Tiszteld apádat és anyádat!

Tiszteld anyádat és apádat, hogy jó életed legyen a Földön!

Ezt vallja az én életútmutatóm is, a bibliai parancsolatokkal egyetértően. De tűnődök: miért is a gyermek a címzett? Könnyű ezt mondani neki, de nehezebb, pedig fontosabb lenne, ha az anya és az apa jó példával szolgálna, tisztelvén saját szüleit, de főképpen egymást!

Példával szolgálj, ne prédikálj! A jó példa ezerszer jobb minden okításnál!

Meg arra is gondolj: ha tiszteled társadat, neked is jó életed lesz a Földön.

Meg még arra is: ha tiszteled társadat, neki is jó élete lesz a Földön.

(Tűnődések az írandó életútmutatóm fölött…)

Tiszteld könyvedet!

Tiszteld anyádat és apádat, és tiszteld könyvedet!

Tiszteld a könyvet, hogy hosszú életed legyen a Földön! Mert a könyv akkor is mesél majd neked mesét, amikor anyád már nem tud, és akkor is ad neked tanácsot, amikor apád már nem tud. Mert a könyv akkor is mesél őseidről, amikor anyád már nem tud, és akkor is megdorgál, amikor apád már nem tud. Mert a könyv akkor is ad neked szeretetet, amikor nincs kitől kapnod.

Ha pedig könyvet csinálsz, tiszteld meg az olvasót, csinálj jó könyvet! Az olvasás legyen élvezet!

És ha már nem tud többé szolgálni az öreg, ezerszer kiolvasott könyv, add meg neki a végtiszteletet, vidd el könyvtemetőbe! Könyvet tűzbe, szemétkukába dobni több, mint bűn: hálátlanság és tiszteletlenség!