Egy történelmi javaslat

 

Ma már, 2022 őszén nem sokan kételkedhetnek abban, hogy az ukrajnai háború súlyos veszélyt jelent a világbékére, a valóságos harmadik világháború szélére értünk, amely könnyen nukleárissá, ezzel az emberiség utolsó háborújává válhat.

Mit tehet, mit kellene tennie a világnak ebben a helyzetben saját megmentése érdekében?

Amit látunk: a világ nagyobb része kissé zavartan, kissé feszengve, de alapvetően csendben tétlenkedik, távol tartja magát a konfliktustól. A világ kisebb, de nagyon hangos és aktív, nem mellesleg a világ gazdag része mindent megad Ukrajnának, amire szüksége lenne a remélt katonai győzelemhez és szankciócunámival igyekszik térdre kényszeríteni Oroszországot. Csakhogy sem az ukrán katonai győzelem, sem Oroszország térdre kényszerítése nem látszik reálisnak a belátható jövőben. Másrészt az sem látszik reálisnak, hogy Oroszország győzelmet vagy ahhoz hasonló állapotot érjen el. Vagyis marad a háború folytatódik, a felek alapos kimerülésétől függetlenül egyre elkeseredettebben, ezzel pedig lassan tovább araszolunk a világháború felé.

Tehát újra fel kell tennünk a kérdést: mit tehet, mit kellene tennie a világnak ebben a helyzetben saját megmentése érdekében?

A válasz világos, egyértelmű. egyszerű: tárgyalni kell.

Ezt egyre többen belátják, bár nem sokan merik kimondani hangosan. Igen sokat mondó a heves reakció. amelyet Henry Kissinger, de különösen Elon Musk megszólalása váltott ki. Közben Recep Erdogan elnök már konkrét javaslatokat tesz közvetítésre és tárgyalásokra.

Csakhogy a helyzet rendkívül nehéz és bonyolult, ami érthető, hiszen maga a konfliktus is az.

Ma már nehéz vitatni, hogy az ukrán háború kettős: van a felszín, ahol Oroszország és Ukrajna vív elkeseredett háborút, és van a mély, ahol a mai egyetlen szuperhatalom, az Egyesült Államok – húséges és túlteljesíteni igyekvő szövetségeseinek népes táborával együtt – harcol élethalál harcot az egypólusú világrend ellen fellázadt nagy-, közepes- és kishatalmak csapatával, amelynek fő ereje a hajani szuperhatalom, a Szovjetunió szerencsétlen örököse, Oroszország.

Az ellenfelek egyik síkon sem hajlandók tárgyalni, vagy legalább nem mutatják annak jelét, hogy felismerték a tárgyalás történelmi jelentőségét, elkerülhetetlenségét. Tragikomikus abszurdum, hogy Vologyimir Zelenszkij külön dekrétumban megtiltotta magának, hogy tárgyaljon Vlagyimir Putyin elnökkel.

Ebben a helyzetben a Változó Világ Mozgalom (VVM) rendkívül fontos javalatot tett. Ennek lényege egy egyszerű megegyezés egy új „Bécsi kongresszus” (1814) vagy ha tetszik egy új „Dumbarton Oaks-i konferencia” (1944) megtartásában, kellő előkészítés után. Tartson az előkészítő munka egy, vagy 10, vagy 50 évig, a legfontosabb a megegyezés lenne annak megtartásában, természetesen azzal, hogy ezzel együtt azonnali fegyverszünet lépne életbe Ukrajnában (reménykedve, hogy azt gyorsabban zárna le egy békeszerződést, mint a koreai fegyverszünetet).

A világbékét, magát a világot is veszélyeztető konfliktus egyetlen résztvevője nem látszik hajlamosnak egy vereséggel felérő, de még a vereség látszatát keltő lépés megtételére. A VVM javaslata azért rendkívül fontos, mert elfogadása senkire nem vetné a vereség gyanújának árnyékát, ellenkezőleg, mindenki győztesnek érezheti magát, közben elegendő történelmi idő lesz a világ békés átalakulásának megtervezésére.

 

 

* * *

 

Az olvasói jogok chartája

 

Minden olvasónak három alapjoga van.

 

1. Minden embernek joga van szabadon hozzáférni az összes, a világon valaha is született nyilvános írás intelligens katalógusához.

2. Minden embernek joga van méltányos feltételekkel hozzáférni minden nyilvános íráshoz, amely valaha is született a világon.

3. Minden embernek joga van méltányos feltételekkel egy saját használatú anyagi vagy elektronikus másolathoz bármely nyilvános írásról, amely valaha is született a világon.

 

Az alapjogokban használt fogalmak magyarázata

Szabad hozzáférés: elektronikus úton, feltételek nélkül, térítésmentesen.

Méltányos feltételek: olyen feltételek és térítési díjak, amelyek nem térnek jelentősen, ami a legkedvezőbb gyakorlat.

Nyilván írás: minden, ami olvasás révén értelmezhető, így írásművek, könyvek, periodikák, dokumentumok, kőbe és hasonló felíratok, agyagtáblák és így tovább.

 

Jogvédő program

Az embernek joga van vízen járni meg repülni. Ám általában nem nem elég a jogokat kimondani. Fontos megjelölni a közösség kötelezettségeit, feladatait a jogos jogok érvényesítéséhez.

Erre nagy szükség van, de egyelőre nem áll rendelkezésre.

Dolgozunk rajta, várva és számítva javaslatokra, közreműködésre, támogatásra.

 

Felhívás

A részletes jogvédő program hiányában is világos, hogy van néhány stratégiai kihívás:

1. A szerzői jogok rendszerének ésszerű, olvasóbarát reformja.

2. Hathatós intézkedések a szellemi értékeknél kialakuló magánmonopóliumok ellen.

3. Intelligens. olvasóbarát szoftverek és elektronikus környezet fejlesztése

 

* * *

 

Bon Jovi - Never Say Goodbye (Official Music Video)

Szenzációs applikáció

 

A brit The Guordian kiszúrta ezt az új szenzációs appot a Google-store-ban.

Az AI technológiájú program kihasználja a híres Fermat tétel még híresebb bizonyításának egy váratlan következményét és a Poincaré-módszert, így 99%-os pontossággal megjósolja a heti lottó-számokat.

A forradalmi FIXFUX app egyelőre ingyenesen letölthető.

 

* * *

  

Üdvözlégy, Tavasz 2022!

 

Üdvözlégy, csodás Tavasz!

Feltámasztod az életet, reménnyel és örömmel töltöd meg a szíveket.

Legyen béke, egészség, szeretet – most, és majd, és örökké!

Jöjj, és nyugtasd meg lelkeinket, hogy nem vagy az emberi történelem utolsó tavasza!

 

Emberhit

* * *

 

Newton első törvénye – hagyjuk ki!

Bárki bérmit mondhat, de itt a Földön, de még a közelben is Newton „fizikája” az igazság. Helyes, hogy tanítják az iskolában az evolúció mellett. Tudja is fejből minden művelt fő Newton alaptörvényeit.

Csakhogy volna itt némi gond éppen az elsővel, és ehhez semmilyen modern fizika, relativítás és egyéb bonyolult dolgok nem kellenek.

Hogyan is szól ez a törvény? Ha egy testre semmilyen erő nem hat… Álljunk meg itt azonnal!

Mi az, hogy egy testre nem hat semmilyen erő? Ki látott ilyet?

De nem is az a legnagyobb gond, hogy senki nem látott ilyet, hanem az, hogy nem is láthat.

Miért nem láthatunk ilyet?

Ki tudja. De ilyen a világunk. Minden testre mindig és mindenhol hat valamilyen erő (több is).

Tehát az, hogy mit állítunk egy ilyen nem lehetséges szituációról indifferens. Fölösleges, Értelmetlen.

Ezért a hagyomány (és persze, Newton által) hagyott „első alaptörvény” egyszerűen elfelejthető.

Szerény véleményem szerint nélküle is jó és koherens a csodálatos newtoni mechanika.

Hozzá kell tenni, hogy Newton briliáns elmélete valóban az emberi elme egyik legnagyobb teljesítménye, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség újabb eredményekre, elméletekre.

Rzt a kis gondot Newton első törvényével kapcsolatban nem kerül szóba A világ című új könyvemben. E nélkül is van benne elég „meglepetés”. Ha érdekelnek a világ rejtelmei, olvasd el.

 

A világ

* * *

  

Az ember túlélési esélyei

 

A hárommilliárdéves ember – ezek szerint – nagy túlélő.

Ám két okunk is lenne a szerénységre. A kevésbé fontos az, hogy a ma a Füldön élő néhány tíz vagy talán néhány százmillió élőfaj is elmondhatja ugyanezt magáról.

A másik ok kellemetlenebb. Ez pedig az az egyszerű logikai igazság, hogy az eddigi túlélésünk nem garancia arra, hogy holnap is élünk.

Csakugyan, megtörténhet az, hogy az ember eltűnik a Föld felszínéről? Hát persze, rendes ember nem mondja, hogy a mi esetleges kipusztulásunk esetén mindegy, mi történik a többi élőlénnyel a Foldön. Őszintén szólva nehéz eldönteni, hogy megnyugtató vagy bosszantó az a eshetőség, hogy a majmok nagyrésze megmarad és azokból csekély néhány évmillió alatt egészen kedves és értelmes új emberek lesznek.

Ám hagyjuk ezeket az önkínzó spekulációkat és nézzük meg mi és milyen eséllyel okozhatná az emberi faj megszűnését. Fontos tisztázni, hogy az esélylatolgatás mindig valamilyen időtávra vonatkoztatható.

Nézzük meg gyakorlatiasan esélyeinket a következő 100 évre.

Bevallom, 30-40 éve foglalkoztat a téma, ezért bátorkodom leírni: alapvetően a következő veszélyek fenyegetik az emberi fajt (nyomban hozzátéve a pusztulás esélyét).

- Egy kellően nagy aszteroida becsapódása a Földbe – 0,000000002%

- Egy kellően nagy gamma-kitörés – 0,000000008%

- Egy kellően nagy vulkán kellően hosszú kitörése – 0,00000004%

- Egy kellően virulens és gyilkos mikróorganizmus (vírus, bakterium, gomba) megjelenése – 1300000002%

- Egy kellően nagy atomháború – 0,0005%

Végül illendő hozzátenni egy összefoglaló kategóriát:

- Egyéb váratlan vagy ismeretlen végzetes veszély – 0,000001%

Két dolgot kell tudomásul venni. Először azt, hogy az emberi faj elpusztulásának esélye rendkívül kicsi. A másik az, hogy ez az esély nem nulla.

Ami a legizgalmasabb: ha ugyanezeket a veszélyeket megvizsgáljuk nagyobb távon, rájövünk, hogy az esélyek mértéke változó mértékben és főleg változó irányban változnak meg. Alapesetben, változatlan feltételek mellett egy esemény bekövetkezésének esélye 200 év alatt a kétszerese a 100 évre vonatkozó esélynek. Csakhogy ma már az ember tudása szédületes ütemben gyarapszik. 100 év múlva bizonyosan olyan tudományos és technikai eszközökkel rendelkezünk, amelyeknek segítségével hatékonyabban tudnánk védekezni a minket fenyegető veszélyek előtt. Másrészt viszont éppen ez a szédületes fejlődés hozhat a nyakunkra újabb veszélyeket. Könnyen lehet például, hogy hamarosan reális veszéllyé válik a mesterséges intelligencia, a mesterséges valóság vagy éppenséggel a mesterséges (mesterségesen előidézett) feketelyuk.

A lényeg: az ember vélhetően még jó hosszú ideig megtartja jó szokását, hogy mindent túléljen… De… Vannak dolgok, amelyeket igen alaposan meg kell gondolni. Folytatjuk.

 

 

 * * *

 

A Jante törvény

 

A dán népi kultúráról adott kép nem lenne teljes, ha nem említenénk meg egy olyan vonatkozását, amely nem népi eredetű ugyan, de egyfelől meghatározza, másfelől tükrözi a dán magatartást és gondolkodásmódot. „Jante törvényéről", a Jantelov-ról van szó.

Aksel Sandemose dán-norvég író „Ett flykting krysser sit spor" („A menekült, aki átlépi saját nyomát") című, norvégül 1933-ban írt és dánul 1938-ban megjelent regényének főhőse Jante, a család által elnyomott kisvárosi fiú. A vele szemben alkalmazott magatartást az úgynevezett Jante törvényben foglalja össze tíz pontban, nem is tagadva, hogy ezzel a tízparancsolat mintáját követi. A törvény, amelynek legtöbbször az első pontját idézik, gyakran szolgál a dánok önironikus jellemzésére, és a dán társadalomnak az egyénre gyakorolt nyomását, elvárását érzékelteti. A Jantelov tíz szabálya a következő (a kiemelések az eredeti változatból származnak):

 

1. Nehogy azt hidd, hogy vagy valaki.

2. Nehogy azt hidd, hogy egyenrangú vagy velünk.

3. Nehogy azt hidd, hogy okosabb vagy nálunk.

4. Nehogy azt képzeld, hogy jobb vagy nálunk.

5. Nehogy azt hidd, hogy többet tudsz nálunk.

6. Nehogy azt hidd, hogy több vagy nálunk.

7. Nehogy azt hidd, hogy érsz valamit.

8. Ne merészelj nevetni rajtunk.

9. Nehogy azt hidd, hogy bárki is töri magát érted.

10. Nehogy azt hidd, hogy te nekünk bármit is megtaníthatsz.

 

E fenti szabályok, a dán elemzők szerint voltaképpen a másik ember sikerével szembeni általános északi óvatosság konkrét megfogalmazásának tekinthetők. Gyökere egyfelől abban az ősi hagyományban, magatartásformában rejlik, amely szerint a szerencsét óvatossággal kell párosítani. Ha jól megy a sorunk, vagy sikerül valami, ennek puszta megmutatása is mások irigységét vonja maga után és bukáshoz vezet. A Jante törvény másik gyökere a puritanizmus, amely a reformációt követő évszázadokban Dániában is elterjedt és az életmód részévé vált. Végezetül kétségtelenül benne van a „periférián lévő kis ország" szerepe is, amelyet Dániának a 19. század végétől meg kellett szoknia.

Más kérdés, hogy a Jante törvény hogyan érvényesül a mai dán gyakorlatban. Egyfelől valóban része az egészséges öngúnynak, tehát sokat vesztett komolyságából. A „törvény" szelleme annyiban sem érvényesül, hogy a modern demokráciában természetesen mindenkinek joga van ahhoz, hogy okosabb legyen a másiknál: a riporter vidáman letegezi a nála idősebb miniszterelnököt is, és akár fel is szólíthatja, hogy tartsa be az igazmondás szabályait (nem mindig ilyen finomkodó). A miniszterelnöknek eszébe sem jut, hogy ezen megsértődjön. A „törvény" 9. pontjával ellentétben a mai dán társadalom egyik fő céljának tekinti az elesettek, az önhibájukon kívül, sőt többnyire az önhibájukból kedvezőtlen helyzetűek felkarolását.

Akkor hát hol van a Jantelov? Mindenütt. Dániában nem szokás „felvágni". Akinek vagyona van, az általában nem mutogatja, nem dicsekszik vele. Egyfelől azért nem, mert esze ágában sincs megvitatni a kérdést az adóhivatallal, másfelől pedig azért, mert a kivagyiságot, a magamutogatást itt egész egyszerűen kinevetik. A miniszterek némelyike drága autón jár, ám számolnia kell azzal, hogy így akár naponta gúny tárgyává lehet. Más miniszterek, bár van szolgálati autójuk, többnyire kerékpárral közlekednek. Ezért nem jár dicséret. Ez a természetes. Elvégre: „nehogy azt hidd, hogy vagy valaki!". A népszerűség Dániában nem a tekintéllyel azonos, hanem a szeretettel. A népszerű embereket szeretik, ám nem hajbókolnak előttük. A dánok által nagyon kedvelt uralkodó és családja kivételes esetektől (például több országban, távoli földrészen tett látogatás) eltekintve általában a menetrendszerű légi járattal utazik külföldre. A kormányfő úgyszintén. Az illő szerénység mindenkire vonatkozik. Így érvényesül ma Jante törvénye, s így része a mindennapoknak.

Szűcs R. Gábor [Változó Világ 34.]

 

* * *

 

Írás és hívság

 

Írni nem hiúság.

Ám várni említésre méltó következményeket az írástól hiú ábránd. Balgaság.

Mégis, sokan megelégszenek az említésre nem méltó következményekkel is, boldogok tőlük, büszkén emlegetik, kiváló motivációt találva azokban az írás folytatására.

Vajon, mekkora ennek szerepe abban, hogy jó ideje a komoly szónak nincs komoly hatása?

 

* * *

 

Ezek az emberek

Les Mains Balladeuses - Ces Gens Là

 

* * *

Éljen az emonyelv!

 

Tegnap a metrón láttam valamit, amit eddig még soha.

Velem szemben ült egy fiatal nő és beszélgetett valakivel okostelefonján. Szótlanul. Jelbeszéddel.

Elbűvölve néztem kezének, ujjainak finom, elegáns mozdulatait. Mintha egy karmester vezényelne egy lendületes áriát. Vga mintha egy egzotikus madár táncot ejtene fészke fölött.

Évtizedek óta vallom, és hirdetem, hogy a jelbeszéd legyen mindenkié, mert nem csak képessé tesz minket, hogy kapcsolatot teremtsünk süketnéma testvéreinkkel, de bármely idegennel is, vagy éppenséggel azzal, aki egy üveg másik oldalán van.

De most felismertem, hogy a jelnyelv, vagy inkább egy speciális emocionális – és mellesleg egyszerűsített – dialaktusa csodát tudna művelni kifejezési képességünkkel. Avval kísérve minden mondatunk egészen ú minőséget nyerhetne, összehasonlíthatatlanul jobban, tisztábban tudná közvetíteni érzéseinket. Közben ez még a magunk számára is tisztábbá tenné érzelmeinket. Megismerhetnénk, felfedezhetnénk magunkat.

Jelt adni. Hányszor mondjuk ezt egy egyszerű rövid aktusról, amellyel háborúk indulnak el és befejeződnek, barátságok, szeelmek, életek.

Adj jelt. Ilyen egyszerű. Felszabadít.

  

* * *