit látsz, és amit nem látsz, együtt. Igen, te látod a fa gyönyörű dús koronáját, kemény törzsét, de nem látod mélybe nyúló gyökereit. Ha látnád, megdöbbennél, mennyire emlékeztet a láthatatlan igazság a láthatóra, mintha tükörképe lenne. Ellentét és azonosság, fordított igazság és az igazság teljessége. Az egyik korona a fényt halássza, a másik az éltető nedveket, és e kettőből lesz a fa megújuló igazsága, az újabb évgyűrű a törzsben, az új levelek ezrei.
Igen, gyökereivel teljes a fa igazsága. De ne hidd, hogy másképpen van az ember. Az ember sem gyökértelen. Ellenkezőleg, az ember gyökerei a legerősebbek, és az örök világ kezdetéig nyúlnak vissza.
Az én gyökereim a tegnapba nyúlnak, és a tegnapban anyám és apám gyökereiből sarjadnak, és beléjük kapaszkodnak, kiszakíthatatlanul. Anyám és apám gyökerei életet adtak gyökereimnek, az én gyökereim viszont, amíg csak élek, óvón éltetik azokat, azok meg éltetik nagyszüleim gyökereit, és így tovább évszázadokon és évezredeken és évmilliárdokon keresztül.
Kétled, hogy eleven láncolat lenne az egymásba fonódó életek emlékezete? Holott, visszahozhatatlan emlék lenne a halott ős tárgyakba, művekbe, dokumentumokba át nem mentett emléke? Tévedés. Te magad is úgy érzed sokszor, erre vagy arra nem emlékszel, és láss csodát, egy színre, egy illatra, egy hangra kiugrik a feledés sötétségéből egy élő jelenet, amely akár meg is változtathatja az életedet, az egész világot. Mint egy kis táplálékcsepp, amely felkúszik a gyökerekből a korona felé.
Csodálatos és hatalmas az ember gyökérzete. Átfog életeket, átfog korszakokat, átfog földrészeket, átfog kultúrákat, átfogja az egész társadalmat, az egész világot. Minden ember felmenői között találni királyt, és találni parasztot, bátor és gyáva, bölcs és ostoba, jó és rossz embert.
„Félek az egykönyvű embertől.” – mondta Aquinói Tamás. De nem jobb az egykönyvű embernél az egygyökerű. Félelmetes az új egygyökerű hittérítők buzgó mozgalma, amely mostanában harcol Európa keresztyén gyökereinek primátusáért. Nem kevésbé félelmetes a nekifeszülő alternatíva, amely zsidó-keresztyén gyökérpárnak adná a primátust.
Ne! Ne engedjük meg gyökereink pusztítását! Óvjuk meg az emberi haladást, megóvva a múlt, az igazság, a haladás teljességét!
Tisztelem pogány gyökereimet. Tisztelem az indiai, a kínai, a görög, az azték, a maja kultúrát. Tisztelem a görög isteneket és a görög ateistákat. Tisztelem Mózest, Buddhát, Konfuciust, Jézust, Mohamedet. Tisztelem Spartacust. Tisztelem a tudósok és gondolkodók száz nemzedékét. Tisztelem a reneszánszt és a felvilágosodást. Tisztelem a munkásmozgalmat. Tisztelem a forradalmakat! Tisztelem a modern kor ezerféle útkeresését, Tolsztojétól Gandhiéig.
Ez a tisztelet szabaddá és felelőssé tesz.

Ez a tisztelet táplálja az új termést. Az én fám, az én életem új termését.

2013. március 9., szombat

A négy oszlop


Az embert nagy vonalakban 80 ezer tulajdonság jellemzi. Ezek közül négy a legfontosabb.
Első az intelligencia. Ezzel a tulajdonsággal valamilyen formában minden létező rendelkezik, akár az elektron. Ha jobban ismernénk a természete, bizonyára nem kételkednénk ebben, hogy elismernénk, hogy ma még nem tudunk az elektron intelligenciájával vetélkedő számítógépet készíteni.
A második, jóval magasabb rendű tulajdonság a műveltség. Sokan, különösen a hiányos műveltségűek lenézik ezt a tulajdonságot, azt tartva, hogy a műveltség nem egyéb, mint úgymond mechanikusan memorizált ismeretanyag. Azt kellene megérteni, hogy az a létező, amely ugyan tud számolni, tud gondolkodni, de nem a benne tárolt, a birtokba vett tudásanyag valamilyen felhasználásával képes ezt végezni, hanem mindig és csak az inputot képes feldolgozni, lényegében az, amit a matematikai tudományok automatának neveznek.
A harmadik, lenyűgözően magasrendű tulajdonság a kreativitás. Ezen a téren művészek, tudósok és istenek versenyeznek. Ez a géniuszok világa.
A negyedik, legmagasabb rendű tulajdonság a felelősség tudata. Itt véget ér a versengés. Nincsenek művészek, tudósok, istenek. Egyszerű emberek világa. Itt ők a végső kérdésekre, a jó, az igaz és az út kérdéseire adnak válaszokat.

2013. március 8., péntek

Öl, nem öl, erősít



Ami nem öl, erősít – tartja az optimista közmondás.
Ennek igen szarkasztikus cáfolata a nevezetessé tett brit kutatók legújabb felfedezése, mely szerint a pesszimisták továbbélnek. Vajon mi lehet az igazság?
Az igazság bizonyára az, hogy minden, ami nem öl, de felmerülhet az ölés gondolata, egy kicsit mégis öl. Egy kicsit – vagy nagyon – koptat. És ami egy kicsit öl, egy kicsit koptat, az elvesz egy kicsit egy véges készletből.
Igen, mindenki egy induló zsetonkészlettel kezdi meg földi pályafutását az életnek nevezett játékkaszinóban. Nem öl meg a becsapás, az arcul csapás, a megaláztatás, a packázás, az árulás, a megsebzés. Szerencsés esetben megerősít. És nekem sem kell tétlenül és bambán bóklásznom a kaszinóban. Játszhatok, nyerhetek, gyarapíthatom a zsetonjaimat. De a becsapás, az arcul csapás, a megaláztatás, a packázás, az árulás, a megsebzés emészt, koptat, megrövidít. Fáradhatatlanul és szenvtelenül…
Én akármennyire nyerhetek, attól a játszmának, saját magamnak nem vethetek győztes véget. A játszmában csak az enyészet győzhet, mihelyt elfogy a játékzsetonom.
Ezért minden, ami nem öl, megtesz valamit a megölésemben. A megölésemért.
Ma egy közeli ember egy kicsit megölt. Egy távoli ember is. Egy véletlen ember is. Az adósom is. A hitelezőm is. A hatóság is. A másik hatóság is. A rádió is. A rendezetlen ügyeink is. A tudatlanság is. A kapzsiság is… Hosszú, hosszú, hosszú a sor…
Igen, vagyok. Itt vagyok. Most vagyok. Dac a végtelennel.
Még ma is erősebb, mint tegnap.
Még százévesen is erősebb, mint tegnap.
De ami belőlem megöletett, az hiányzani fog, örökre a játszmából.
Bár magam sose ölnék, bár válnék ilyen erőssé!…

2013. február 24., vasárnap

A szépség és az öröm csodái


Vegyél egy hegedűt! Tekerd el lazára a húrokat! Most húzd el rajtuk a vonót!
Hallasz valamit? Egy alig hallható kellemetlen nyikorgást?
Most húzd meg feszesre, jó feszesre a húrokat, és érintsd meg a vonóval!
Mi ez? Megszólalt volna egy égi hang? Igen, megszólalt egy égi hang. Része lettél egy csodának.



Így működik a művész, a feszülő húr. És így nem működik a lazán létező ember. Lehet egyszerű, lehet primitív, lehet racionális. Ha nem jól megfeszített húrok mesteri hangszere, nem ajándékozhatja meg a többieket a szépség és az öröm csodájával.
Az emberi élethez pedig kellenek a szépség és az öröm csodái! Nem elegendő a hétköznapi szépség és a hétköznapi öröm.


2013. február 19., kedd

Harci jelentés


Tolsztojnál nagyobb író, Einsteinnél nagyobb tudós, Jézusnál nagyobb újító lakozik bennem, de még alig adtam valamit a világnak, ami ezek nevéhez méltó.
Bizonyítani nem, adni akarok.
De vajon, normális ember mondhat ilyet?
Igen, ha így érzi!
Légy bátor, ember! Vállald a benned lakozót, a beléd helyezett ígéretet, tehetséget!
A becsület azzal kezdődik, ha becsülettel tartod meg a benned lévő ígéretet.
Először magaddal megharcolva, azután a világgal.

2013. február 13., szerda

Ma egy üzenet...


Ma egy üzenet jelent meg gondolataimban. Továbbítom azoknak, akik megérthetik.

Keresztény testvérek!
Róma érsekének krisztusi korban lévő választassék!
Annak szolgálata 7 évre szóljon!
12 törzsetek mindegyike egy apostolt jelöljön meg, és azok újra együtt üljenek utolsó vacsorát!

Nehéz lesz utatok az emberi igazság birodalmába, de a hit, a szeretet és Jézus élete megsegít.