Mi
az igazság? Örök kérdés, örök tépelődés. „Hálás vitatéma”, mondaná a
közhelyszótár.
Érdekes fogalompár: igaz és igazság. Az igaz nem is teljesértékű önálló
fogalom, mint az igazság. Ugyanakkor a különbség nehezen meghatározható. Az
igaz jellemzően melléknév – és nem tárgy, ahogy tárgy az igazság. Az igazság
viszont nem csak tárgy, hanem majdnem „személy”. Hiszen Igazság egy van. És ez
az egy átfogó, egyetemes, talán maga a világegyetem. Az igaz egy konkrét,
körülhatárolt valaminek a (fő) tulajdonsága. Az Igazság atomjai az igazak.
Vajon, van-e saját tudománya az igazságnak? Végül is annyi a tudomány.
Csoda lenne, ha nem lenne, ha nem az lenne, hogy „már a görögök…”
A logika lenne az? A logika kétségtelenül igen fontos és praktikus
kérdésekkel foglalkozik: leginkább azzal, hogy ha igazságok halmazával
rendelkezünk, hogyan tudjuk ezt gyarapítani. Például ha igaz, hogy ’Anna szép”
és „Anna jó”, jogosan lehetünk biztosak abban, hogy „Anna szép és jó”.
De a logika nem nagyon szokott kilépni a maga csodálatos világából (amelyet
mellesleg a matematika jó ideje annektált). Nem rá tartozik annak vizsgálata,
mit illethet egyáltalán az igaz (igaznak lenni) tulajdonsága.
Gondoljunk bele, mi mindenre használjuk ezt a terminust! Igaz hír (és
féknyúz). Igaz pénz (és hamis pénz). Igaz súly (és hamis sőly). Igaz ember (és
hamis ember). Igaz állítás (és hamis állítás). A választék szédületes. Mi itt
az igazság? Lehet-e az igaz összes használatát valamiféle közös nevezőre hozni?
Borzasztóan nehéz kérdés. Bizonyára hiú ábránd itt gyorsan valami rendet rakni.
Bölcsebbnek tűnik bizonyos alapesetekből indulni.
Ilyen alapeset legelőször a kijelentés. De mi az, hogy kijelentés? Egy
értelmes mondat egy adott közös nyelven? Igen, ezt tekinthetjük tipikusnak.
Most képzeljük el, hogy egy hatalmas ismeretlen épületben vagyunk. Valami miatt
pánik támad, mindenki kiabál ismeretlen nyelven, szalad minden irányba.
Előttünk a falon egy nagy nyíl mutat jobbra. Ez igaz lehet? Ott, akkor,
számunkra? Nem tudjuk.
Ez utóbbi példa valójában nem azt akarja súgni, hogy az „értelmes
kijelentés egy adott közös nyelven” kétséges, mint alapeset. Ugyanakkor
figyelmeztet arra, hogy a fogalmakkal óvatosan kell bánni, hiszen a forma és
tartalom két különböző dolog.
*
* *
