AI vs MEBA

 

Az AI-nak becézett „mesterséges intelligencia” egyre nagyobb rémületben tartja egyre több embert.

Joggal.

Csakhogy itt van egy komoly félreértés is, amely növeli a bajt, összezavarja a lehetséges – és fontos – védekezést. Ez a tévedés pedig az, amit az elnevezése is megerősít, hogy a mesterséges intelligencia mesterséges. Furcsa jelző ez. Mesterre utal, de ma már senki nem mesterműre gondol, hanem Frankenstein démonjára, esetleg génmanipulált vírusokra, és persze, robotokra. Ezek mind rémisztő dolgok, bár közben annyi hasznot, csodákat remélünk a minket kiszolgáló robotoktól, hogy töretlenül dolgozunk megteremtésükön.

A mesterséges intelligencia mégis egészen más. Nem látható, nincs fizikai „létezése”, mint a robotoknak, mégis jön, van, uralkodni kezd rajtunk. Létezése az istenekéhez hasonló: transzcendens. Enyhén szólva.

Nos, ezt a tévedést kellene eloszlatni. A mesterséges intelligencia „láthatatlan”, de nem, mint az istenek, hanem mint a Windows Vgí más szoftver. Nem transzcendens, hanem „csak” kemény tanulást ogényel. Vagyis ne álljunk az AI előtt, mint egy büszke barbár a római légionáriusok előtt.

Mindezekre figyelemmel, én az AI elnevezés helyett a MEBA elnevezést javasolnám. A MEBA jelentése Multi Empiria Based App, vagyis egyszerűsítve: multi (nagy, mindenre kiterjedő) empirikus tanuláson alapuló program. (Mellékesapró kuriózum: bár az angol ismeri az empirical jelzőt és az empiricism főnevet, az empiria fogalmára nincs elfogadott szava.)

 

* * *

 

Dac a végtelennel

 

* * *

Pi-apeva

 

A komoly művelt emberek március 14-én a híres-nevezetes-misztikus Pí-t ünneplik (lévén a nap numerikus formája 3.14, ami a végtelen Pí jelképpé vált rövidítése).

Egy tudós társaságban óvatlanul partalan vitákat provokáltam, amellyel senkit nem untatnék, de közben elhangzott egy érdekes, bár kissé zavaros történet: „Azt hallottam, hogy létezik az ősi indiai írásokban egy vers, amely arról szól, hogy Krisna körtáncot jár a falubeli tehénpásztorlányokkal az erdőben. Minden szanszkrit betűnek megfelel egy szám. Ha behelyettesíted a vers betűit a megfelelő számokkal, megkapod Pí értékét.”

Akárhogy legyen Krisnával és a táncairól szóló versekkel, egy biztos: költők régóta próbálkoznak a Pí-vel összefüggő formákat kiötleni. Legnépszerűbbek talán az a forma, ahol a vers minden következő sota annyi betűt vagy éppenséggel szót tartalmaz, amilyen számjegy következik a Pí-nem.

Ekkor homlokomra csaptam, és azt mondtam: legjobb az lenne, ha az apeva mértékegységét (logikáját, technikáját) követjük, vagyis szótagokban gondolkozunk!

És ilyen lenne a Pí-apeva (vagy akár szerényen: pi-apeva), olyan vers, amelyben minden sorban annyi szótag van, amilyen számjegy áll a Pí megfelelő pozíciójában. Ezek pedig (apevához illően ot sorban gondolkozva: 3, 1, 4, 1, 5. Roppant érdekes, hogy így a vers „gerince” 3-4-5, csak éppen megszakítva egy-egy egy szótagos sorokkal.

Nyomban látszik, hogy egy pi-apeva a „klasszikus” apevávak szemben egy szótaggal kevesebbet tartalmaz, tehát még egyet csavar a szószaporításon (bár még milyen messze vagyunk a juliádától),

Még valami fontos: mivel a Pí végtelen, így stílusos lenne megengedni a végtelen pi-verseket. Lehet próbálkozni. A lényeg az, hogy senki ne érezze magát kötve az ötsoros szabályhozü (Egyébként a klasszikus apevánál sem tilos (vétek vagy rossz ízlés ötnél több sort megalkotni.)

Végül egy izgalmas kérdés: született már a világon oi-apeva?

Igen, Úgy éreztem nem lett volna szép a piszta ötlettel jelentkezni. Kötelességemnek éreztem először magamon kipróbálni.

És íme, figyelmetekbe ajánlom az első általam ismert pi-apevát

 

Madárcsics

szól

kora hajnal.

Már

hangol az élet.

 

P. S. A madárcsics is egy még publikálatlan alkotásom. Harmincvalahány áve sétáltunk családostól a Szent István parkban, amikor elragadtatva felkiáltottam: micsoda csodás madárcsics. Nagy derültség támadt erre a nyelvújításra. Madárcsics, család, derű… Mi kell még az embernek?

 

 

* * *