A Kalasnyikov-elmélet

A Kalasnyikov-elmélet

– Meddig élek még? Még ennyit? Tavasszal lettem ötvenéves. Száz évet élni ma már nem csoda… De mennyit kellene élnünk, hogy ne akarjunk még tovább itt maradni? Túl nagy, netán mérgező vágy örök életre áhítozni?

– De minek az örök élete tenne boldoggá? Magad számára kérnéd, ahogy vagy, testtel-lélekkel? Vagy az is megnyugtatna, ha csupán az oly érző lelkednek adatik meg?

– Nekem, és persze, nem csak nekem a testem is „oly érző”. De, tudom, te nem hiszel a lélek halhatatlanságában sem. Igaz? – kérdezte rezignáltan Jacques, közben tekintete szinte könyörgött egy megnyugtató tagadó válaszért. Beleivott vörös borába.

– Én nem hiszek semmiben, de szívesen eljátszom minden gondolattal… – válaszolt zavart mosollyal Jean.

Hosszasan elmerengett. A magas házsorok között a már lilába forduló égnek csak egy keskeny csíkja látszott. A lila 50 árnyalatával, néhány apró magányos bárányfelhő fehérjével, szabályos időközönként elhúzó repülőgépével ez a távoli égszelet is az esti város, az utcai nyűzsgés, a vidám, fényes tarkaság része akart lenni, legalábbis úgy gondolta Jean, a festő, költő és filozófus. De érezve Jacques súlyos tekintetét, megszeppent, és folytatta.

– Vannak vallások, amelyek azt hirdetik, hogy a lélek öröktől örökké él, csak vándorol egyik testből a másikba. Mások, mint például az Írás vallásai csak annyit mondanak, hogy aki megszületett, az saját lelket kap, amely innentől kezdve halhatatlan. De arról, hogy ezek a majd örökre megmaradó lelkek honnan jönnek, hol, mikor, hogyan és miért keletkeznek, ezek a vallások valójában hallgatnak. Közben persze, ezekről a kérdésekről ezerszámra vannak egyéni vélekedések, spekulációk, egész elméletek, iskolák, próféciák, titkos tanok is találhatók… De a lényeg változatlanul az, hogy az Írás vallásai szerint a lelkek az emberrel együtt születnek, az ember szaporodásával együtt szaporodnak. Hogyan? Jótékony homály fedi…

– Hát az első esetről, miképpen látták el lélekkel az első, frissen elkészített embert, van leírásunk. – vetette közbe fel Jacques tetetett komolysággal, szippantgatva a szőlő és a napfény igazságát rejtegető bor finom illatát.

– Remélem, most nem a szemtelen Jean Effel mesteremre gondolsz! – nevetett Jean. – De vajon hol az igazság?…

A kávézó terasza előtt japán turisták csoportja vonul el, meg-megállva és hangosan vitatkozva.

– Látod, én úgy gondolom, hogy a helyzet éppen fordítva áll, mint ahogy a Könyv hívei hirdetik. Szerintem lelkünk öröktől létezik, öröktől jön, öröktől készül földi életére, vagy arra, ami osztályrészül kijut neki, és ha teljesítette feladatát, küldetése véget ér, elenyészik… Leteszi a fegyvert, vagy a lantot, vagy amit akarsz…

Jacques döbbent, tágra nyílt szemekkel nézte barátját. Jean megint hosszasan figyelte a most már bársonyos feketébe boruló ég-csíkot. Súlyos szomorúsággal mondta:

– Nem tudom, mi történhet a lélekkel utána… Lehet, miért ne lehetne, hogy van folytatás… Legalább egyesek számára…

…

  

Sose búcsúzz

https://www.valtozovilag.hu/sose.htm

Az elme izgatása

Éppen egy éve boncolgattam a Pí szám izgalmas kérdéseit, cseppet sem sejtve, hogy hamarosan olyasmibe botlok vele kapcsolatban, ami minden eddiginél izgalmasabb. Legalábbis számomra. Nem, nem jól fejeztem ki magamat. A dolog mindenki számára (aki matematikai értelemben nem teljesen frigid) izgalmas. Számomra pedig duplán, abból kifolyólag, hogy vélhettem: én voltam az első, aki felfigyelt erre. Magyarul: aki kitalálta.

Matematikában, meg hasonlókban (talán kivéve a politikát) irtó nehéz újat kitalálni. Furcsa, de a vak sors ezen kegyét sokan túlértékelik. De mindegy, ez egy másik téma. Most nézzük meg, mibe botlottam?

Kérem, hogy mindenki őrizze meg a nyugalmát, maradjon ülve, ne lapozza tovább a webet. Nem egy matematikai lecke következik. Egy lottószelvény kitöltése tízszer annyi szellemi kapacitást igényel, mint a következő néhány sor követése.

Nos, arra gondoltam, hogy ez a csodaszám olyan kacifántos, hogy egyszerűen elképzelhetetlen, hogy valami ne legyen benne. Mármint valamilyen szám. Bármilyen szám. Például a te születési dátumod, természetesen számszerűen leírva: 19490805. Vagy az a szellemes jelszó: 123456. És így tovább.

Létezik ilyen? Mármint az, hogy a Pí-ben benne legyen bármely egész szám? Előfordulhat-e az, hogy például az egyes egymilliószor következik egymás után (ami ugyebár, egy szám, csak neve sincs szegénynek).

Bevallom, nem tudom. Pontosabban: úgy érzem, hogy nem tudhatom, vagyis nem tudom bizonyítani sem az igent, sem a nemet. Éppenséggel leteszem (minden kényszer nélkül) a garast az igen mellett. Bízom a Pí-ben! Hogy miért? Hát, ezt is, ki tudja. Matematikusi intuíció leginkább. Meg az a nagyfokú biztonságérzet, hogy ezt valóban reménytelen bebizonyítani vagy megcáfolni.

A matematikában az ilyen frivol állításokat egy igen szép, komoly szóval illetik: hipotézis. Ez azt jelenti, hogy valami lehet így, vagy lehet fordítva, de az egyiket sem tudjuk bebizonyítani. (Csak mellesleg: a matematikában soha sem kell mind a két esetet külön „elintézni”. Elég csak az egyiket, a másik ebből automatikusan adódik. Bár ez igazából akkor lenne jogos, ha garanciánk lenne, hogy a matematika ellentmondásmentes.)

De mire jók az efféle hipotézisek? Ó, roppantul ambicionálják az elmét. Mind a professzionális, mind az amatőr elmét. 

* * *