2024. május 1., szerda

Munka és kreativitás

 

Május elseje van Az ember legszebb ünnepének napja. Ünnepeljük a kreativitás világnapját.

A legtöbb ember úgy tudja, hogy ma – május elsején – a munka világnapja, és ünnepli, aki számára ez érték. Ez közismert, és ez egy sok harccal, áldozattal, hűséggel kivívott és óvón őrzött hagyomány.

Ezért bizonyára mind a munka, mind a kreativitás szűkeblű hívei felhördülnek: „Ne keverjük, kérem munkát és kreativitást!”

De mi volna vajon a különbség munka és kreativitás között?

Aki ismeri a „kreativitás” szó eredetét, az tudja, hogy ez a latin teremteni igéből származik. És mi a munka? Mi más lenne, mint valamit teremteni, a rendelkezésre álló amúgy másra nem használható, formátlan anyagból. Abból a dolgozó ember csinál, kreál valami használhatót, valami jót, valami fontosat.

A paraszt, amikor vet és arat, teremt, kreál a számunkra búzát, a semmiből. Magvakból és földből, és vízből. Utána a molnár megőrli, a pék  megsüti, a kereskedő eladja nekünk. Mindenki teszi a dolgát. Mindenki dolgozik, mindenki kreál valamit.

Honnan alakult ez a távolságtartó, ez a bizonyos esetekben sznob, más esetekben arisztokratikus távolságtartás a munkától, mely szerint a kreativitás az ugye fennkölt, szellemi tevékenység. A lényegét tekintve – és a lényeg nagyon fontos, - a munka és a kreativitás egy és ugyanaz. Talán annyi a különbség, hogy a munka az egy minden napi kötelességünk, és mindennapi valóság-teendő, szinte mindenki számára. A még nem igazán látványos kreativitás, amikor valami, valamilyen forma, vagy valamilyen technológia alapvetően megváltozik, az csakugyan egy ritka, szerencsés, nagyszerű pillanat. Azt meg kell becsülni, meg is becsüljük.

De: nem lehet elszakítani, egymással szembe állítani a kettőt. Aztán azt is figyelembe kell venni, hogy minden rendben, aki dolgozik, aki csinál valamit, az ösztönösen, vagy tudatosan arra törekszik, hogy a munkája eredményesebb legyen, kényelmesebb legyen, az eredmény jobb legyen, hasznosabb legyen, fontosabb legyen. Tehát a kreativitása a hagyományos értelemben nem kreatívitás szelleme? A legegyszerűbb, mindennapi munkában mindig ott van a dolgozó elemi érdeke. És nagyon sokszor az igazán nagy és fontos újítások ebből származnak, hogy aki teszi, kitalál egy jobb módot, egy jobb formát, egy jobb eljárást.

Ezért egyformán kell becsülni és ünnepelni a munkát és a kreativitást.

Éljen a munka! Éljen a kreativitás! Éljen az ember!

 



* * *