A kicsempézett kereső

 

Ma éjjel, mint szinte mindig rengeteget álmodtam, jót és srosszat felváltva. És mint szinte mindig láttam meglepően részletesen új, soha nem látott dolgokat. Az agyak már csak ilyenek, mindenfélét összeraknak, logikusan vagy logikátlanul, szabadon, önkényesen. Meglepő a meglepetésekben, hogy elképesztő részletességgel, élethűen jelennek meg.

Most egy ilyen epizód volt az egyik álmomban, hogy valamit keresni akartam internetes keresővel (ez talán Google volt, de nem biztos), a lényeg az, hogy a találatok nem úgy néztek ki, mint ahogy megszoktuk, hanem „csempékbe” voltak szerkesztve, amelyek teljesen kitöltötték a képernyőt, nyilvánvalóan igazodva az én képernyőm szélességéhez („reszponzív” technika).

Álmomban nyomban meg is magyaráztam magamnak az újítást, hiszen kezd komolyra fordulni a verseny az internetes keresők világában, ahol a Googlenak régóta nem volt említésre méltó konkurense. És éppen tegnap fedeztem fel magamnak (az egy ideje hírből ismert) DuckDuckGo-t. Elsőre teljesen el voltam bűvölve, mennyivel jobb ez a Google-dinónál (bár később egy kicsit árnyaltabb lett a kép). Mellesleg: a név. Szinte babonásan hiszek a név erejében. Nomen est omen, mondják. És gyakran így van: nincs siker jó név nélkül. Ez a DuckDuckGo pedig minden, csak nem sikert sejtető név. Nagy kár.

Mindegy, majd elválik. Ami engem most érdekel: mi volt ez az álom? Mikor jelenik meg a csempés kereső?

 

* * *

A jövő, mint luxus - Példa

 

* * *

Vakcinaútlevél – egy visszaigazolás

 

Egy magyar napilap (Magyar Nemzet, 2021 január 9., 16.) kissé kuszán ismertette a „vakcinaútlevél” kezdeményezését, sőt, azt írja, hogy ez az új nemzetközi okmány „egyes országokban” már márciusban (2021 márciusában) kerülhet alkalmazásba.

Nos, ezt a megoldást én 2020 áprilisában vetettem fel egyik blogomban, mint a pandémiára adandó válaszunk egyik fontos feladatát. Ezért a mostani hírasást örömmel fogadtam. Ez is megerősíti, hogy mondhatni számolatlanul – és igen jó időben – felvetett javaslataimra, megoldásaimra érdemes odafigyelni.

Jó érzés, hogy az ilyen visszaigazolás nem is olyan ritka dolog, de sajnos, arra nekem nincs időm és energiám, hogy gyűjtsem és dokumentáljam ezeket. Sokkal fontosabbnak tartom gondolkozni és dolgozni az újabb és még újabb kihívásokon. Hiszen azokat az élet egyre nagyobb tömegben zúdítja ránk.

Ez csakugyan helyes, bár közben kínoz a kérdés: miért olyan kevés figyelmet kapnak ésszerű – akár továbbgondolható, korrigálható, javítható, de főleg: hasznosítható – javaslataim? Vajon, mi ebben az én hibám, az én felelősségem? Sokat töprengek ezen, de hálásan fogadnék bárkitől tanácsot.

 

* * *

A jövő, mint luxus

 

A jövő, amióta civilizálódunk, évről-évre nagyobb luxus. Néha ezt úgy szokták mondani, hogy nőnek a társadalmi különbségek, ami ugyan kissé nyers megfogalmazás, de így is lassan közhellyé válik.

Most viszont arcunkba kaptuk az ostorcsapást, és ideje lenne felfogni: valamit, talán éppen ezt az áldott civilizálódást nagyon elhibáztuk. Balgán adósságcsapdába estünk. Sokdimenziós adósságcsapdába. Adósságunk a boldog hitelezők felé a legkisebb gond (ha ebben a témában egyáltalán szabad lenne kicsiséget emlegetni). Adósak vagyunk a természetnek, adósai vagyunk a születendő új nemzedékeknek, adósak vagyunk saját magunknak, adósai vagyunk az erkölcsi világrendnek.

Hadd ismételjem meg: mától a jövő kemény luxus. Élni eddig sem volt muszáj, csak hajózni. Mától még kevésbé muszáj élni, csak hajózni, ha az élet árát leperkáltad.

Tudom, hogy ezt nehéz megérteni. Sokan bizonyára ezért vagy azért nem is akarják megérteni. Inkább elvetnék, kigúnyolnák.

A bekövetkező alavető, mély, drámai változásnak sok rétege van. és azok nagy részét az tudja megérteni, aki ismeri és társadalom és a történelem törvényeit.

De ne higgyük, hogy nem lesznek olyan folyamatok, amelyeket nagyon is megérezzük a hétköznapokban. Íme néhány példa. Előbb-utóbb eljutunk odáig, hogy újra megnyitnak az éttermek, a színázak, az iskolák, minden, amit most a nagy pánikban bezártunk. Ám lehet-e holnap az étteremm a színház, az iskola ugyanolyan, mint eddig? Itt-ott, ideig-óráig igen, de ennek bizonyára rossz vége lesz, de főleg vége. És kényszerülni fogunk új módon tervezni és kialakítani az éttermeket, a színházakat, az iskolákat. Ezek az új éttermek, színházak iskolák kezdetben egy kicsit szokatlanok is lehetnek, de nem lesznek rosszak. Az új étterem bizonyára nyitott átrium lesz, az asztalok kellően messze egymástól. A színházakat ugyan nem tehetik általánosan átriummá vagy pláne nyitottá, mint az ókorban, de új szabványok lesznek érvényben a székek és sorok távolságára és a szellőztetésre. Hasonlóképpen átalakulnak majd az iskolák is, és egyáltalán minden köz- és magánintézmény. És mindez nagyon jó lesz. Csakhogy mindez azt is jelenti, hogy a színház, étterem, iskola stb. kapacitása jelentősen, talán felére csökkenne. Ez lesz a helyzet, nincs mit tenni. Ennek következtében viszont egy színházi jegy vagy éttermi számla összege akár a duplája lesz. Erre pedig azt kell mondani, hogy luxus lesz a színház, az étterem. Az iskola, a kórház, a közintézmény másképpen lesz luxus, elsősorban társadalmi szinten.

De rossz, tragikus dolog lenne-e ez a folyamat? Nem, ellenkezőleg. Ez a folyamat hatalmas pozitív fejlődést hozhat, ha ésszerűen és igazságosan szabályozzuk.

A nagy gond éppen abban van, hogy ebben a folyamatban a pandémia – és ami még jön – eszméletlen tempót diktál, mi meg nem jeleskedünk semmiben: sem innovációs készségben, sem kemény munkában, sem határozottságban, sem ésszerűségben, sem igazságosságban. Akkor viszont az örvény elvihet minket.

A legrosszabb viszont az lenne, ha kétségbe esnénk. Jeleskedni, valóban nem szoktunk fajként, vagyis tömegként, de mindig akadtak, akik kiváló példákat adtak, amire szükségünk van. Ezért van esélyünk élvezni a jövő luxusát.

 

 

* * *

 

Az igaz

 

Mi az igazság? Örök kérdés, örök tépelődés. „Hálás vitatéma”, mondaná a közhelyszótár.

Érdekes fogalompár: igaz és igazság. Az igaz nem is teljesértékű önálló fogalom, mint az igazság. Ugyanakkor a különbség nehezen meghatározható. Az igaz jellemzően melléknév – és nem tárgy, ahogy tárgy az igazság. Az igazság viszont nem csak tárgy, hanem majdnem „személy”. Hiszen Igazság egy van. És ez az egy átfogó, egyetemes, talán maga a világegyetem. Az igaz egy konkrét, körülhatárolt valaminek a (fő) tulajdonsága. Az Igazság atomjai az igazak.

Vajon, van-e saját tudománya az igazságnak? Végül is annyi a tudomány. Csoda lenne, ha nem lenne, ha nem az lenne, hogy „már a görögök…”

A logika lenne az? A logika kétségtelenül igen fontos és praktikus kérdésekkel foglalkozik: leginkább azzal, hogy ha igazságok halmazával rendelkezünk, hogyan tudjuk ezt gyarapítani. Például ha igaz, hogy ’Anna szép” és „Anna jó”, jogosan lehetünk biztosak abban, hogy „Anna szép és jó”.

De a logika nem nagyon szokott kilépni a maga csodálatos világából (amelyet mellesleg a matematika jó ideje annektált). Nem rá tartozik annak vizsgálata, mit illethet egyáltalán az igaz (igaznak lenni) tulajdonsága.

Gondoljunk bele, mi mindenre használjuk ezt a terminust! Igaz hír (és féknyúz). Igaz pénz (és hamis pénz). Igaz súly (és hamis sőly). Igaz ember (és hamis ember). Igaz állítás (és hamis állítás). A választék szédületes. Mi itt az igazság? Lehet-e az igaz összes használatát valamiféle közös nevezőre hozni? Borzasztóan nehéz kérdés. Bizonyára hiú ábránd itt gyorsan valami rendet rakni. Bölcsebbnek tűnik bizonyos alapesetekből indulni.

Ilyen alapeset legelőször a kijelentés. De mi az, hogy kijelentés? Egy értelmes mondat egy adott közös nyelven? Igen, ezt tekinthetjük tipikusnak. Most képzeljük el, hogy egy hatalmas ismeretlen épületben vagyunk. Valami miatt pánik támad, mindenki kiabál ismeretlen nyelven, szalad minden irányba. Előttünk a falon egy nagy nyíl mutat jobbra. Ez igaz lehet? Ott, akkor, számunkra? Nem tudjuk.

Ez utóbbi példa valójában nem azt akarja súgni, hogy az „értelmes kijelentés egy adott közös nyelven” kétséges, mint alapeset. Ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy a fogalmakkal óvatosan kell bánni, hiszen a forma és tartalom két különböző dolog.

 

* * *

Megmenthető-e a vendéglátás?

 

Nehéz megmondani, ki-mi a pandémia legnagyobb áldozata – a több millió halotton kívül. Nagy áldozata a pandémia legelőször maga az egészségügyi rendszer, de az oktatás is, a kultúra, a sport, hogy a kiemelkedő társadalmi területekkel kezdjünk. Közben a leglátványosabb pusztítások mégis a gazdaság területén láthatók. Szinte megsemmisült a vendéglátás és a turizmus, ezek pedig nem csak zászlóshajói voltak a modern gazdaságnak (maga a turizmus olyan klasszikus nahy ágozatokat körözött le, mint a fegyver- és az emberkereskedelmet), hanem ezek meghatározó elemeivé váltak a modern életmódnak.

Mi menthető?

Bizonyára minden terület számára kidolgozható egy túlélési, illetve majd egy feltámadási program.

Most egy példát, vagy fogalmazzunk „szerényebben”: javaslatot szeretnék az érdekeltek figyelmébe ajánlani arra, hogy hogyan menthető meg a vendéglátás.

Nos, ennek lényege: a vendéglátóhely átalakítása élelmiszerbolttá.

Ez nem egy egyszerű jogi-közigazgatási feladat. De azzá tehető. És ha ez megtörténik, a vendélátó hely csapata teljes gőzzel dolgozhat. Meg lennének mentve a munkahelyek is, és ami nem kevésbé fontos: a szakmai érték, kapacitás, hagyomány, név stb.

Tudna-e egy vendéglátóhely életképes élelmiszerbolttá átalakulni. Miért ne? Hihetetlenül izgalmas, innovatív üzleti feladat a megfelelő kínálat kialakítása.

Természetesen erre az átalakításra ráférne az állami támogatás, de hát látjuk, hogy az összes állam pánikszerűen szórja a pénzt, többnyire jó koncepció nélkül.

És még valami: ezt úgy kellene ügyesen megtervezni, hogy a hely bármikor vissza tudjon alakulni a régi patinás vendéglátóhellyé, Illetve arra, hogy időszakosan váltson (számíthatunk még jövés-menésre).

 

* * *

Eljön az idő...

* * *