Az indulat a társadalomban olyan,
mint a meleg az autó motorjában. Az élet folyton termeli a legkülönfélébb
indulatokat. Termel haragot is, termel gyűlöletet is.
A civilizáció
tragédiája az, hogy évezredek óta megtanultuk gerjeszteni és hasznosítani az
indulatot, a haragot, a gyűlöletet is. Idővel ezt iparrá is tettük.
A náci gyűlöletgyárat
sikerült szétrombolni, de a romokon egy jobb, gyűlöletmentes világot felépíteni
nem sikerült. Nem sikerült ledobni magunkról a múlt, a gyűlöletkultúra terhes
örökségét. Mindenki megtalálta a maga kisebb-nagyobb gyűlöletét. A gyűlölködők
hadai új szövetségeket kötnek. Még a gyűlölet gyűlölői, sőt a gyűlölet
áldozatai közül is sokan fertőződtek meg. Gyűlölet feszül gyűlöletnek.
Sokan vannak, akik viszont
parancsolatnak, küldetésnek érzik a gyűlölet elfojtását a Földön.
Az erjedés elfojtásával
készül a bor. Különösen a jó bor.
De ami jó a
borkészítésnél, nem biztos, hogy jó a jobb világ építésében.
A becsületes elfojtó
dugónak képzeli magát az üvegben, amelybe elzártatott a rossz szellem.
Ne tedd, becsületes
testvér!
Ne légy dugó! Légy
szelep!
Ne légy gát! Légy
zsilip!
Szolgáld az igazságosságot!
Az szüljön neked békét és szabadságot!
A fattyú szabadság elposványosítja
a Földet a gyűlöletlidércek légiói számára.
Csak az igazságosság válthat
meg minket.
