Pi-apeva

 

A komoly művelt emberek március 14-én a híres-nevezetes-misztikus Pí-t ünneplik (lévén a nap numerikus formája 3.14, ami a végtelen Pí jelképpé vált rövidítése).

Egy tudós társaságban óvatlanul partalan vitákat provokáltam, amellyel senkit nem untatnék, de közben elhangzott egy érdekes, bár kissé zavaros történet: „Azt hallottam, hogy létezik az ősi indiai írásokban egy vers, amely arról szól, hogy Krisna körtáncot jár a falubeli tehénpásztorlányokkal az erdőben. Minden szanszkrit betűnek megfelel egy szám. Ha behelyettesíted a vers betűit a megfelelő számokkal, megkapod Pí értékét.”

Akárhogy legyen Krisnával és a táncairól szóló versekkel, egy biztos: költők régóta próbálkoznak a Pí-vel összefüggő formákat kiötleni. Legnépszerűbbek talán az a forma, ahol a vers minden következő sota annyi betűt vagy éppenséggel szót tartalmaz, amilyen számjegy következik a Pí-nem.

Ekkor homlokomra csaptam, és azt mondtam: legjobb az lenne, ha az apeva mértékegységét (logikáját, technikáját) követjük, vagyis szótagokban gondolkozunk!

És ilyen lenne a Pí-apeva (vagy akár szerényen: pi-apeva), olyan vers, amelyben minden sorban annyi szótag van, amilyen számjegy áll a Pí megfelelő pozíciójában. Ezek pedig (apevához illően ot sorban gondolkozva: 3, 1, 4, 1, 5. Roppant érdekes, hogy így a vers „gerince” 3-4-5, csak éppen megszakítva egy-egy egy szótagos sorokkal.

Nyomban látszik, hogy egy pi-apeva a „klasszikus” apevávak szemben egy szótaggal kevesebbet tartalmaz, tehát még egyet csavar a szószaporításon (bár még milyen messze vagyunk a juliádától),

Még valami fontos: mivel a Pí végtelen, így stílusos lenne megengedni a végtelen pi-verseket. Lehet próbálkozni. A lényeg az, hogy senki ne érezze magát kötve az ötsoros szabályhozü (Egyébként a klasszikus apevánál sem tilos (vétek vagy rossz ízlés ötnél több sort megalkotni.)

Végül egy izgalmas kérdés: született már a világon oi-apeva?

Igen, Úgy éreztem nem lett volna szép a piszta ötlettel jelentkezni. Kötelességemnek éreztem először magamon kipróbálni.

És íme, figyelmetekbe ajánlom az első általam ismert pi-apevát

 

Madárcsics

szól

kora hajnal.

Már

hangol az élet.

 

P. S. A madárcsics is egy még publikálatlan alkotásom. Harmincvalahány áve sétáltunk családostól a Szent István parkban, amikor elragadtatva felkiáltottam: micsoda csodás madárcsics. Nagy derültség támadt erre a nyelvújításra. Madárcsics, család, derű… Mi kell még az embernek?

 

 

* * *