A
komoly művelt emberek március 14-én a híres-nevezetes-misztikus Pí-t ünneplik
(lévén a nap numerikus formája 3.14, ami a végtelen Pí jelképpé vált
rövidítése).
Egy tudós társaságban óvatlanul partalan vitákat provokáltam, amellyel
senkit nem untatnék, de közben elhangzott egy érdekes, bár kissé zavaros
történet: „Azt hallottam, hogy létezik az ősi indiai írásokban egy vers, amely
arról szól, hogy Krisna körtáncot jár a falubeli tehénpásztorlányokkal az
erdőben. Minden szanszkrit betűnek megfelel egy szám. Ha behelyettesíted a vers
betűit a megfelelő számokkal, megkapod Pí értékét.”
Akárhogy legyen Krisnával és a táncairól szóló versekkel, egy biztos: költők
régóta próbálkoznak a Pí-vel összefüggő formákat kiötleni. Legnépszerűbbek talán
az a forma, ahol a vers minden következő sota annyi betűt vagy éppenséggel szót
tartalmaz, amilyen számjegy következik a Pí-nem.
Ekkor homlokomra csaptam, és azt mondtam: legjobb az lenne, ha az apeva
mértékegységét (logikáját, technikáját) követjük, vagyis szótagokban
gondolkozunk!
És ilyen lenne a Pí-apeva (vagy akár szerényen: pi-apeva), olyan vers,
amelyben minden sorban annyi szótag van, amilyen számjegy áll a Pí megfelelő
pozíciójában. Ezek pedig (apevához illően ot sorban gondolkozva: 3, 1, 4, 1, 5.
Roppant érdekes, hogy így a vers „gerince” 3-4-5, csak éppen megszakítva
egy-egy egy szótagos sorokkal.
Nyomban látszik, hogy egy pi-apeva a „klasszikus” apevávak szemben egy
szótaggal kevesebbet tartalmaz, tehát még egyet csavar a szószaporításon (bár
még milyen messze vagyunk a juliádától),
Még valami fontos: mivel a Pí végtelen, így stílusos lenne megengedni a
végtelen pi-verseket. Lehet próbálkozni. A lényeg az, hogy senki ne érezze magát
kötve az ötsoros szabályhozü (Egyébként a klasszikus apevánál sem tilos (vétek
vagy rossz ízlés ötnél több sort megalkotni.)
Végül egy izgalmas kérdés: született már a világon oi-apeva?
Igen, Úgy éreztem nem lett volna szép a piszta ötlettel jelentkezni.
Kötelességemnek éreztem először magamon kipróbálni.
És íme, figyelmetekbe ajánlom az első általam ismert pi-apevát
Madárcsics
szól
kora hajnal.
Már
hangol az élet.
P.
S. A madárcsics is egy még publikálatlan alkotásom. Harmincvalahány áve
sétáltunk családostól a Szent István parkban, amikor elragadtatva
felkiáltottam: micsoda csodás madárcsics. Nagy derültség támadt erre a
nyelvújításra. Madárcsics, család, derű… Mi kell még az embernek?
*
* *
