2019. július 20., szombat

Egy test töprengései



Egy test töprengései

Pszt, ne moccanj!... Nem szeretném, ha felébrednének…
Szeretlek…
Béke önt el, ha érzem melegedet… Béke, rend, nyugalom…
Annyira ismerlek… Mégis, minden érintésed az új felfedezés perzselő izgalmával ajándékoz meg… Most odavetem a kezemet, és finoman hozzáérek a csípödhöz… Milyen finom és meleg a bőröd… Lazulj el! És tompítsd az érzéseid, hogy ne riasszuk fel őket! Kövesd figyelmesen ezt a finom áramlást magadban!
Olyan, mint egy megtévedt fénypatak a világban, amely te vagy… Lassan, csillogva árad, körbe futja a magukba merült galaxisokat… Tekeredik, szinte táncol, beszínezi az egész világűrt…
Szoktad szemlélni ezt a világűrt, amely benned van? Hasonlít a külsőre, de nekem jobban tetszik a sajátom… Biztos vagyok, hogy a tiéd még gyönyörűbb… Amikor magadba fogadsz, érzem, milyen bársonyos, milyen ragyogó és szeplőtlen…
Vagy lehet, hogy a különbségeknek nincs igazi jelentőségük? Azt mondom, hogy belső világom és a világűr hasonlóak… Közben szinte minden különbség… Igaz ez? Számít ez?
A legnagyobb, és a legörvendetesebb különbség az, hogy te az enyém vagy, s én érezlek… Vagy lehet, hogy a világ is érez hasonlót, ha téged érint?...
Érezzen, persze, csak érezzen! Ettől csak jobb hely lesz…
De beléd hatolni, szeretkezni veled csak én tudok… Egek, de jó szeretkezni veled… Van ennél jobb a világon? Már három napja szeretkezés nélkül alszunk el… Minden porcikám kíván téged, veszett üzeneteket küldök, de a zsarnok képtelen belekezdeni. Tele van feszültségekkel, szinte vibrál körülötte a levegő…
Nem, nem sajnálom… A tiédet sem… Tudod, sokszor úgy érzem… Furcsa érzés ez… Hosszú ideig bántott is, árulásnak tűnt… De most már egészen tisztán érzem…
Mennyivel jobb lenne, ha másképpen lennének a dolgok… A szabadság is hiányzik sokszor, de a legszörnyűbb a pusztulás árnyéka… Jó, mondhatom kevésbé durván: az elmúlás… Elmúlás, pusztulás… Megint ezek a különbségek, amelyek semmit nem jelentenek az érzések számára…
Vagy jelentenek? Hát, talán jelentenek… Végül is, mi, ha nem az érzések képesek felfogni még a legkisebb különbséget is…
Nem, én nem félek a pusztulástól… Ha egy gyerek épít egy homokvárat a tengerparton, a homokvár homokja kezdjen félni, hogy a gyerek majd elmegy, jönnek a hullámok, és egykettőre elenyésznek a csodás tornyok, várfalak, hidak? Homokszemek vagyunk mind és mindenünk. Évmilliók óta ott sodródunk egy szárazföld és egy tenger határán, és sodródni fogunk még sok évmillióig, amíg más elemek nem jönnek, és nem röpítenek újra az csillag-anyáink ölébe…
  



Sose búcsúzz


2019. július 14., vasárnap

Kettőt kap



Kettőt kap

Nincs rossz idő. Balgaság szidni az időjárást. Ez a mi Földünk, ez a mi életünk rajta. Egyszer nappal van, egyszer éjjel, néha hideg, néha meleg, néha fúj a szél, néha meg sem mozdul a levegő. Néha mintha dézsából öntenék az ég vízét, néha reped a föld a szárazságtól… Mindennek van nem csak rendelt ideje, de rendelt minősége is, rendelt mértéke is. Az más kérdés, hogy soha nincs eltalálva sem a rendelt idő, sem a rendelt minőség, sem a rendelt mérték. Ilyen a világ, ilyenek vagyunk mi magunk. Ezt kell megszokni.
Ilyeneket és még hasonlókat mondogatott magának Mark Bezuhov, amíg hazatartott a szemerkélő esőben. Hűvös és szeles volt, így pára nem homályosította a víztől sokszorosan csillogó város képét. Szemgyönyörködtető látvány…
Ellenben a válság rossz dolog… Mark most nem is gondolt erre, de ez a kegyetlen tény hosszú évekkel ezelőtt befészkelte magát benne, és szinte minden gondolatát és érzését keserűvé tette.
Megszólalt a telefonja.
– Jó estet kívánok. Mark Bezuhovot keresem.
– Én vagyok. Parancsoljon.
– Bill Berg vagyok. A nevem bizonyára nem mond sokat Önnek. Van egy vállalkozásom, és most olyan szakembert keresünk, mint Ön. Visszautasíthatatlan ajánlatom lenne, anyagilag is, szakmailag is. Mikor tudna meglátogatni irodámban?
– Szerdán 10 óra?
– Remek, várom. A pontos címet mindjárt küldöm sms-ben.
Mark egy darabig csak valami homályos érthetetlen bosszúságot érzet. Miért kellett megzavarni gondolatait? Még inkább a gyönyörködést a városi káprázatban. És mi az, hogy „visszautasíthatatlan ajánlat”? Olyan könnyű megalázni az embert azzal, hogy az önérzetes visszautasítás jogát is elveszik tőle – hát persze, pénzzel! De hamar lerohanták komolyabb érzések és gondolatok.
  


Sose búcsúzz


2019. július 7., vasárnap

AI vs AI


AI vs AI? Magyarul: MI kontra MI. Még jobb… Mi ez? Valami kezdődő skizofrénia?
Valami kezdődő, de skizofréniánál sokkal veszélyesebb valami.
Desifrírozom a rövidítéseket.
AI (MI): mesterséges intelligencia.
AI (MI) a másik oldalon: mesterséges idiotizmus.
Mert már az is van.
Kellett ez nekünk?
Miért, a mesterséges intelligencia kellett? Tán kevés a természetes? Meg nehezen szaporítható?
Ajaj! Mi lesz most velünk?
Hát mi lesz, fokozódunk.
Mellesleg ez az egész egy túlmisztifikált cirkusz. És természetesen, üzletről – no meg hatalomról – szól minden. Mert értsük meg jól: az intelligencia az a képességünk, hogy csomót kössünk. És e mellett a mesterséges intelligencia az, hogy a nagymama pulóvert köt.
Minden, amire ostobán fontoskodóan mondjuk: A mesterséges intelligencia (Az atom!), nem más, mint kis programlépések hosszú, szörnyen hosszú sora. Többnyire több, mint a nagymama kötőlépései egy pulcsiért. Mondjuk, egy század nagymama munkája. De ezen nem száz melegszívű, unokáját imádó nagyi dolgozik, hanem egy tarka társaság, amelynek vezetője már látja a startup diadalutját.
Biztosan láttatok már olyan képeket, ahol szinte szkafanderben öltözütt emberek készítenek csípeket. Bizony, nem jó a csíp az út pora vagy a reklmpk ellenére nem szűnő fejkorpa. De milyen szkafanderekbe öltöztessük a munkatársakat, hogy a mesterséges intelligencia pulóverjeibe ne kerüljön a minenen át penetráns idiotizmusunkból.
Mert ki emberfia mentes tőle? Legalább néha. Könnyebb (bél)szelek nélkül leélni egy életet, mint kisebb-nagyobb idiotizmusok nélkül. És akkor…
Hát itt kezdődik a gigászi végjáték.
Gondolj bele, hamarosan akár így is festhet a dolog: fekszel a kórteremben, robotok által beadott injekciók fura hatása alatt. Jön közben egy robot, áttesz egy hordágyon és egy hosszú labirintuson át betol egy műtőbe, ahol két robot elkezd rajtad egy műtétet.
A terv szerint minden csodálatosan fog működni.
Ha problémát észlelsz, azt a felhasználók fórumán megbeszélheted.
Assig is, vigyázz egészségedre, ne idegeskedj!


* * *