Ma
már, 2022 őszén nem sokan kételkedhetnek abban, hogy az ukrajnai háború súlyos
veszélyt jelent a világbékére, a valóságos harmadik világháború szélére értünk,
amely könnyen nukleárissá, ezzel az emberiség utolsó háborújává válhat.
Mit tehet, mit kellene tennie a világnak ebben a helyzetben saját
megmentése érdekében?
Amit látunk: a világ nagyobb része kissé zavartan, kissé feszengve, de
alapvetően csendben tétlenkedik, távol tartja magát a konfliktustól. A világ
kisebb, de nagyon hangos és aktív, nem mellesleg a világ gazdag része mindent
megad Ukrajnának, amire szüksége lenne a remélt katonai győzelemhez és
szankciócunámival igyekszik térdre kényszeríteni Oroszországot. Csakhogy sem az
ukrán katonai győzelem, sem Oroszország térdre kényszerítése nem látszik
reálisnak a belátható jövőben. Másrészt az sem látszik reálisnak, hogy
Oroszország győzelmet vagy ahhoz hasonló állapotot érjen el. Vagyis marad a
háború folytatódik, a felek alapos kimerülésétől függetlenül egyre
elkeseredettebben, ezzel pedig lassan tovább araszolunk a világháború felé.
Tehát újra fel kell tennünk a kérdést: mit tehet, mit kellene tennie a
világnak ebben a helyzetben saját megmentése érdekében?
A válasz világos, egyértelmű. egyszerű: tárgyalni kell.
Ezt egyre többen belátják, bár nem sokan merik kimondani hangosan. Igen
sokat mondó a heves reakció. amelyet Henry Kissinger, de különösen Elon Musk
megszólalása váltott ki. Közben Recep Erdogan elnök már konkrét javaslatokat
tesz közvetítésre és tárgyalásokra.
Csakhogy a helyzet rendkívül nehéz és bonyolult, ami érthető, hiszen maga a
konfliktus is az.
Ma már nehéz vitatni, hogy az ukrán háború kettős: van a felszín, ahol
Oroszország és Ukrajna vív elkeseredett háborút, és van a mély, ahol a mai
egyetlen szuperhatalom, az Egyesült Államok – húséges és túlteljesíteni igyekvő
szövetségeseinek népes táborával együtt – harcol élethalál harcot az egypólusú
világrend ellen fellázadt nagy-, közepes- és kishatalmak csapatával, amelynek
fő ereje a hajani szuperhatalom, a Szovjetunió szerencsétlen örököse,
Oroszország.
Az ellenfelek egyik síkon sem hajlandók tárgyalni, vagy legalább nem mutatják
annak jelét, hogy felismerték a tárgyalás történelmi jelentőségét,
elkerülhetetlenségét. Tragikomikus abszurdum, hogy Vologyimir Zelenszkij külön dekrétumban
megtiltotta magának, hogy tárgyaljon Vlagyimir Putyin elnökkel.
Ebben a helyzetben a Változó Világ Mozgalom (VVM) rendkívül fontos
javalatot tett. Ennek lényege egy egyszerű megegyezés egy új „Bécsi kongresszus”
(1814) vagy ha tetszik egy új „Dumbarton Oaks-i konferencia” (1944) megtartásában,
kellő előkészítés után. Tartson az előkészítő munka egy, vagy 10, vagy 50 évig,
a legfontosabb a megegyezés lenne annak megtartásában, természetesen azzal,
hogy ezzel együtt azonnali fegyverszünet lépne életbe Ukrajnában (reménykedve,
hogy azt gyorsabban zárna le egy békeszerződést, mint a koreai
fegyverszünetet).
A világbékét, magát a világot is veszélyeztető konfliktus egyetlen résztvevője nem látszik hajlamosnak egy vereséggel felérő, de még a vereség látszatát keltő lépés megtételére. A VVM javaslata azért rendkívül fontos, mert elfogadása senkire nem vetné a vereség gyanújának árnyékát, ellenkezőleg, mindenki győztesnek érezheti magát, közben elegendő történelmi idő lesz a világ békés átalakulásának megtervezésére.
*
* *
